Rajtam kívül van más kismama is aki szinte minden nap veszekszik a férjével? Akit elnyom a férje?

Mi szeretjük egymást ,de Ő mindíg megaláz engem szavakkal,érezteti,hogy nem felelek meg neki,sem külsőleg és főleg nem belsőleg.Mindíg azt kapom,hogy miért nem megyek ki a barátnőkkel (sőt mindíg megkapom,hogy hiszen barátnőm sincs..mivel kiköltöztem hozzá ebbe az átkozott faluba ahol senkit nem ismerek,akik meg barátaim lettek a munkahelyről,nem tudok velük találkozni sűrűn spórolás szempontjából,mert ide több 10 km),miért nem sminkelek többet,miért nem járok sűrűn fodrászhoz akár csak egy hajmosásra,szárításra(sose jártam sűrűn,egyenes a hajam,növesztem,nem törik én is meg tudom mosni,nem festetem...ja a festésról...miért nem festetem be?),miért nem vasalom többet a hajam,miért nem hordok magassarkút sűrűbben,miért nem tetetek póthajat,vagy daueroltatom be úgy mint régen (mert tönkrettette a hajam) és miért nem tudok egyedül dokihoz menni mint a többi kismama (ezt akkor kaptam mikor mennem kellett a kórházba..egy óra kocsival ilyen szar időben,tudja jól,hogy szédelgős is vagyok ,de miníg kapom,hogy más kismamákat Ő egyedül lát az utcán menni,tegyük hozzá,hogy kórházban is feküdtem a 24. héten alhasi görcsökkel,nem szívesen megyek egyedül sehová)Kórházról jut eszembe,multkor bölcsesség fogat húztak,egy napot bent kellett vele feküdnöm,mert olyan helyre nőtt,hogy alig tudták kivésni,fájt a fejem 2 hétig de nagyon,fél fejem feldagadt kétszeresére..Oda is menjek egyedül,mert más is egyedül megy.tegyük hozzá az a kórház meg még messzebb van innen mint 1 óra mert csak ott volt szájsebészet.

Miért nem kötök,miért nem olvasok (multkor kiadott egy istenes könyvet nekem kötelező olvasmánynak,nem olvastam el,kaptam az osztást,) miért nem megyek ki sétálni csak az utcában oda-vissza (zsákutcában lakunk,hülyén néznék ki ha mennék egyet a végéig meg vissza) Miért nem megyek gyalog a boltba,miért kell kocsival (multkor mesélte,hogy amikor a bolthoz vezető utcában dolgozott és jött haza,mindíg egy nagy kődarabbal a kezében jött ,mert egy kutya ki szokott menni (sőt nem is egy,multkor két nagy német dog majdnem leszedett egy biciklist az ülésről) én meg terhesen sétáljak arra...de amúgy már megkaptam,ha meglesz a baba,majd muszály lesz vele sétálnom arra babakocsival.

Terhességem első hetében csak feküdni tudtam,mert ahogy felkeltem összehánytam magam,véreztem kicsit és a hányástól való erőlködés nem tett jót ,megpróbáltam elkerülni,de Ő addíg cseszegetett,hogy menjek sétáljak,míg ki nem vánszorogtam az udvarra,ahol 2 perc mulva össze hánytam magam,aztán kiderült,hogy fel sem szabadott volna kelnem,de ezétz is napokig nyagatott.

Sorolhatám mág,a lényeg,hogy nem vagyok jó úgy ahogy vagyok,pedig nem vagyok csúnya,de egy cicababa sem aki magassarkú nélkül nem tud menni,smink nélkül nem tud aludni,de mind emellett legyek az az igazi falu béli háziasszony is .Emellett véleményem sem lehet,kussoljak,akkor nyugi van,ha nem akkor veszekszünk,amiért persze mindíg én vagyok a hibás,mert csendben is maradhattam volna.Ma egy vita után (miután szétrúgta a ruhaszárító ellványt) azt mondta,hogy próbáljuk meg magunkat vissza fogni kicsit mindketten. Lecsillapodtunk,majd meg akartuk beszélni a dolgainkat ,Ő már kiabált.Elmondtam neki,hogy az előbb beszéltük meg,hogy visszafogjuk magunkat nem? erre a válasz: igen fogd vissza magad és akkor nem lesz veszekedés....

Na mindegy...lényeg,hogy nem érzem magam így jól a bőrömben,nem vagyok önmagam, kezdek félni a kirohanásoktól,mert engem még nem bántott (ha az nem bántásnak számít,hogy néha megszorít vagy megcsíp,csak hogy fájjon,de ütni nem üt) de maga körül mindent szétver ilyenkor..ha nem is jön válasz,legalább kiírtam magamból egy részét annak ami nyomaszt...