Mennyire nehéz a japán nyelv?

itt találsz egy rövid, célratörő összefoglalót:

[link]

Bár az intonáció a japán nyelvet nem nehezíti meg jelentősen, DE azért meg van a nyelvben és néhány egyező hangalakú, de más jelentésű szónál van, hogy jelentést változtat. Pl. hashi (evőpálcika vagy híd). De mivel ezek száma annyira elenyésző és mivel szövegkörnyezetből is lazán ki lehet következtetni, ezért általában ezt nem szokás tanítani, legfőképpen nem kezdőknek.

Alapvetően a japán nyelv, eltekintve az írásrendszertől, nem mondható különösebben nehéznek.

Igazából 2 rendhagyó ige van és még egy-kettő igének egy-egy ragozott alakja rendhagyó (főként alapvető igéknek a tiszteletes és alazástos alakjai közt van egy-pár, de még így is bőven kevesebb kívétel van, mint angolban), a többi ragozás egy nagyon egyszerű rendszert követ. A japán inkább agglutinálóan ragoz, de nincs meg benne a magyarnak a ragegyeztető (illetve hát bizonyos értelemben meg van, hisz két ige típus van, ami máshogy ragozódik) és a kiejtést segítő tölteték hangok része, a szótő pedig általában változatlan, tehát egy magyar vagy egy német ragozáshoz képest sokkal egyszerűbb, de talán az angolnál is.

Kiejtést tekintve majdnem, hogy teljesen fonetikus (a szótagírásuk), van egy-két hangmodosúlás (kb. 3) és egy két hangnak a képzése talán problematikus (r és a f), de igazából nincs benne semmi, amit úgy igazán tanulni kéne.

Ami a más gondolkodást illeti, ez igaz, de én (és ez személyes vélemény) nem mondanám, hogy ez különösebben nehézzé teszi. Szerintem ha gyakorlod, igyekszel olvasni eredeti nyelvű szövegeket a szintedhez mérve (ami szerintem egy hatékony nyelvtanulás részét kell, hogy képezze), akkor jól meg lehet szokni, és ráadásul pont ez, ami szerintem a japán nyelvet oly érdekessé teszi.

A mondatszerkezetük nagyban hasonlít a magyarra, csak mondjuk ragok helyett partikulák vannak (ami inkább megnevezési különbség), viszont ugyanúgy elég képlékeny a szórend pont emiatt, amit hát szabályok alapján nagyon nehéz megtanulni, erre rá kell érezni az által, hogy sokat használod a nyelvet, de talán népszerű véleménnyel szemben angolban is van bőven szórend transzformációra lehetőség csak ott éppenséggel sokkal jobban meg van határozva, hogy mi az "alapvető".

A partikulák rendszere szerintem a japánnak egy viszonylag nehezebb része, itt erősen előjön a másfajta gondolkodás és mivel egy-egy partikula nagyon sok fajta szerepet betölthet és mert sokszor egy szerepet két vagy több partikula is betölthet minimális jelentés különbséggel, ezért ez mondjuk pont az elején megnehezíti az ember életét, de ha az alap partikulákat rendbe tetted, akkor ez már nem olyan keserves.

Ami kiemelendő nehézség talán a japánnál, hogy dolgokat számlálószavak segítségével számolnak és nem csak számokkal. (Tehát pl. papírt, mint lapos dolok számolnak, almát pl. mint kis dolog és így tovább), tehát megszokni, hogy mit mivel számolnak az igényel nem kis befektetést.

Én összeségében azt mondom, hogy a japánnál leginkább az elején jönnek elő a nehézségek, utána már viszont szinte sokkal egyszerűbb tanulni. Nyelveket összemérni soha sem egyszerű, de szerintem kb. a német nehézségéhez lehet hasonlítatni.

Viszont ezekre rájön az írásrendszer, ami iskolában anyanyelvűek számára két szótagírást jelent (ezeket két hét alatt be lehet végni, és 1-2 hónap gyakorlás után már nem akár latin betűkhöz hasonlóan lehet használni) és 2136 kanji.

A kanjik megjegyzése eleinte nehézkes feladat, de utána rá fogsz jönni, hogy nagyon sok jelben ugyanazok a részek vannak (sokszor ezek a jelentéshez is segítséget jelenthetnek, ha elég élénk a fantáziád), ezért szerintem az első 100 után a gyakorlat miatt is meg emiatt is sokkal gyorsabban lehet tanulni a jeleket (személyes tapasztalat ez), ekkor már nem vészes megtanulni a jeleket, de ehhez az elején oda kell tenned magadat.

Kanjiknál sokkal vészesebb, hogy mindegyiknek van több olvasata, mikor használjuk melyik olvasatot, más kanjival együtt mit jelent - ezeket mindig be kell vágni vagy különben nem segít semmit az hogy ismered a kanjit és ezek viszont nem túl szabályszerűek (van egy-két fő írányelv, de túl sok az eltérés).

Általában a felmérések japánt a legnehezebben megtanulható nyelvek közé sorolja az arab és a kínai mellé, míg az angol és a német a viszonylag egyszerűk közt szoktak lenni, de személyes véleményem szerint a írásrendszertől eltekintve maga a nyelv nem olyan nehéz. (És az egyszerű kiejtés szerintem az angolhoz képest egy áldás)