Ki melyik módszerre esküszik?

Sajnos mindenkinek más-más vált be. Ez egyénfüggő :)

Valamennyit érdemes kipróbálnod, és rá fogsz jönni, hogy neked melyik a hatékonyabb:)

Szia. Én most kezdtem el a 3. idegen nyelvemet tanulni, pusztán hobbiból és tetszésből :) ennek ellenére mégis tanári segítséghez fordultam. Most dolgozom annyit, hogy heti 2 órát tudjak finanszírozni és megmondom őszintén, jobban nem is dönthettem volna. Az órák motiválnak, mindenképpen elő kell vennem rendszeresen az anyagot, nincs olyan, hogy jaj ma fáradt vagyok, jaj ez unalmas rész, jaj ezt nem értem, jaj most nem érek rá stb, ellenben ha egyedül tanulnék biztos, hogy lennének ilyen kifogások. Olyan dolgokba is belemegyünk, amelyeket egyik könyv sem magyarázza, nép-és kultúraismeret, és hasonló érdekes dolgok. Persze ezeket én külön kértem, hogy nézzük meg, mert érdekel.

Akartam menni nyelvsuliba, de hiába jelentkeztem, a tanfolyam nem indult el. De talán nem is baj, mert a munkám eléggé kötött, nem is tudnék oda bejárni. A tanár meg rugalmas, akkor megyek hozzá, amikor végzek a melóban (ez este 6 után van), az én tempómban haladunk, ha valamit nem értek azt még egyszer elmagyarázza, ha valamit tudok azt meg nem mondja el még egyszer, ezzel sem húzzuk az időt.

Itthon napi szinten előveszem a nyelvet, no nem órákra, hanem 10-20 percekre. Általános tapasztalat, hogy sokkal többet ér a nyelvtanulás, ha naponta előveszed pár percre, mintha hetente 1x, de órákra. Annak nagy része úgy sem maradna meg, felesleges.

Fontos, hogy legyen mi motiváljon, de ne kényszerből tanulj. És az sem jó, ha túl sokat vársz el magadtól, pl fél év alatt középfokú nyelvvizsga és ilyenek. Persze fontos egy célkitűzés, én is úgy vagyok vele, hogy egy pár éven belül majd nyelvvizsgáznék, de semmiképpen sem jó, ha direkt gyorsan haladsz az anyaggal, mert adott esetben fontos részeket csak felületesen veszel át, illetőleg egyszerre ennyi új információt úgy sem tud befogadni az agyad. A legjobb, ha lassan de alaposan haladsz, az sokkal erősebb nyelvtudást jelent, mint egy fél év alatt összekapirgált bizonytalan vmi.

Én is összeolvastam mindenfélét.

Ami elég sokszor előjött, hogy ne szavakat tanulj, hanem teljes mondatokat. Úgyhogy kipróbáltam, és meg vagyok elégedve a módszerrel.

Az a szomorú ebben, hogy egyik tanárom se így tanított se általánosban, se középiskolában...

A másik dolog, amire egyszer hallottam csak panaszt, az ANKI nevű program.

[link]

Nyelvtan tanulást úgy csinálom, hogy teljes mondatokat megtanulok, amiben az adott nyelvtan van. Tehát ugyanúgy tanulom a nyelvtant, mint a szavakat.

Néha azért újra meg újra átolvasom a szabályokat, de azokat nem magolom.

Aztán nem egy rossz módszer filmekből tanulni. Ha van egy ismeretlen szó, akkor kiírom az egész mondatot. De ez így nagyon időigényes módszer, szeretném többet használni, mégse csinálom.

Ha szembe jön egy-két mondat, ami valamiért érdekes, vagy megtetszik, azokat mindenképp kiírom.

A könyv meg újság olvasást, fordítást is lehet hallani itt-ott. Nekem annyira nem vált be.

Az olasz könyvem előszavában ez áll:

"A nyelvtanulás alapja a szövegek ismerete: azokat nem elég megérteni, hanem minél többször (lehetőleg fennhangon) el kell olvasni.

A szavak megtanulását így biztosítjuk a legjobban. Az új szavakat leginkább a jól megtanult mondatok őrzik meg emlékezetünkben."

Ezzel is teljesen egyetértek, úgyhogy szorgalmasan újra meg újra elolvasom ezeket a szövegeket. Jobb, mint az anyanyelvű könyv, mert ezeket eleve úgy írták, hogy ne haladja meg az aktuális szintjét a nyelvtanulónak. Az első 2-3 alkalommal még meg se nézem a szöveg melletti szólistát. Hanem ízlelgetem az új szavakat, próbálom kitalálni, hogy mit jelent.