Ady Endre: Ádám hol vagy című versét, hogyan lehet elemezni?

Dekadens, tipikus Ady vers. Hát elemezd. Bevezetésként bla bla a költőről, de inkább a stílusról, amit képvisel és, hogy életművében hol helyezhető el ez a költemény, mint lexikális adatok legyenek.

Aztán a tárgyalásban arról, hogy mit akart mondani a verssel és részletezd, hogy mit mivel fejezett ki. Aztán befejezésként beszélhetsz arról, hogy neked tetszik e a vers és miért, vagy nem és miért.

Mit akar mondani ez a vers? Én megmondom őszintén, nem ismerem, de így első olvasatra mintha azt a folyamatot mutatná be, amikor valaki megtalálja a hitét. Már felismeri az őt körülvevő dolgokban, a világban Isten jelenlétét. Nem biztos. De ha érvelni tudsz emellett, neked ezt is jelentheti.

Előző vagyok, ezt lefelejtettem:

"És hogyha néha-néha győzök,

Ő járt, az Isten járt előttem,

Kivonta kardját, megelőzött. "

Ez pl mi egyebet jelenthetne, mint azt, hogy amikor sikerül valami, már tudom, az Istennek kell köszönnöm. Ugyanis a vallásos ember úgy gondolja, hogy mindaz amit elért istennek köszönhető.

Ady élete utolsó éveiben – a közelében lévők vallomása szerint már csak a Bibliát olvasta. Viaskodott vele, akár életének eseményeivel, elhajította, majd érte ment, szívére borította.

Ádám, hol vagy?:

Ter1,8-9 Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"

A Biblia első könyvében , az ószövetségi Teremtés könyvében lévőre utal, Ádám, hol vagy?

A bűnbeesés után szégyellték az Úr előtt bűnüket és elbújtak.

„Nagy, fehér fényben jön az Isten, „

Ez Urunk színeváltozására utal, arra az evangéliumi részre, mikor Jézus a Tábor- hegyen megmutatta a legközelebbi tanítványainak: képes testét szellemi erővé alakítani, megistenülni, feltámadni.

A tanítványokra erős hatással volt, megrémültek a látványtól.

Jézus színeváltozása

Mt 17,1-2

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.

„Az arcát még titkolja, rejti, „

Isten színről-színre látása, az Arca, olyan erős, hogy az a halál pillanata is egyben.

Ott és csak akkor láthatja az ember.

„még titkolja”

Nap-szeme- a látvány olyan erős, akár a Napba nézünk

– de Ő már néz rá

„Ő járt, az Isten járt előttem,”- amit elért, ami ben „győzött - az az Isten segítségével volt,

már látja.

„Lelkemben lépked” – a költő érzi szívében Istent, de érzi bűneit is, amik elzárják Tőle.

„S az ő bús »Ádám, hol vagy?«-ára

Felelnek hangos szívverések."

az ember tud saját bűnéről, és határhelyzetekben fájdalommal tölti el, szégyelli,

a „hangos szívverések” a lelkében a viaskodás, a bűnnel, az a belső, tisztítóerejű munka, amikor szembenéz tetteivel és látja annka hibáit, gyengeségeit.

„Szivemben már őt megtaláltam”

-még viaskodik a bűneivel,

de már érzi, az irgalmas szerető Istent a szívében,

ami a halálban megnyugvást ad.

Rímképlet:a/b/a