Van itt valaki aki nagyon korán elvetélt?

Igazán soha nem fog begyógyulni, csak enyhül, mikor a következőt hordod a szíved alatt és megszülöd. Az első babám nagyon korán ment el, nagyon vártuk. Magam alatt voltam, nem tudtam észhez térni, depressziós lettem, elveszítettem az állásomat. Áprilisban vetéltem, júniusban fogant meg véletlen balesetből a babánk, aki már öt hónapos. Nagyon fáj, én teljesen át tudom érezni, mert átmentem ezen. És még minidg fáj, hiába van már gyerekem, csak már enyhébb, mert Ő a fontos, a világon a legfontosabb, de az a kis élet, aki elment,Ő is az enyém volt, elfelejteni nem fogom az biztos. A tünetek hamar elmúlnak majd, és hidd el Neked is eljön a boldogság, hamarabb, mint hinnéd.

Én 5. héten vetéltem, 2. lombikból. Az a helyzet, hogy én számítottam rá részben, mert a hcg-m alacsony volt, így felkészített a doki, hogy valószínűleg ez lesz. Tehát mikor megtudtam a terhességet, már akkor sem volt felhőtlen a boldogság. Egy hét múlva mentem vissza, akkor már annyira lecsökkent a hcg, hogy nem volt mit tenni. Megmondom őszintén, nem viselt meg annyira, mint most téged, mert én tudatosan igyekeztem nem kötődni. És ugye nem láttam se uh-n, nem hallottam a szívverést, így nem alakult ki bennem komolyabb anyai kötődés. Pedig vágytam rá nagyon, akkor már 3 éve, és azóta eltelt még két év baba nélkül, úgyhogy még az sem igaz, hogy nem akartam eléggé.

Én 2x vetéltem el szintén lombikból, de ugyanúgy, ahogy a 2. válaszolónak, nekem sem volt magas a hcg-m és a dokim sem bíztatott, így nem éltem bele magam. emiatt könnyebb volt.

Szia!Én a + teszt után 4 nappal elkezdtem görcsölni,vérezni nem!404 volt a HCGm amire mondtak,hogy az meg is felel a terhességem akkori időszakának!És sajnos 2 naponta csökkent a HCG..elment a baba akire már 2 és fél éve várunk!AZÓTA sem jobb egy kicsit sem!:(

Szia! Sajnálom,ami veled történt, sok sok erőt kívánok Nektek! Mi 5 éve küzdünk, miattam csak lombikkal lehet babánk. 5 sikertelen inszemináció után 2.lombik sikerült, de méhenkívüli lettem, elvesztettük a mi kincsünket 6 hét 2 naposan, sajnos a petevezetékemet is eltávolították,mert megrepedt. rá 8 hónapra megint sikerült a lombik, de a pozitív teszt után 5 nappal erős vérzésem lett, és angyalkák lettek a mi picikéink! Szívünk-lelkünk összetört, egymást támogatva , nem adtuk fel! Most júliusban újabb lombik, 3 apróság költözött a pocakomba, és örülhettünk, mert pozitív teszt után méhen belül látszódott a mi kincsünk. Kaptunk képet, életünk legboldogabb, legcsodálatosabb érzése volt! Majd rá egy hétre rosszullettem, és kiderült még egy baba van, de ő az egyetlen még létező petevezetékembe , bal oldalra ágyazódott be, azonnali kürtrepedést idézve elő, pillanatokon múlt az életem, hála a gyors orvosi segítségnek, és , hogy azonnal műtőbe kerültem, életben maradtam. Ám mindkét babát elveszítettük:( Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít..elfelejteni sosem fogjuk, a testi fájdalmak gyorsan gyógyulnak, a lelkiek..Nekem sokáig még a műtét után két hétig meg voltak a tünetek, zokogtam, minden egyes nap, sőt a hcg is igen lassan csökkent csak, a műtét ellenére...most itthon lábadozom, nem adjuk fel, értük, értünk, küzdünk tovább. Szívből kívánom,hogy mielőbb újra átélhesd a csodát (mert egy új élet a szívünk alatt, igenis csoda!)