Miért árult így el? Ilyen lenne egy igazi barát?

8 hónapja kezdtem a munkahelyemen. Egy-két ember kivételével mindenkivel megtaláltam szinte azonnal a közös hangnemet. Így volt ez B.-vel is, akivel már egy-két hónap után nagyon jó barátok lettünk. Ezt nem csak én hiszem így, hogy jó barátok lettünk, mert ő is állandóan emlegette, hogy én vagyok a legjobb barátnője...stb. Kb. két-három hónappal ezelőtt vettem rajta változást észre, olyanokat, amiket én úgy gondolom, hogy nem érdemlek meg, és egyszerűen nem látom az okát. Azzal kezdődött, hogy összefeküdt az egyik munkatársunkkal, (mellesleg neki férje és három gyereke van) azzal a munkatársunkkal, akiről tudta, hogy nekem tetszik, és akarok tőle valamit. Én úgy vettem észre, hogy a srácnak is tetszek, sőt nagyon sokan megemlítették a munkahelyen, hogy jaj mióta én itt vagyok, azóta K-ra rá sem lehet ismerni, mert 10 centivel a föld felett jár. Régen tényleg állandóan bejött hozzám az irodába, kisebb meglepetéseket-ajándékokat hozott, elmentünk munka után beszélgetni, kávézni..stb. Aztán egyszer csak fordult a kocka. B. elkezdett intenzíven érdeklődni iránta, és meg is kapta. Nekem ez fáj mind a kettőjük részéről, mert azért, mert én nem feküdtem vele egyből össze, azért miért kellett az első felkínálkozó nőt megdugni? Ráadásul B. tudta, hogy nekem kell ez a pasi, és, hogy tetszik mégis ezt tette velem.

Most ott tartok, hogy K-hoz azóta nem is szólok, szigorúan csak munkakapcsolat van közöttünk. B. azóta folyamatosan megjegyzéseket tesz a súlyomra, az ekcémás bőrömre, arra, hogy ha befulladok inhalálnom kell, mert szerinte olyan vicces, ahogy az inhalátort a számhoz emelem. Ha K. lejön hozzánk az irodába, akkor meg olyanok, mint a kis tinik, bújnak, turbékolnak, és nem hiszem el, hogy nem tudják, hogy nekem ez fáj. B. azóta igazából csak akkor szól hozzám, ha nincs senki más a közelünkben, vagy ha szól is, akkor meg megpróbálja előadni, hogy de jó családi élete van, milyen édes a férje és a három gyerek. Akkor akadt egy kis problémám a munkámmal. Nem nagy probléma, de mivel úgy gondoltam, hogy ki tudom javítani, és amúgy is kéthavonta van munkabeszámoló, majd akkor megbeszélem a főnökkel, de csak akkor, ha nem sikerült megoldanom a problémát. Egyedül ő tudott erről, arról is csak azért, mert egy irodában dolgozunk. Fogta magát és felment, beárult a főnöknél meg a főnökhelyettesnél, akik persze egyből hívattak magukhoz. Kaptam egy alapos leb@szást. Ő meg mondta, hogy már ne is haragudjak, de ő úgy gondolta, hogy ezt joga van tudni a főnököknek. De könyörgöm, mi köze van neki az én munkámhoz? Ketten kétféle munkát végzünk, én sem ütöm bele az orromat az ő munkájába. Viszont ő annál inkább az enyémbe. Ma például üzent vele a főnökhelyettes, hogy csináljak meg egy feladatot, mert nem talált meg az irodában, mert a házon kívül intéztem egy hivatali ügyet. Erre ő neki állt helyettem megcsinálni. Ez volt még reggel. Nem is szólt egy szót sem. Délután hívat a főnök, hogy hogy állok. Mondom mivel? Erre ő, hogy azzal amit reggel ő és a helyettes rám bíztak. Mondom nem bíztatok rám semmit sem, legalábbis nem tudok róla. Hát kiderült, hogy B. nekikezdett, és nem szólt nekem, holott fél tízre visszaértem az irodába, és még négyig egy helységbe dolgoztunk. Miért nem szólt? Hogy lehet ekkora szemét?