A 40. születésnapomra vártam, de elveszítettem. Meddig, hogyan gyászoltál?
Április végén született volna, első gyerekként, a 40. születésnapom környékén. Idén áprilisban már volt egy 10 hetes missed ab-om.
A mostani terhességem közel 16. hetében, múlt csütörtökön az UH-on közölték, hogy bár a magzat él (hallottam a szívverését), de a magzatvíz elfolyt, és leválás van.
Azt hittem megőrülök, arról kellett döntenem, hogy megvárom, míg meghal, vagy előbb megszülöm.
Utóbbi mellett döntöttem végül, és péntektől vasárnapig próbáltak sikertelenül megszüleszteni. Így hétfőn délben megműtöttek.
Azóta is fáj a hasam, vérzek, de rosszabb a belső üresség, és hogy gyötör a bűntudat, amiért nem vártam tovább, hátha csoda történt volna.
Itthon vagyok, nincs kedvem senkivel beszélni, csak a férjemmel, és folyamatosan filmeket nézek.
Ma muszáj volt anyámmal beszélni, aki szerint keljek föl, mozduljunk ki, a mozgás jobb, és ne "süljünk" be. Alig vártam, hogy letegyük végre.
Tegnap még fájdalomcsillapítót kellett bevennem, és nem akarok kimenni. Talán pár nap múlva.
Ugyanakkor lelkifurdalásom van, hogy ilyen "gyenge" és elesett vagyok, és mások biztos előbb összeszedik magukat.
Nem akarok még embert látni. Nem akarok találkozni senkivel, és erről beszélni.
Ti mit tettetek?
válasza:Én is 2 terhességet veszítettem el 7. és 12.hét.
Utána kivizsgáltattam maga,kiderült, hogy trombózis hajlamom van és ez okozhat magzatelhalást,lepény elöregedést..stb. így a 3. terhességnél végig szúrni kellett véralvadásgátlóval magam. +mellé utrogestan kúp. így sikerült májusban. igaz végig aggódtam ezt a terhességet is.
Az első gyermeked lett volna?
Az első lett volna.
A gyerek rendesen fejlődött végig. Cserbenhagytam, ezt érzem. Lelkileg nem érzem magam késznek, hogy másokkal találkozzam. Állandóan sírnom kell.
Első: nagyon-nagyon sajnálom! Sosem lehet ezt elfelejteni. Neked is első gyerek volt? Belevágtál már a következőbe?
Hogy tudtál és mikor újra dolgozni, emberek közé menni?
Tudom, az új terhességet szokták gyógyírül tanácsolni, biztos segíteni is fog, csak én azt gyászolom még azt, aki elment.
Innen most nagyon rögösnek és hosszúnak tűnik az út az újabb terhességig. És hogy lelkileg készen álljak rá.
válasza: válasza:Nem szedik össze magukat másik sem gyorsabban szerintem. Én is 16 hetesen szültem, meghalt a pocakban, de még nem indult el magától. Előtte februárban 8 hetesen vetéltem el. Okok nincsenek. Persze én egyáltalán nem is sírhatok, mert vannak gyerekeim. De így legalább nem kell újra próbálnom. A kisbabát nagyon szeretném, de ez a 16 hét is borzasztó stresszben telt. Nem tudtam nem aggódni, ahogy az okosok tanácsolták.
A szakirodalom azt mondja 6-12 hónap a pszichológiai értelemben vett gyászidőszak.
válasza:Nagyon sajnálom, ami Veled történt! :(
Szerintem teljesen normális, hogy nem akarsz emberek közé menni, másokkal beszélgetni. Nem is kell! Friss még nagyon, ami Veled történt. Sírj nyugodtan, ne fojtsd el az érzéseidet! A férjeddel beszélj sokat, próbáld kibeszélni, amit érzel és ne legyen bűntudatod.
