Mit jelent az a szó: HIT? Hogy valaki hisz valamiben?

Szia.

A hit, nem egyenlő a hiszékenységgel. Ahogy írtad is, tapasztalat által meglehet győződni valamiről, amit fizikailag nem látsz.

Ezt Isten így fogalmazza meg:

(Héberek 11:1) 11 A hit a remélt dolgokba vetett megalapozott bizalom, és a nem látható dolgokról való meggyőződés.

A vers első része azt mondja, hogy bizalmat fejlesztünk ki olyan események iránt, amik még nem történtek meg, de tudjuk, hogy biztosan meg történik:

Pl még nem láttuk, hogy holnap felkel a nap, de szilárdan hisszük, bízunk abban, hogy eddig is felkelt a nap, holnap is fel fog kelni.

Tehát teljesen biztosak vagyunk Isten ígéreteinek a megvalósulásában.

A második része pedig azt írja, hogy a nem látott dolgokról szilárdan hiszed, hogy léteznek.

Ilyen pl a "szél", nem látod, de érzed a hatásait. Vagy a falban keringő áram, nem látod, de ha felkapcsolod a villanyt, akkor ég a lámpa.

Hit és hit között is van különbség.

Van különbség például aközött, hogy hiszel abban, hogy nem fog elcsapni a kocsi amikor átmész az úton miután rendesen körül néztél és aközött, hogy például halálod után reinkarnálódni fogsz.

Esetedben inkább az olyasfajta hitről beszél kicsit túlspilázva, hogy ha úgy vágsz bele valamibe, hogy elhiszed, hogy az sikerülni fog akkor nagyobb eséllyel fog sikerülni. De ez már sokkal inkább önbizalom kérdése.

Azonban bármennyire is hisz benne a 200 kilós, hogy olimpiai érmet nyerhet futásból gyakorlás és edzés nélkül akkor sem fog. Még talán egy szív-infarktus is nyerni fog hozzá.

Mivel az ismerősöd ezos ezért felteszem ő inkább a vonzás törvényére vagy manifesztálásra gondolta.

Bizonyos szinten még nincs is baj ezekkel mert van, hogy működő módszereket használnak csak mellé magyaráznak valami spirituális blablát és úgy adják el. A gond ott kezdődik amikor elkezdenek másokat lehúzni ezzel, különösen amikor olyanokon élősködnek akiket valamilyen tragédia ért. Persze nem mind ilyen.

1. Az ismerősöd nem ezós. Csak elvontan fogalmaz. Viszont van igazsága.

2. Ne gondold, hogy ez a fogalom egyszerű. Nagyon nem annak ellenére, hogy annak tűnik. Erre akkor jössz rá, ha megpróbálod egzaktul megmagyarázni.

Az ember képes gondolkodni. Ennek következménye, hogy van időfogalma, megkülönbözteti a múltat jelen és jövőt. Az ember kíváncsi és versengő természetű, és e három tulajdonsága eredményezi a fejlődését. Csakhogy az emberi megismerés mindig véges, mert az ember mögött véges idő áll és megismerési képessége is (bár erősen széles skálán mozog) véges. Ugyanakkor világosan látja, a világ sokkal több annál, amit ő ebből képes megismerni, ezért használni fogja azon képességét, amit fantáziának nevezünk. Muszáj neki ezt tennie, különben kíváncsisága végképp kielégítetlen marad, ezt pedig nem tudja elviselni.

A tudás fantáziával való kiegészítése egyszerre elvont és praktikus. Attól függően, miről van szó. A praktikus oldal így néz ki. Elbotorkálok a sötétben is, még ha nem is ismerem a terepet. Van egy csomó tapasztalatom, kiegészítem elképzeléssel (nem tudással, feltételezéssel), legfeljebb jobban résen leszek. Az embernek az a képessége annyira erős, hogy a világot szemmel soha nem tapasztaló vak embert is kellő magabiztossággal láthatjuk menni. Persze van mögötte egy hatalmas tanulás, egyéb érzékszerven történő tapasztalás, így a valódi tudás (megtapasztalás, a jelenség megértése, elképzelésének képessége) keveredik a hozzá vett praktikus elképzeléssel. Nevezzük, nyugodtan hitnek. Ez a hit annak a feltételezése, hogy a gondolkodás segítségével nem ismert dolgokat is ismertnek szimulálhatunk, közben persze több összevetést teszünk a valósággal (ezt teszi a vakbot, a kéz kiterjesztéseként).

Az elvont oldal még inkább sokrétű. Itt is tapasztaláson és azt kiegészítő elképzelésen van a hangsúly. Valamit csinálni szeretnék, amit még soha. De hasonlókat már tettem, van bizonyos ismeretem önmagamról, és a feladatról. a nem megtapasztalt része a hit. Vagy például van elképzelésem a kés vágási mechanizmusáról, mert tanultam fizikát. Bár konkrétan a vágásról nem, viszont rengeteg hasonló jelenséget vethetek egybe (analízis és szintézis), így jó elképzelésem lesz erről. részben tudás részben ezt kiegészítő hit.

