Mondana valaki (építő) kritikát róla?
Elrontott képmásad
Undorító szép terítette be vásznam.
Csordogál, ámde beszáradt, el nem válhat.
Beszáradt az mocsokul, de
részemről már
képed bármerre elállhat.
Tubusból tán-
Kiborulsz és én elkenem a szádat.
Mosolyognál, de nem tudom, mi bánthat.
Nem tudom, hogy mossam le
két kezemről,
ahogy árad lilás nyálad...
Végezetül:
Itt maradunk, mi egymásnak.
Én és elrontott képmásad.
(Egy portréfestmény története, amit sose mutattak meg az alanynak)
válasza:Ha a ritmusra gondolsz, önszántamból csináltam töredékesre (ha megfigyeled el vannak rejtve fogózkodók a sorokban, amik hasonló rendben térnek vissza), mert nem egy tingli-tangli minden sor megerőszakoltan egyforma, de rímel verset akartam. Tizenkettő egy tucat. (Vagy éppen az ilyen modern törekvések hoznak létre undorító alkotásokat, mint a progresszív rock a zenében?)
Ha jobban megfigyeled, akkor egy erőszakos kapcsolatot szimbolizál, amolyan rejtett szerelmi tényállás, hétköznapos "Űlünk itt, mint verebek a villanydróton" viszony. Egy ilyen vallomásba, hogy tegyek bele mondanivalót? Lehetne magasztos, de azzal elferdíteném a vers ábrázolásának groteszk voltát. A megteremtett helyzet szándékosan együgyű és banális, ahogy a hasonlat is tárgyilagos, mert ez mulatságosabbá teszi a keserves mellékjelentést (így teremtve meg a groteszket).
"Kiborulsz" "Elkenem" "Nem tudom, hogy mossam le két kezemről" "Beszáradt" többletjelentésű szavak, de ez is csak néhány példa.
a lilás nyálad helyett lehetett volna piros, de az nem ad bele eleget a sor dinamikájába. Mivel itt egy szájról van szó a piros épp úgy jelenthetne rúzst, vagy vért, de mind a kettő jól néz ki egy képen, visztont, ha egy lilás nyál csurog a portré szájánál az sehogy se értelemes, se esztétikus.
A rímeken még próbálok kovácsolni, de annak kárát a forma láthatja. Így óvatosnak kell lennem.
Köszönöm a válaszod.
válasza: válasza:Pont tegnap volt Petri György halálának az évfordulója, olvass tőle!
Addig meg örülj nyugodtan a saját írásaidnak, de a helyedben sokkal kritikusabban állnék hozzá. Ha ennyire komolyan veszed minden próbálkozásodat, nagyon nehezen fogsz fejlődni (ha fejlődsz egyáltalán), ráadásul ki is nevetnek a hátad mögött.
válasza:Sokszor történik meg az, hogy egy végig semmit nem akarással, szinte magától megíródott vers után kikiáltanak zseninek, pedig oda nem kellett és. Igaz, valami sokkal több kellett, de azt nem egyszerű úgy elővenni és használni, mint a tudást és a készségeket. Jobb híján az ihlet szót használják rá, de ez se pontos, mert kis gyakorlással megvan az az elmeállapot, amikor meglátogatnak az ötletek és a furcsa is kerek lesz, bárki nézi. Emellett persze minden erre (vagy bármi másra) irányuló törekvés nélkül eredeti lesz, semmi tinglitangli. Még ahol egyszerű, ott is valami emberfeletti egyszerűség húzódik mögötte.
A faragáshoz tudnám hasonlítani. Ott is ha céltudatos vagy, általában minden húzást előre elképzelsz és "teljesítesz", akkor egy tárgyat készítesz, de ha kicsit meglepett szemlélőjévé válsz annak, ahogy életre kel a fa, és csak engeded, hogy a kezed visszafogottan adjon még több életet neki, akkor rögtön feltöltődik valami mennyeivel, aki csak kezébe veszi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!