Pánikrohamom volt? Több mindenről kellene lemondanom?
23 éves vagyok, 18 hetes terhes a második gyermekemmel. Tegnapelőtt iszonyatos álmom volt a picivel kapcsolatban, másnap egész nap a hatás alatt voltam, de amúgy is nehezek az éjszakáim mostanában. Sokat álmodom, és emiatt nem is pihenem ki magam normálisan, de napközben nem vagyok fáradt. Egyetemen tanulok, most kezdtem levelezőn, igazából néhány órám volt még csak. Közeleg a vizsgaidőszak és aránytalanul sokat kell tanulni rá (jártam már több suliba, ezért tudom, hogy az órák száma iszonyú kevés ehhez az anyaghoz képest) A férjem a lakásunk felújítását csinálja hónapok óta, már majdnem kész vagyunk, és nagyon hiányzik, hogy végre együtt legyünk, éljük a családi életünket.
Tegnap este megmagyarázhatatlan érzésem volt. A párom a kisfiunkat altatta éppen, én feküdtem a sötétben és vártam, hogy bebújjon mellém, egyszer csak összehúzódott a méhem (ilyen szokott lenni, ez nem gáz), iszonyúan melegem lett, izzadni kezdett a tenyerem, ittam vizet, akkor picit jobb lett, de hirtelen nem kaptam levegőt és elkezdtem rettegni, nem tudom mitől, nem tudom miért, de azt éreztem, baj lesz, nagy baj lesz. a babára gondoltam, hogy mozduljon meg már, hogy tudjam hogy jól van, én meg csak ziháltam és nagyon feszített a hólyagom, kimentem pisilni, de annyira rossz helyen feküdt a pici, hogy alig bírtam felegyenesedni. Visszamásztam az ágyra, de addigra már remegett a lábam és a szám, borzasztóan féltem és már nem is tudtam, mitől! Bejött végre a párom és fél órán át simogatott, kivitt a szobából, itatott, nyugtatgatott, adott egy sedatif pc-t, próbált velem beszélgetni, mert szabályosan rohamom lett már és hiába próbáltam lassan lélegezni mélyeket...fél óra simán eltelt, mire elmúlt a remegés és tudtam levegőt venni.
Ilyen még az életben nem fordult elő velem, ez a pánikroham??? Lesz még ilyen??? A suli, a túlterhelés az oka? Otthagyjam, mit tegyek? Lehet így élni, hogy biztonságban legyek én és a baba???
A férjemnek is volt hasonló és én nagyon féltettem, nehogy infarktus legyen, ezért másnap elküdtem dokihoz és EKG-ra. Szerencsére "csak" pánikroham volt.
Nekünk akkor a 8 hónapos kislányunk volt kruppos és egyszer fulladásos tünetekkel megjártuk az ügyeletet. Akkor éjjel úgy tűnt, megint baj lehet. Hálaistennek nem lett, de nála közvetlenül ez váltotta ki.
Viszont neki azóta sem volt újra ilyen, ennek lassan 2 éve. Biztos, hogy a kisebb lelki-szellemi-fizikai terhelés a kulcsa annak, hogy ne ismétlődjön meg nálad sem. A terhesség önmagában is hatalmas változás egy nőnél, emellé jön neked a suli stressze, a lakásfelújítás, a teendők a nagytesóval.
Próbáljatok egy kicsit lazítani. Most ősszel-tél elején nagyon jó akciók vannak a legtöbb belföldi szállodában. Kettesben, vagy hármasban menjetek el valahova pihenni.
Gondold meg, nem érdemes-e esetleg halasztanod a suliban.
Ne aggódj, próbálj pihenni és azért menj el orvoshoz a biztonság kedvéért!
Szia...
hasonló tüneteim voltak nekem is...borzalmasan megijedtem.
Sok stressz,fáradság,túlterheltség szerintem neked is.
Ha egy mód van rá próbálj lassítani,kicsit többet pihenni.
Persze tudom a te helyzetedben biztos nem egyszerű..gyerek,suli stb.
Nekem volt olyan is ,hogy attól lettem ilyen rosszul,hogy féltem és rágörcsöltem,hogy mi lesz ha megint rosszul érzem magam..megfulladok,baja lesz a babámnak stb.
Már egy ideje tudatosan tartom kordában!!
Mikor érzem,hogy kezdődne akkor arra szoktam gondolni,hogy:
-nem leszek rosszul,mert csak kicsit fáradtabb vagyok ezért figyelmeztet a szervezetem,próbálok másra koncentrálni,frisslevegőre megyek és tényleg beválik mert nem hatalmasodik el rajtam!
Szóval,próbálj meg tudatosan védekezni ha előjönne!
Ne engedd és azt komolyan mondom mert tapasztalat,hogy lehetséges!
De lehet,hogy ha kicsit lassítasz nem is lesz többet ilyen!
Ne rettegj tőle,ez fontos!
Minden jót kívánok és boldog babavárást!!!
Első vagyok megint, és ahogy a második válaszoló is írta, nekem sem volt akkor éppen semmi stressz az életemben, amikor először tapasztaltam a tüneteket. Azért írtam, hogy mielőbb fordulj orvoshoz, mert tényleg nem tudhatod mikor jön a következő, és - bár mondjuk ezt nem tudom - de szerintem a babó is érzi odabent. Persze reméljük, hogy csak egyszeri eset volt, és soha többé nem lesz semmi ilyesmi "élményed", de szerintem jobb megelőzni, vagy legalább beszélgetni egy hozzá értővel róla.
(Engem először pszichiáterhez küldtek, de gyakorlatilag nulla beszélgetés után felírt egy halom nyugtatót... Mondanom sem kell, ki sem váltottam... Úgyhogy szerintem inkább egy pszichológussal beszélj, lehetőleg olyannal, aki homeopátiával is foglalkozik, az biztos, hogy nem fog veled beszedetni minden sz#rt)
Írj majd, hogy hogy vagy, és nyugi, nem lesz semmi baj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!