Minden azon múlik, mi az arány, mi a nemtudás minősége, és milyen szinten vagyunk képesek ezeket a mikro-összehasonlításokat (gyakran öntudatlanul) elvégezni. Minél több benne a nemtudás, annál jobban erősödik a vakhit, vagyis olyasmi, amit megalapozatlanul képzelünk hozzá. Itt fontos megjegyezni, hogy az embernél mindig kétféle tudás van, a saját konkrét tanult, tapasztalt, megértett tudása és az emberiség össztudása. Utóbbit általánaos műveltsége - ismerete - alapján alkalmazza feltételezésként, de tudva, ezt mások ellenőrizték, a tudás valós. Sosem jártam az Antarktiszon vagy a Himalájában, de ettől még lehet sok ismeretem az emberiség tudása segítségével. Egy jó természetjáró például garantálta kitalál bárhonnan, ha ismeretlen helyre viszek. Kell néhány feltétel, de másokkal ellentétben nem fog ott pusztulni.

Tehát a hit a tudás egy olyan kiegészítése, amely gyakran szükséges egy adott szituáció megéléséhez. Ha a hit, azaz nem tudás szorosan és számos apró tudással kapcsolódik a tudáshoz, akkor nemcsak hasznos, de természetes állapot. Minél nagyobb részt tesz ki a nemtudás az egészből, a hit annál inkább lógni fog a levegőben, akár lehet vakhit, tévhit, olyasmi, aminek nincs köze a való világhoz.

A kérdés kommentjében szereplő párbeszéd az önmagunkról alkotott ismeretet, azaz önismeretet mutatja be. Adott egy feladat, amit el kell végeznünk (a jövőben). Nyilvánvaló, hogy erről csak hitünk lehet, hiszen a jövőről ismeretünk nulla. Vagy azért mégsem. A feladatról elég sokat tudhatunk, és dönthetünk arról, eleget-e. Ha nem, utánanézhetünk (tudást szerezhetünk vele kapcsolatban). Vagy helyettesítjük hittel. a feladat a miénk, na de mennyire ismerjük önmagunkat? Mire vagyunk képesek? Tényleg ismerjük képességeink határát, vagy csak hisszük, hogy ismerjük. Minél nagyobb rész ebben a nemtudás, annál nagyobb az esély a nem teljesítésre. Aminek ára lesz. De lehet, hogy ezt meg nem hisszük el. A sikerünk kulcsa tehát önmagunk minél pontosabb ismerete, ha kell, további ismeret megszerzése.

Van itt még egy fogalom, az önbizalom. Ez is hit és tudás keveréke, de van egy másik rész is! Korábbi tapasztalataink önmagunkról, sikereinkről. És itt nemcsak a tudatos emlékek számítanak! Az ember születése pillanatától tanul, kezdetben az életet, a légzést, az evést ivást és más elemi szükségleteket. A siker két elemből áll, egyrészt önmagunk megélése, másrészt környezetünk elismerése. Életünk kezdetén csak az utóbbi van, ez lesz a tanulás, és egy hibás szülői magatartás képes egy teljesen önbizalomhiányos embert létrehozni. Akinek az a megtanult tudása, hogy mindenhez hülye. És elkezd eszerint viselkedni, hiszen mg kell felelnie önmaga képének, mert ha ez se, akkor minek az élet.

A hit tehát egy rendkívül bonyolult dolog, alapesetben a szükséges képhez az éppen arról való nemtudást jelenti, mert a képnek mindig teljesnek kell lennie. Ez elemi (és nem tudatos) igényünk. Ha túl sok és túl gyakori a nagymértékű pótlás a nemtudás miatt, akkor ezt meg is lehet szokni, természetesnek tartani (nagyon nem természetes) és innen a pálya erősen lejteni fog. A nihil irányába. Pótlásként eljutunk a kemény drogokig is. Minél kevésbé kell pótolnunk a tudásunkat hittel (de valamennyire kell, efelől senkinek ne legyen kétsége, mindentudó ember nem létezik és nem is fog), annál több a sikerélményünk, ettől a magabiztosságunk, és az a tudás, hogy minél többet kell tudni. Az ilyen ember kevéssé átverhető, ezért se lesznek problémái. Végső soron ez a sikeres lét receptje. Megcsinálni kissé nehezebb, mert mindig van tudattalan előéletünk, hiszen csecsemőként kezdtük. Aki megtanult nagyon akaraterős lenni, annak könnyebb elképesztő nehéz helyzetekben is. Akit önbizalomhiányosra neveltek, bármivel becsapható, ez komplett társadalmakra is ki tud terebélyesedni.

Szerintem kissé hosszú lett, bár még annyi hiányzik... - de az akarat és fegyelem csodákra képes.