Hogyan értettétek meg ezeket a dolgokat? Már előre félek, hogy ebből vita lesz!

Mi nagyon határozottan egyetértünk a párommal ezekben a dolgokban. SENKI nem cselekedhet akaratunk ellenére. Együttlakásból adódó problémáink nincsenek, mert külön élünk a szülőktől, de mivel mindketten elég határozott személyiségűek vagyunk, nem mer senki ellene cselekedni annak, amit kértünk. Tudják, hogy akkor romlik a kapcsolat, és inkább adják azt az ételt, amit mi megengedünk, mint hogy probléma legyen, és kevesebbet, vagy egyáltalán ne menjünk.

Megpróbálom elképzelni, hogy együtt lakunk (de hozzátenném, mielőbb inkább albérletbe mennék, de nem laknék együtt egyikünk szüleivel sem).

Az ajtót kulcsra zárom, ha nem akarom, hogy valaki bejöjjön, a többi pontban pedig határozottan viselkednék, megmondanám, ha valamit nem engedek, és nem tudom, hogy csináljuk, de van olyan hang és tekintet, amivel a kimondott mondatnak súlya van. Gyakorold!

Az utolsó pont, hogy ki-mennyire sértődik meg, engem nem érdekel. Azért, hogy anyósom vagy anyám ne sértődjön meg, nem adok cukros ételt a gyerekemnek, és nem mutogatom a mellem apósomnak, vagy riasztom fel az alvó gyereket.

Szerintem a kulcs a határozottság, és a mielőbbi költözés.

Nálunk nem igazán kellett ilyeneket megértetni semelyik nagyszülővel, mert ez náluk alap volt.

Amelyik dologba meg próbáltak tanácsot adni vagy elmesélték, hogy de mi bezzeg ennyi idősen ezt meg azt adtuk, akkor én erre lereagáltam azzal, hogy az akkor volt, most meg most van, illetve, hogy az, hogy mi mit szerettünk, mit ettünk meg, az nem jelenti azt, hogy a mi gyerekünk is meg fogja enni. Mert nem ugyanarról a gyerekről beszélünk. A tanácsokat pedig meghallgattam mindig, amit úgy gondoltam, hogy jó lehet, azt megfogadtam, amit meg nem úgy akartam, azt meg nem csináltam úgy.

Igazából nyugodt hangnemben mindent el lehet magyarázni és megkérni őket arra, hogy tartsák tiszteletben a kéréseiteket.

Jól értem, hogy ti egy fedél alatt éltek?!

Ezeket amúgy nem fogod tudni elkerülni. Még, ha nem is együtt laktok.

Az én anyósom konkrétan befeküdt a mellem alá, amikor szoptattam, mert olyan cuki volt a pillanat.

Gondolhatod, hogy mennyire voltam oda érte.

Hamar "megtanulta", hogy nem kívánatos ezekben a percekben.

DE volt olyan is, hogy éjszaka fél 12-kor csöngettek, mert valamit megakartak nézni. A lányunk már aludt én meg nyár kellőps közepén jöttem ki a fürdőből egyszál semmibe. Előttem egy törülköző volt.

Na, akkor közöltem, hogy lehet haza menni azonnal és legközelebb a telefont fel lehet emelni, hogyha átakarnak jönni.

Sokáig azt mondták, hogy én olyan vagyok, mint egy recepciós, akinél be kell jelentkezni.

Aztán elmagyaráztam nekik, hogy +50 fok van kint, szoptatás alatt 20x leizzadok (amúgyis izzadós vagyok) és nyilván azért szeretnék pihenni, főleg ÉJSZAKA!

Megértették és megtanulták használni a telefont.

A hozzátáplálásnál engem elhalmoztak könyvekkel. De ezek a tipikus I. vh-ból való könyvekkel. Mosolyogtam, elfogadtam, csókolom.

Nem igazán izgatott az elképzelésük. Nyilván én fogok "szenvedni" a gyerekemmel, nem ők egész nap!

Az édességet én hamar lerendeztem azzal 8 hónapos korban, hogy a lányom laktózérzékeny gyanús volt. Anyósom adta neki a túrórudit, 1 óra múlva az ügyeleten kötöttünk ki.

Csak 10 percre vigyázott a gyerekre!

2 hétig nem mondta el, hogy túrórudit adott a gyereknek!

Miután kiderült, hónapokig nem mentem át hozzájuk a lányommal együtt. És nem is engedtem, hogy átjöjjenek.

Nagy tanulópénz volt neki/nekik, amiért elhallgattak egy olyan tényt, maitől nagyobb baja is lehetett volna a lányomnak.

Mondtam is neki, hogy ezek után ne tudom, hogyan gondolja, hogy megbízzak benne/bennük.

Mai napig (2 éves) nem hagyom őket egyedül egy percre sem.

Nálunk ebből viták úgy is voltak,hogy 50 km-re élünk...

3 hónapos gyereket jó zsiros húslevessel akarta megetetni anyós,mondván az jót tesz a hasfájásra,páromnak is azt adott (aztán találd ki mitől ekcémás,allergiás).

Mindezt úgy,hogy a gyereket azzal a kézzel fogta volna meg,amivel előtte nyers húst tisztitott,kézmosás nulla.Csodálkozott hogy nem adtam oda kézmosás nélkül.

Bár a sértődést már első nap elkezdték,azon,hogy nem hagytam,hogy anyós hozzánk költözzön "segiteni" pár hétre szülés után. (na meg a lókukit)

Az együttélés még akkor sem egészséges,ha a világ legtündéribb nagyszülőiről van szó...

Sajnos ezek így elkerülhetetlenek.

Egyszerűen: ha nem így tettek, nem jöhettek be és mi sem mentünk.

Ha együtt éltek, akkor nem várhatod el hogy lábujjhegyen járjanak a saját lakásukban, mert te szoptatsz.

Ha éjjel felébred a gyerek, az miért tartozik rájuk?

Zárjátok az ajtót.