Nyelvtanilag elfogadható "és"-sel új mondatot kezdeni? (Egy megszakított gondolatmenet folytatásánál. )

Miért ne? Vettem kenyeret és tejet. (eszembe jut még valami) És lisztet is.

Mondhatnám azt, hogy "Sőt, lisztet is." Ugyanaz a jelentése.

Lehet kötőszóval kezdeni mondatot. Íme, Pilinszky:

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.

nem helyes!!!

- egy magyartanár -

Csatlakozom az értekezlethez. Az egy nyelvi babona, hogy és-sel és más kötőszókkal nem kezdünk mondatot. Sehol nincs leírva. Szép nyelvünket sokkal rugalmasabban kell kezelni annál, mintsemhogy értelmetlen, funkciótlan keretek közé szorítsuk. Biztos vagyok benne, hogy az itt válaszoló magyartanár is kezd és-sel, de-vel stb mondatot, csak észre sem veszi. És ugye (ugye milyen gördülékeny itt is az "és"?) a kedves kollega(nő) is tanítja József Attila gyönyörű versét, A Dunánál-t? Mindenki okulására:

"És elkezdett az eső cseperészni,

De mintha mindegy volna, el is állt

És mégis, mint aki barlangból nézi

A hosszú esőt - néztem a határt."

Na, pont a hangzás az, amibe még inkább belekötök. Ugyanis még írásban esetleg furcsa is lehetne, de szóbn aztán mondja már meg valaki, hgy ugyan merre jár a mondat vége?

Ne hivatkozzunk költőkre, írókra? Nekik szabad? Nekik miért? És különben is: az összes nyelvtankönyv irodalmi példákat hoz fel legszívesebben egyes nyelvtani jelenségek szemléltetésére. Akkor ott jók, máskor meg nem jók?