Hogyan bírkozzunk meg az emberek előítéletével?

Nagyon fiatal házasok vagyunk, nyáron volt az esküvőnk. Férjem 25, én 23 éves vagyok. Ő 3 éve, én még egy éve sem dolgozok, és becsúszott a baba. Nem számítottunk rá, de elvetetni nem szeretnénk. Van kb. 3 millió félretett pénzünk, ezenkívül a férjem állása biztos (havi 130 ezret keres), az én állásom is biztos, a terhesség hírére sem rúgnak ki, de a fizetésem sem túl nagy. De nincs saját lakásunk, egy nagyon szép, de olcsó albérletben élünk (ismerősöktől béreljük majdnem ingyen). Valljuk be ez nem ideális helyzet a gyerekvállaláshoz, de a sors így hozta. Azonban azzal nem tudok mit kezdeni, ahogy az emberek ránk néznek, hogy ilyen fiatalon a semmire miért vállalunk gyereket. Látom, hogy megvetnek, és ez elszomorít. Nem a nyomorba szülnék azért, és nem a segélyekért állnék sorba, és nem is a szüleim nyakába varrnánk a gyereket. Nem is lennék itthon három évet, mert szeretem a munkám (persze a gyereket is), de inkább majd a férjemmel osztozunk a gyed/gyes idején. Miért viselkednek így az emberek? Miért nem örülnek annak, ha egy fiatal pár nem öli meg a gyerekét inkább vállalva a nehézségeket felneveli? Nem kérem, hogy megdícsérjenek, mert ha belegondol az ember, várhattunk volna még, de hát nem is rablógyilkosok vagyunk.