Miért van, hogy a reálosok mindig több humán dolgot tudnak, mint amennyi reált tud egy humános?

Azért, mert a reál tárgyak olyanok, hogy vagy érdeklik az embert, vagy nem.

Aki nem egy matek b.uzi (a szó pozitív értelmében), az örül, mint majom a farkának, amikor végre leérettségizik és többet nem kell egyenleteket számolnia.

Viszont az, aki szereti a matekot és azzal akar foglalkozni, lehet hogy nem rajong az irodalomért, mint tudományért, de szeret verseket olvasni. Lehet hogy nem rajong a történelemért, mint tudományért, de azért valamilyen szinten érdekli.

A humán tárgyakat lehet felületesen művelni. A reál tárgyakat nem.

Amellett, mint az első is mondta, alapműveltség, hogy tudd, ki volt az a Petőfi Sándor, vagy mi történt 1848. március 15-én. Az viszont nem, hogy le tudd vezetni a Pitagorasz-tételt.

Az ötödik lovas

Azért, mert így akinek nincs logikája, és nem tud csak beseggelni dolgokat, le tudja nézni azt akinek van,csak épp le sz@rja, hogy ki mikor mit miért írt vagy tett.

Tipikusan az az élethelyzet, mikor az elitisták, vagy az önérzetes humántanárok, lenézhetnek egy "leszarom" reálost.

Így több létjogosultsága van a humán tudományoknak.

"mert a reálhoz ész kell, humánhoz meg csak "fenék". logika és ész nélkül"

Na ez így abszolut nem igaz.

Én történész vagyok, és hidd el, egy történeti munka megírása sem csak abból áll, hogy fogod a már meglévő szakirodalmat és összeollózol egy újat. Arra bárki képes.

Az, aki minden évszámot fejből tud, de nem érti, az semmire nem viszi az életben. Aki viszont egy évszámot sem tud fejből, viszont látja az összefüggéseket, van elég kombinációs készsége, hogy rájöjjön, hogy mi miért történt, arra figyelnek fel a tudósok. Mert az adatokat bárhonnan kinézheted, de a logikát nem tanulhatod meg könyvből.

A gimnáziumi földrajz tanárom kedvenc mondása volt, hogy nem az a jó tudós, aki mindent tud fejből, hanem aki tudja, hogy miért hova kell nyúlni a polcon.

Én is simán mondhatnám, hogy a reál tárgyakhoz nem kell ész. Csak be kell magolni néhány tucat képletet, aztán ki lehet kísérletezni, hogy itt éppen melyik alkalmazható.

A nővérem építész és az építőmérnök nagypapám szokta neki mindig mondogatni, hogy "egy kis cement, egy kis mész, építésznek nem kell ész." Ahhoz viszont, hogy jó történész lehess, látnod kell az összefüggéseket. És ahhoz hogy jó magyaros legyél, tudnod kell a sorok között olvasni.

Ugyanannyi lenne ebben is az igazság, mint abban, amit te mondasz.

Én nem vagyok büszke arra, hogy sík hülye vagyok a matekhoz, fizikához, kémiához meg hasonlókhoz (igaz nem is hangoztatom), de én jól megvagyok anélkül is. Egy kevés irodalmi és történelmi alaptudás nélkül viszont a mai világban aligha boldogulhatsz.

Ezzel nem a humán tárgyas tanárokat akarom védeni, mert tényleg szégyen, hogy ők még kérkednek is ezzel, de azért ennek is meg van az oka.

Az ötödik lovas

ezt már én is sokszor észrevettem, és tapasztaltam, hogy valahogy menő dolog ez az "ah, én sose voltam jó matekból", "én ehhez mindig sötét voltam", stb. hozzáállás a reálhoz, főleg a matekhoz. És akkor lehet rajta nevetgélni, meg megvan a közös téma, hogy ki hogy borzongott a szögfüggvényektől, és hogy a mai napig nem volt képes megérteni a Pithagorasz-tételt.

