Kedves babáravágyók! Egy újabb sikertelen hónap, ti hogy viselitek?

3. hónap és nagyon rosszul. Mindenki azt mondta, hogy biztos hogy elsőre sikerül majd, de nem. Ma a 15. ciklusnapon vagyok, de már most érzem, hogy ennek a ciklusnak is annyi. Ebben a hónapban az ovukor csak egyszer tudtunk együtt lenni :(

Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom, mi baj van velem, hogy nem sikerül...

Ráadásul a facebookon is látom a sok velem egyidős csajt, akiknek gyerekük lett. Csak amióta a párommal vagyok, 3 lánynak lett pasija, akiktől terhesek lettek és meg is szültek már. Az egyiknek most született meg a lánya, a másiknak már fél éves a fia...

Nem értem miért történik ez velem... Én miért nem érdemlem meg, hogy anya legyek? :(

Te hogy vagy kérdező?

Szia. Nekem ez a 20. hónapom. Pár hónapja már nem vagyok annyira elkeseredve. Elegem lett a sok csalódásból eredő dühből, ami bennem volt. Olyan ember vagyok aki mindig keresi hogy minek örülhet és tesz is érte. A görcsös babára vágyás nagyon megviselt. Nem mondom, hogy nem vagyok most is mindig szomorú amikor megérkezik a nemvárt, de elfogadtam, hogy nem én döntöm el mikor akar jönni a babánk. Ki kell várnom. Addig is örülök a páromnak, mert nagy szerencsém van, hogy vele élhetem az életem.

Köszönöm hogy leírhattam :)

Remélem, hogy sikerülni fog mielőbb édesanyának lenned, addig is kitartás!

Sziasztok. Én igaz h már babát várok, de 19 hónapig vártam rá. Az elsõ hónapban viccesen fogtam fel, de azért csalódtam egy picit, pedig tudtam h nagyon kevés az esély rá. A másodikban is egész jól viseltem. Na a harmadikban kibuktam, mint állat! Valahogy otthon elkezdtünk beszélni a gyerekvállalásról és ezek után sóg.nõmék is úgy döntöttek h belevágnak és elsõre nekik össze is jött. Amúgy is irígy voltam és erre még ez is. Sok volt nekem. Aztán pár hónapig jobb volt, majd megint elkezdtem nagyon kiborulni, majd megint jobb lett. Ilyen hullámokban. Az utolsó pár hónapban, amikor megjött csak azt gondoltam magamban, még szép h nem vagyok terhes, meg sem érdemlem, milyen anya lennék, hülye vagyok ha azt hiszem h nekem gyerekem lesz...stb. Az utsó hónapban két nappal a nemvárt elõtt bõgtem, h megint nem sikerül, és nem is lesz babánk sosem, vagy minimum egy pár évig, mert feladom. Az volt az utolsó hónapn és még a hónap elején eldöntöttem, h ezután védekezés lesz,mert nem bírom a reménykedést. Még az is jobb, ha biztosan tudom, h nem leszek terhes, mert védekezünk. Na akkor estem teherbe. Nem hiszem h azért mert feladtam volna, hisz kár hónapokkal korábban feladtam.Totál véletlen. Gyakorlati oka az volt, h még azt a hónapot kivárjuk, h volt még otthon el nek hasznâlt terhességi teszt.

Remélem annyiban segítettem, h leírtam az érzéseim és látjátok, h végülis tök természetes érzések ezek.

Na akkor te jobb ember vagy mint én. :) Az olyan sikersztorikban ahol 5-10 év után jött a baba, elszörnyedtem, h lehet ép ésszel kibírni, a sima sikersztoriknál ha jobb napom volt, akkor nem is olvastam végig, nem foglalkoztatott, de a rosszabb napjaimon azt gondoltam h pukkadjon meg, pláne ha mondjuk már én is elértem vagy túlléptem azt az idōhatárt, ami neki volt . Arra gondoltam, h mit nyivákol, hiszen csak x hónap telt el... :)

Hát na ezek a gondolatok foglalkoztattak. Ja nálam is megvolt az idegbaj, ha facen valaki más bejelentette h babát vár. Pláne ha fiatalabb. Na akkor meg az a gondolat jött, h NEKI IS? PONT NEKI?

Azt hiszem ezeken sokan átmennek, akik sokat várnak a babára.