A mi kisbabánk 8 héttel ezelőtt halt meg a pocakomban a terhességem 22. hetében. Előtte 1 héttel már mondta az orvosom, hogy ez be fog következni, így lelkileg tudtunk készülni erre a tragédiára. :( Velem nem akarták szerencsére megszüleszteni, ki kellett várni, amíg meghal. Ez is borzasztó, mert azzal a tudattal kellett élni a napokat, hogy a pocakomban bármikor meghalhat a Pici. Mindig figyeltem, hogy mozog-e még, vajon él-e még. Szörnyű volt! :( Vasárnap még éreztem, de nagyon gyengén és hétfőn már nem volt szívhang. :( Kedden kórházba fektettek, szerdán reggel beindították és pár órával később megszületett a halott babánk. :(
Tehát 8 hete történt, de úgy érzem, hogy jobban vagyok már. Ehhez persze hozzátartozik, hogy van egy ovis kisfiam, tehát nem az elsőt veszítettük el. Persze így is fáj, de nekünk legalább van már egy gyermekünk. Én szülés után még 2 hétig voltam otthon, utána összeszedtem magam és visszamentem dolgozni. Nem volt egyszerű, mert kb. 80 kollégám van és mindenki tudta/látta, hogy babát várunk. Senki nem mert semmit mondani, kerülték a témát. 1-2 közelebbi kollégámmal beszélgettem róla és nekem ez is jól esett. A legfontosabb, hogy meg kell Őt gyászolni, de el kell engedni. Így könnyebb lesz. Mi elhamvasztattuk a pici testét és nekem ez nagyon sokat jelent. Ültettünk egy kis tuját is az emlékére és a családdal együtt engedtünk fel égi lámpást is az égbe. Azt hiszem, hogy ezek a szertartások segítettek sokat az elengedésben. Nagyon szeretem a pici Angyalkánkat, de muszáj előre nézni, mert csak így sikerülhet egy újabb kisbaba. Kell, hogy az ember lelkileg meggyógyuljon, különben nem megy. Nekünk van még 1 hónapunk, utána újra próbálkozni fogunk és én nagyon bízom abban, hogy elsőre összejön a 3. babánk.
Ha 2-3 hét múlva úgy érzed magad, mint most, akkor szerintem kérj segítséget szakembertől.
Sok erőt és kitartást kívánok Neked!
A szememben te vagy a bátor, utolsó, mert ki tudtad várni, míg ő úgy dönt, hogy elmegy. Nekem ez a nagy keserűségem, hogy a beindítás mellett döntöttem. De mikor közölték, hogy elment a magzatvíz (tegnap nem tudtam elaludni, mert ez a pillanat jött vissza, amit akkor éreztem), és a gyerek kényszertartásban van, attól olyan iszonyat fogott el, amilyet soha nem éreztem még. Hogy szenved és haldoklik. És mi a jobb neki?
De hátha visszatöltődött volna...volt már rá példa a világtörténelemben.
Én nem hamvasztattam, nem is tudtam ilyen lehetőségről, de az orvosom azt mondta, már szövetmassza volt, mire kiszedte.
Ma egy hete volt.
Ebben a hónapban még táppénzt tervezek, és annyi szabim maradt, hogy azzal kihúzom a decembert. El akarunk utazni a héten a férjemmel, és két hét múlva kineziológushoz megyek.
Orvost is váltok. Hát, ennyit tudok most. Köszönöm, hogy megírtátok a történeteiteket, és a kedvességeteket is!
válasza:Szövetmassza? :( Olvasni is rossz volt. :( Én annyit tudok, hogy a mi kislányunk már 24 cm volt és 40 deka körüli. Tehát egy picike test, de a miénk, a mi kislányunk, így mi mindenképp elintéztük a hamvasztást.
Az nagyon jó, ha elutaztok kettesben. Biztos jót tesz majd a levegőváltozás és a pihenés. Remélem sikerül lelkileg is picit feltöltődnöd az utazás alatt.
Azt megkérdezhetem, hogy miért akarsz orvost váltani? Szerinted hibázott valamiben? És azt tudod, hogy mitől ment el a magzatvíz, volt valami oka ennek?
Több gondom volt. Az elején már pecsételgettem, de azt mondta, nem ír fel gyógyszert, csak habituális vetélésnél. Nekem áprilisban volt már egy vetélésem, és ezt a mostani gyerekemet a 40. születésnapomra vártam, ezért megfordult a fejemben, hogy nem kéne megvárni, hogy ez is elmenjen. Felvetettem neki többször, de elzárkózott.
Aztán többször véreztem, és bementem ügyeletre. Mindig azt mondta, minden rendben van. Egyszer talált egy méhszájsebet, de nem mondta, hogy kéne vele valamit csinálni.
A többedik vérzés után (ilyenkor arra gondolj, hogy elöntötte a bugyimat a vér) azt mondta: ha a jövő heti UH rendben lesz, visszatérhetek a normál kerékvágásba. (???) Arra is én kértem, hogy írjon ki veszélyeztetett terhesként táppénzre.
Az UH-os nő többször mondta, hogy kevesebb a magzatvíz, de a doki mindig megnyugtatott, hogy ennek nincs jelentősége. Elküldött egy másik UH-oshoz, mert szerinte az jobb, és az meg azt mondta, nem jelentős a különbség. (Az első UH-os feltűnően kevesebb magzatvizet látott.)
Gyakorlatilag mindig mindennel kapcsolatban megnyugtatott, hogy nincs különösebb, csak pihenjek, és ha lenne bármi, úgysem tudnának mit csinálni.
Ma (egy héttel a műtét után) pl. reggel erős vérzésre ébredtem, és fura dolgok távoztak belőlem, amire látatlanba azt mondta, hogy alvadt vér - szerintem nem, mert a tavaszi vetélésemre hasonlított színre és állagra.
Az is lehet, hogy mindenben igaza volt, de megrendült a bizalmam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!