Honnan származik az alábbi idézet? Goethe? Tagore? Melyik műből van? "Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger, a sok madár, a hal és minden ember: Neked adom szívemet, senki másnak, életemet még mellé ráadásnak! "

Amíg nem írtad be az egészet Goethe: A boldog házaspár c. versének valamelyik fordítására tippeltem volna. Dóczi Lajos fordításában az általam gyanított szakasz:

"És hány ezer pecsétet

Nyomtunk a frigyre még!

Tanúja föld meg ég lett.

Erdő, hegyomladék,

A pagony és a hámor,

A rét virága is,

S tüzét elvitte Ámor

A lenge nádba is."

[link]

Talán meg kéne nézni a könyvtárban más fordításokban is.

A szerző Tagore.

"Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger,

a sok madár, a hal és minden ember:

Neked adom szívemet, senki másnak,

életemet még mellé ráadásnak !" - Tagore

[link]

22:36.

Amit belinkeltél, ott bizony Goethe van feltüntetve szerzőként.

mondoshawan

Nem csak linkeltem, másoltam is. Olvasahatod: Tagore.

De itt van egy másik helyről is:

Tanúm legyen a föld

Ahonnan boldogságodat lesem,

Szemedre esküszöm most Kedvesem

Piros ajkadra, mely ajkamhoz ért,

És csókot ad, de csókot vár ezért.

Hajadra, mely azért adott okot

panaszra, mert a naptól színt lopott.

Arcodra, melyen hullámos hajad

árnyékában piros hajnal hasad.

És illatodra is, mert ez fakaszt

az én szerelmes szívemben tavaszt

A porra is, mely talpad alatt

sóhajt, amerre lábad elhalad.

Pillantásodra, - ezt már úgy veszem,

ettől megy el még megmaradt eszem.

Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger,

a sok madár, a virág és minden ember

Neked adom szívemet, senki másnak,

életemet még mellé ráadásnak

Rabindranáth Tagore

[link]