Miért "If I were"?

Előttem szólónak nincs (teljesen) igaza...Ezt csak a "nagyon profi angol tanárok" tanítják így. Bár mára nagyon elterjedt az a trend, hogy "if she was"-t használunk (így helytelennek nem mondhatni), de eredetileg ez past subjunctive volt (múlt idejű kötőmód: kivánság, nem valós feltétel kifejezésére). Ez majdnem ugyanaz, mint a múltidő csak be-nek were az alakja minden személyben és számban.

Mivel itt kötőmód van (nem valós feltétel), ezért eredeti nyelvtan szerint "were"-nek kéne lennie minden személyben. "If she were you" "If you were you" "If I were you", stb. De mint ahogy a magyar nyelvben is vannak újítások (gondolj mondjuk a deviszont-ra), úgy az angolban még inkább. Most jelenlegi állás szerint a műveltek inkább "were"-t preferálják (írók általában használják is a kötőmódot), de was is teljesen elfogadott (kevésbé formális). Viszont officiálisan inverzió csak kötőmódban lehetséges (Tehát csak Were she you, nem pedig Was she you), de szerintem az utóbbi is gyorsan el fog terjedni, ha még eddig nem is tette.

Mostani angol tankönyvek talán azért mondják, hogy csak "If I were" az egyetlen kivétel, mert ott sokkal inkább megmaradt a were*, mint she/he/it-nél, de were mindenképpen helyes mégha mindennapi angolban kevésbé gyakori is. Én személy szerint nem értem, hogy miért az újított/félig-elfogadott nyelvtant propagálják a régi, de teljesen elfogadott nyelvtannal szemben... (Lehet használni, mert már teljesen elfogadaott, de szerintem előbb tanulják meg az eredetit majd, hogy amúgy most már a sima indikatív is elfogadott)

*Amúgy "If I were you" az, ami tényleg nagyon megmaradt ebben az alakban mindennapi beszédben is, minden más esetben inkább "was" (informális angolban).

Kieg. az előzőhöz:

A németben a mai napig kötőmóddal fejezik ki ezt. Ott a kötőmód és a feltételes mód nem is vált külön. Egyébként szembetűnő a hasonlóság az angol were és a német wäre között, mindkettő kötőmódban van, csak az angol were a múlt idő is.

Érdekesség, hogy az olasz, spanyol, portugál a mai napig is kötőmódot használ a "ha" után, főmondatban pedig feltételes mód van. Pedig a latinban sem volt külön feltételes mód, csak kötőmód, a vulgáris latinban kezdett kialakulni külön a feltételes mód. Így lehetett a germán nyelveknél is, valószínűleg először csak kötőmód volt, ami mellé a feltételes mód is elkezdett kialakulni, de a feltételes mellékmondatokból nem tudta a kötőmódot teljesen kiszorítani. A feltételes mód kialakulása a kötőmód mellé a németben is és az angolban is elkezdődött. A németben a kötőmódon belül csak würde-Formnak nevezik ezt, és valószínűleg idővel ki fogja szorítani a Konjunktiv egyszerű alakját teljesen. Feltehetőleg teljesen el fog előbb-utóbb tűnni a németben a Konjunktiv Präsens egyszerű alakja és a würde-Form fogja felváltani. Az angolban már szinte teljesen kiszorult a present subjunctive, kivéve az "if I were" kifejezést. (Ill. pl. az It's essential that ... kezdetű mondatok után is előfordulhatna a were, de kb. 3 másik lehetőség is van helyette, szóval a legkevésbé valószínű, hogy valaki were-t használjon itt.)

Present subjuntive valóban kiszorult, de "were" az past subjunctive és az utóbbit nem kell siratni.

Pl "If she were dead", "If she were alive" és "If she were serious"-ra konzekvensen kb. 3-szor annyi találot ad a google, mint a "was"-os változatra. Valamilyen szinten a műveletlenség jele a "was" használata, sokan elítélik vagy nem fogadják el helyesként. Csak a magyar angol nyelvtan könyvekből halt ki, amennyire én látom... (Bár valószínűleg lassan ki fog kopni, de még tartja magát) Főleg formális szövegekben, ott aztán a present subjunctive is erősen tartja magát.