Milyen érzés anyának lenni? : )

elmondhatatlan,leírhatatlan.mikor látod,napról napra hogyan növekszik,mikor rádmosolyog és tudod,érdemes minden nap felkelned valakiért.feltétel nélkül szeret,nem kér érte semmit.ne légy magad alatt,pár hónap múlva ezeket elfelejted és mosolyog rád a kis angyalkád.valahogy meg majd lesz...

Így van. Az elején a gondoskodás, később ahogy nyílik az értelme, a beszélgetések, játékok, minden mozdulata, hangja, a tekintete...egy szerelem. Erre nincs is szó, egy csoda és valóban MINDENT megér!

Leírhatatlan, megfogalmazhatatlan! Ha nem így lenne,biztosan nem vállalkoztam volna 4 gyerkőcre. Bizony sok aggódás, sok félelem is együtt jár az anyássággal, de mikor a gyereked rád néz vagy csak rád mosolyog, az semmivel sem leírható dolog!!! Amikor sír és a közeledben megvigasztalódik, az egy csoda, de az még nagyobb, mikor én vagyok bosszús vagy mérges, ha idebújik valamelyik, az rögtön jobb kedvre derít... És az első mosoly, az első kacagás, az első lépések, az első szavak, az első nap, mikor oviba, majd iskolába kíséred...amikor izgulsz egy-egy dolgozat miatt, majd a ballagások, érettségi... ennél szebb hivatás nincs!!!!

Bocs, nem fogok a szemébe hazudni csak hogy jobb kedve legyen... Tudod a milliók és a szükséges alapok között van különbség... Tudod engem az abortusz háborít fel hanem az éhező kisgyerekek akiknek nincs egy normális ruhájuk vagy játékuk és esélyük sincs kitörni onnan mert az anyjuk egyszer felelőtlen volt és önző hogy magának akarta a gyereket mérlegelés nélkül...

*engem nem

Pont azt kérte, hogy bíztassák! És én tutira nem hazudtam neki, mikor válaszoltam. Van gyerekem és ezeket érzem. Én is voltam nagyon nehéz helyzetben, de nem bántam meg Őt soha. Lehet, hogy önzés gyereket vállalni, akkor önző vagyok sokadmagammal együtt. Felnőtt ember a kérdező, kész helyzetben. Hadd döntse már el, mit szeretne! Ne hagyd magad, kedves kérdező!:)

Ja és mi lesz amikor otthon kell lenned vele és ugye semmid sincs és senki nem segít, az a pénz örökké nem tart ki? Hát igen nagy elismerésre ad okot hogy tanulás és kikapcsolódás helyett inkább a semmibe szült egy gyereket, mert 18 évesen nem tudta hogy kell védekezni (mert gondolom annyira nem buta hogy tudatosan akart gyereket amikor nincs semmilye meg akkor nem is lenne elkeseredve)... De hát itt aki megmondja az igazat az szemét...

Hihetetlen és elmondhatatlan érzés! Az élettől a legnagyobb ajándék amit kaphattam, az az én kicsi fiam. Most, hogy olvastam az előző válaszokat (kivéve azt a "kedves" hozzászólást), ránéztem a Babucimra és kijöttek a könnyeim. Kívánom Neked, hogy tudd meg Te is, hogy milyen érzés anyukának lenni! Sok lemondással jár, de hidd el nagyon megéri!