Nem rossz olyan embernek lenni aki még a kákán is csomót keres? Nem maguknak nehezítik az életet?

de, nagyon rossz

viszont feltehetően okkal olyan, amilyen - én a főnököm elvárásai miatt viselkedtem így a beosztottakkal, afféle "csoportvezetőként", de amióta nem foglalkozom a főnökömmel, megváltozott a hozzáállásom, igaz, a főnököm már nem szeret annyira, viszont a csoporttal rendeződött a viszonyom. Nekem megért ennyit a változás, inkább az a rossz, amikor valaki nem ismeri fel saját magán ezeket a tüneteket.

Szerintem ezzel kompenzálnak. Mindig szükségük van önmaguk előtt arra a látszatra, hogy okosabbak, tájékozottabbak, logikusabbak, rafináltabbak másoknál. A lelkük mélyén hadilábon állnak önmagukkal, ezért kell kényszeresen állandóan mindent nekik irányítani, kontrollálni. Sok helyzetet arroganciával, elnyomással oldanak meg, és attól nyugszanak meg, hogy övék lehet az utolsó szó.

Szerintem ott mélyen, legbelül elfogadásra, szeretetre vágynak, de mivel ezt nem kapják meg, fontoskodnak, így akarnak "számítani", részesének lenni a dolgoknak.

Ha ilyen emberrel kell ügyet intéznem, mindig az ugrik be, hogy milyen boldogtalan lehet. (Penge száj, ráncolt homlok, támadásra kész testhelyzet, ökölbe szorított kéz. Mintha az egész testével küzdelemre készülne.)