Az örökbeadáshoz kell az apa is?

A 11:48-as válaszoló vagyok.

Kedves "égnek álló hajú"! Nagyon sokan vannak, akiknek a gyereke nem "tervezett". Az én fiam sem teljesen volt az, mert ugyan szerettünk volna gyereket a párommal, de az anyagi helyeztünk miatt még kicsit későbbre halasztottuk volna. Ám amikor pozitív lett a teszt, mégis mindketten csak mosolyogtunk. Rengeteg áldozatot vállaltunk érte, de megérte! Eszembe se jutott volna "elvetetni" csak azért, mert anyagilag nehéz helyzetbe érkezett. Gyakorlatilag semmi másért sem.

Tudod, nagyon sokan nevelnek gyereket nehéz körülmények között. De nagyon sokan, rengetegen vannak azok is, akik a nem kívánt gyereket egyszerűen elvetetik. Az, amit a kérdező tesz, ritka, mint a fehér holló... Lehet, hogy téged ez elborzaszt, hiszen te magad is végigélted a terhességedet segítség nélkül, szinte kilátástalan helyzetben, és talán ebben a lányban kicsit önmagadat látod. Az ő döntése a te döntésed is lehetett volna... Lehet, hogy nem tudatosan, de megfordulhatott a fejedben. És te nem lettél volna képes végigcsinálni. Ezért borzaszt el ez a helyzet annyira.

Azért, hogy megtartottad a picikédet, téged is tisztelet illet. Mint ahogy azért is, hogy küzdesz érte minden nap. De nem vagyunk egyformák. Ezért kérlek, ne ítéld el ezt a lányt. A legtöbb, amit adhat a gyerekének, az az élete. És ha ő mindent megtesz azért, hogy ez a pici ember boldog családban nőljön fel, még azon az áron is, hogy elveszíti őt, akkor nem lehet őt rossz embernek nevezni.

Az örökbefogadó szülők ugyanúgy fogják szeretni a picit, mintha a biológiai szülei lennének. Hiszen ezért fogadják örökbe. Ha én nem szülhetnék, én is örökbefogadnék. És nem szeretném kevésbé, sőt, mivel tudnám, min ment keresztül az a pici, még inkább igyekeznék, hogy jó anyja legyek.

Valószínűleg nálam sem létezik olyan élethelyzet, hogy lemondjak a gyerekemről, de ha mondjuk kiderülne, hogy Apával mindketten halálos betegségben szenvedünk, (abszurd helyzet a példa kedvéért), akkor én is inkább magam keresném meg azt, akire aztán rábíznám a kisfiamat.

Akiket én elítélek, azok azok a nők, akik abortuszra mennek, (és most ne a nagyon fiatalokra, meg a beteg babákra gondoljunk), gyakran nem is csak egy alkalommal. Számomra az ő tettük a megbocsájthatatlan, mert végtelenül önző. Amit a kérdező tesz, abban semmi önzés nincs. Csak feleősségteljes gondolkodás egy olyan gyermekért, aki nem megfelelő körülmények között fogant meg. (És mivel a körülményekről semmit nem tudunk, ezért talán még inkább nem kellene ítéletet mondani...)

Kedves kérdező! Ha találsz egy családot ami szerinted érdemes arra, hogy a picikédet felneveld, bízd az ő gyámságukra hivatalosan. Több okból is jó lenne neked ez a döntés!

1: tudod, hogy jó helyen van!

2: fél szemmel figyelemmel tudnád kísérni az életét, talán még azt is meg tudod beszélni a családdal, hogy része legyél az életének

3: nem kell hozzá az apa!

4: gyermekednek egyből lenne családja!

Ha a helyedben lennék, ezt választanám, nagyon sok család van aki borzasztóan vágyik gyerekre, és sajnos ha örökbe fogadnak, sokszor csak 6-7-8 éves gyereket tudnak akik már lelki sérültek az intézettől :(((

sok kitartást a döntésedhez, igazi anya vagy, egy hős! Lesz egy család aki áldani fog téged! :)

19:54-es válaszolónak:

"akinek meg megadja a jó isten az meg eldobja magától!!!"

Azáltal, hogy ő lemond a kisbabájáról, pontosan azoknak ad lehetőséget arra, hogy gyerekük lehessen, akiknek vér szerinti gyerekük sosem lehetne más úton.

Nem ismerjük a helyzetét, és nincs jogunk ítélkezni felette. Semelyikünknek sem. Ha szerinted egy kisbaba nem tárgy (és igazad is van!), akkor gondolom, ezt bőszen hangoztatod azokon az oldalakon is, ahol az abortusz a téma... Tudod, az ezerszer borzasztóbb.

Neked is csak azt tudom mondani, amit már írtam itt: sokkal jobb döntés ez, mintha az abortusz mellett döntött volna, ahogy teszik rengetegen, nap mint nap...

Normális esetben egy anya semmi áron le nem mondana a gyerekéről. És én még azt is el tudom képzelni, hogy mire a kérdező porontya a világra jön, esetleg ő maga is más döntésre jut az örökbeadást illetően... De a felelősség, és a döntés az övé. Ami fontos, hogy a picinek boldog élete legyen, a vér szerinti, vagy egy örökbefogadó anya szeretete által...

*Az örökbefogadással kapcsolatban halkan megjegyezném, hogy sokan, akiknek semmi esélyük vér szerinti kisbabára, azok még sokkal inkább megadnának mindent egy ilyen kicsinek. Nem csak akkor lehet szeretni egy kicsi embert, ha vér szerint is hozzánk tartozik. Ha elfogadjuk őt a mi gyermekünkként, akkor a többi mind lényegtelen.

Szia!

Figyelem hogy szoktak-e ide írni. Engem csak egy valami érdekelne nagyon amihez semmi közöm. Mi az az ok amiért nem tarthatod őt meg? Még mindig sok kitartást kívánok és hogy úgy dönts ami A babádnak a legjobb lesz!