Mi a szófaja a: félénken, indulnom, kell, velem, hajlandó, mindig, néhányszor és tegnap szavaknak?

félénken : határozószó

indulnom: főnévi igenév

velem: személyes névmás

hajlandó: melléknév

mindig: határozószó

néhányszor: számnév

tegnap: határozószó

Nem vagyok mindegyikben 100%-ig biztos, de remélem jók.

A magyarázat után nem gúnyolódásból írom az osztályt, csak azért, ha kicsi vagy, nehogy lebukj. :P

félénken: ragozott melléknév

félénk = belső tulajdonságot jelölő melléknév (6. osztály)

- en rag= határozórag (8.oszt)

indulnom: ragozott főnévi igenév

indulni = főnévi igenév (6. o.)

- m = E/1 személyű igei személyrag (8.o)

kell: ige (6); kényszert kifejező folyamatos segédige (középsuli)

velem: ragozott személyes névmás (6. o.)

- vel ragból képzett énvel - em ; velem rövidült alakja (középsuli)

hajlandó: beálló melléknévi igenév

hajl (ik) =igető

- andó = képző (mind 6. o.)

mindig: gyakorító időhatározó szó (vége 6. o, eleje középiskola)

néhányszor: ragozott számnevet helyettesítő általános névmás (6. o)

néhány számnevet helyettesítő általános névmás

- szor = számhatározó rag

tegnap: időhatározó szó

Úgy látszik, szakmai vitába keveredek/keveredünk az előttem szólóval:

1. Szerkezetben hogyan viselkedik? A "hajlandó valamire" szószerkezetben szerintem a "hajlandó" nem egyértelműen melléknév, erősen megjelenik benne az igei tulajdonság.

2. A szótő alapjelentéseinek egyike a hajlik, azaz akar valamit, elfogad valamit. (Hajlik a jó szóra; hajlik a pártosságra)

3. A szó kérdése a "milyen", ami a melléknévnek és a melléknévi igenévnek a kérdése. (Ebben melléknévi a tulajdonsága)

4. Abban igazad van, hogy ma már (a nyelvszűkülés következményeként) az átmeneti szófajokat (Pl. melléknévi igeneveket) inkább csak főnévként (folyamatos) vagy melléknévként emlegetjük a taníthatóság miatt.

Egyáltalán nem jelenik meg benne az igei tulajdonság, kizárólag melléknévi, jelentésében a cselekvés nem játszik szerepet. A hajlamos valamire hasonló jelentésű szóban fel se merül az ige. A beálló melléknévi igenevek különben is ma leginkább tárgyas igék szenvedő jelentésű alakjaiban szerepelnek, pl megírandó levél. A többi alak régies vagy melléknévvé vált pl a szerencse forgandó. Egyébként a szófajokat nem én döntöm el, hanem a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, és az Értelmező kéziszótárban ellenőrizhető.

(A keveredik ikes ige, és én a magam részéről ápolom a nyelvi hagyományokat azzal, hogy legalább a ma meglévő egyetlen alakjában úgy is ragozom.)

Kedves kérdező! :)

Mint látod, izgalmas szakmai vitára inspiráltál bennünket.

A hajlandó - t (mivel ragtalan) valóban bármely kéziszótárban megnézheted, a szavak után rövidítve ott a szófaj is.

A számodra helyes választ mi nem tudjuk pontosan megadni, a magyartanárodnál a labda, aki ezt a feladatot feladta.

Mi pedig - ezt talán válaszoló társam nevében is mondhatom, remélem nem bántom meg vele - köszönjük a gondolkodtató feladatot.