Aztán persze, ha nem ilyen társaságban kerül elő a téma, ahol közösen elvihorászhatnak rajta, akkor azért ott már kénytelenek szembesülni vele, hogy ez valamilyen szinten inkább gáz, mint hencegni való, és ilyenkor jön a kompenzálás, hogy jó, én százalékot nem tudok számolni, de te meg amilyen műveletlen vagy, még ezt meg azt sem olvastad, és még Tolsztoj összes művét se tudod időrendben felsorolni.

Nem tudom miért lehet ez a hozzáállás a reálhoz, valószínűleg kompenzálás is nagyrészt. A gáz viszont vele, hogy marhára öngerjesztő is a dolog, mert mivel divatos így hozzáállni a reálhoz, csomóan már eleve beskatulyázzák magukat, hogy esélyük sincs, inkább vihorásznak rajta, és ilyen hozzáállással valóban semmi esélyük sincs - a tapasztalatom szerint a leggyakoribb probléma a matektanításnál az, hogy rávegyük az illetőt, legyen már végre abbahagyni ezt a "én úgyis hülye vagyok ehhez" hisztit, és egyszerűen csak végiggondolni. Amint ezt sikerült, utána meglepetten néznek nagy bociszemekkel, hogy ez csak ennyi? Aztán, ha 5 perc múlva tök ugyanazt kéne kiszámolni, akkor megint csak buta tekintet, hogy neki ez nem megy...

Igaz az is, amit az előző leír, de szerintem ez azért ennyire nem egyszerű.

A mateknak meg van a maga logikája. Egy függvényt csak egy féle képpen lehet megoldani. Legfeljebb két-három féle képpen, de úgy is csak egy eredménye van. Bárhogy máshogy állsz hozzá, semmi nem jön ki.

A humán tárgyak sokkal inkább olyanok, hogy ki hogy áll hozzá. Egy verset igazából nem lehet rosszul elemezni. (Persze. Lehet, de ha van valami minimális tudásod a körülményekről, akkor kihozhatsz belőle két, egymással szöges ellentétben álló értelmezést, amik mégis ugyanúgy helytállóak.) Egy történelmi helyzetet sem lehet rosszul magyarázni (persze csak ha kellőképp ismered a körülményeket).

A humán tárgyak többnyire egy kevés alapismeret, amit nem is kell feltétlenül fejből tudni, csak tudni kell hol keresd :) és nagyon sok logikai érzék.

Persze a matekban is vannak ilyen dolgok, de egyrészt az ember nem azokat veszi észre először, másodszor, aki nem a matek megszállottja, azt sokkal jobban érdekli, hogy vajon miért mondta a költő ezt meg ezt, vagy vajon mi vezethette ezt meg ezt az embert arra, hogy meggyilkolja a királyt, ha egyszer úgyis tudja, hogy kivégzik érte, mint hogy ha A halmaz ilyen meg ilyen, B halmaz meg olyan és olyan, akkor milyen C halmaz.

Viszont ha valaki a matek megszállottja, még akkor is érdekelheti, hogy miért írta azt a költő, vagy miért ölte meg az illető a királyt, max. nem olyan behatóan.

Az ötödik lovas

Ott kezdődik a baj, hogy ketté osztod az embereket. Én pl. sosem voltam jó történelemből (úgy szoktam fogalamazni, hogy hülye vagyok hozzá), de nem is állítom, hogy reálos vagyok. Fogalamam sincs, hogy melyik vagyok, volnék.

Valóban az igazság ott van, hogy az általad említett humánosabb témák az alapműveltség része.

"Nem is az a gondom, hogy Őt miért nem érdekli a metek.

Az a gondom, hogy neki az a gondja, hogy engem miért nem érdekel I.erzsébet?"

- Valószínűleg a amtektanár is ugyanilyen értetlenül reagálna, ha valaki azt mondaná neki, őt nem érdekli a matek. Az már valahol csak érthető, ha a tanár fontosnak tartja az általa tanított tárgyat.