Mit csináljak, ha semmi motivációm nincs az iskolába járáshoz?

El kell menni dolgozni 3 műszakba, majd ott rájössz, milyen jó lett volna tanulni.

Ha képzetlen maradsz, szakmád sem lesz, majd 40 éves korodban fogod megbánni, hogy az ingyen lehetőséggel miért nem éltél...

Hát, én is hasonló helyzetben vagyok. Csak elmegyek, és vagyok, de nem látom sok értelmet. Ez főleg az miatt van, mert a legtöbb tantárgyat unom, mert azt a szintet én már rég megütöttem vagy egyszerűen nem érdekel. Esetleg nálad nem ez a probléma?

Nem tudom mennyi idős vagy. De ha esetleg vannak terveid a továbbtanulással, munkával kapcsolatban, akkor már is jön egy kis motiváció. Pl: Jobb jegyeket szerezni, hogy bekerülj vagy számolni, hogy már csak x idő van, hogy végre azt csináljam amit akarok.

Biztos van olyan ember, akit utálsz ( a tanárod akit említettél vagy bárki más). Tölthetnéd azzal a napjaidat, hogy megmutassad, többre vagy képes mint gondolnád, hogy aztán nevess a meglepettségükön.

Az a bizonyos tanár által tanított tantárgy nem egy neked, és azért szorongsz? Ez esetben nézzél utána máshonnan vagy kérj segítséget pl az osztálytársaidtól. Szerintem ő nagyon sokat közbejátszik abban, hogy nincsen motivációd. Én is voltam így eggyel, de amióta nem tanít, sokkal jobb lett a helyzet.

Sokat jársz különórára? Ebbe nem akarok beleszólni, de szerintem ha már végig ültél nyolc órát, akkor nincs sok értelme ilyenbe belefogni. Már alapból fáradt vagy, így koncentrálni se tudsz rendesen rájuk. És még ezek után hazaérsz későn és tanulsz... Mikor van így egyáltalán időt magadra? A hobbidra, a barátaidra, szórakozásra... egyszóval mindenre, ami kell ahhoz, hogy működhess. Ha ezek nincsenek meg, akkor persze, hogy kedvetlen vagy.

Ha úgy érzed, nincsen kiút belőle, akkor esetleg nincsen valami lelki problémád? Ezt nem bántásból írom, de lehetséges, hogy ez is valaminek a tünete, pl:depressziónak. Emellett a szorongás sem jó dolog. Esetleg gondolkodtál már azon, hogy meg látogatsz egy pszichológust?

A második válaszoló csakugyan nem mondott hülyeséget. Nyilván ne az iskolát hagyd ott, de szünidőben vagy hétvégén - ha van a környéken lehetőség - menj el diákmunkára (gyorsétterem, raktár, gyár stb.), ráébreszthetnek, mennyivel jobb a tanulás.

Gondolj az iskola utáni időkre. Lehet, nem tudod még, mit akarsz csinálni, de ha labdába akarsz rúgni, minimum feltétele az érettségi, amire most készülhetsz fel.

Tudod kérdező, az általad említett körforgásból soha nem fogsz kikerülni, mert az élet ilyen. Amíg még tanulhatsz és támogatnak a szülők, az jó.

De az élet nem egy habostorta. A munkahelyen is lesznek olyanok, akikkel nem értesz majd szót, és persze a főnököd sem biztos hogy olyan lesz, akinek kedveled a természetét. Sok megpróbáltatásból áll az élet, a diákévek igazából mint tanulópélda fogható fel.

Igen-igen, de a munkahely is érdekes lesz -e, ahol majd elhelyezkedsz? Sok monoton betanított munka van, főleg akiknek nincs piacképes szakmájuk, vajon ez nem egyhangú?

Na látod, ezért kell tanulni és valamilyen jó és piacképes szakmát kitanulni. Hogy a ledolgozandó 40év munka ne kínszenvedés legyen, hanem szakmábavágó és ami érdekli is esetleg az embert.

Mivel pénzből élünk és azért meg kell dolgozni, ezért a munkán függ a megélhetés. A munkalehetőség pedig (nagyrészben) attól függ van -e piacképes, keresett jó szakmánk.