Mit tennétek a helyembe? Nagyon kényes téma!?

nemhogy te azért szeretnéd ennyire hogy valahogy pótold a lelki ürt amit az elsö gyermek elvesztése okozott? hogy támaszt keresel?

adjál idöt magadnak s párodnak

Őszinte részvétem nektek!!!!!!!

Szerintem 3,5 hónap kevés idő egy ilyen veszteség feldolgozására. Nekem legalábbis az lenne! Nem hiszem, hogy egy ideig tudnék gyereket vállalni, mert úgy kezelném, mintha a testvére helyett született volna.

Lehet, hogy Ti ezt megbeszéltétek, de amit ésszel tudok, az nem biztos, hogy szívvel is megy.

Szerintem igenis várnod kéne, akár egy évet is, ha kell. Az nem olyan rossz idő.

És az életed, az nem csak a gyerekeké, a párodé is kell, hogy legyen. Most ő a legfontosabb, most Ő van melletted.

Szükségetek van egymásra, hogy ezt feldolgozzátok.

Életed végéig nem kell várni, de itt Neked kell most türelmesnek lenni.

3,5 hónap még nem egy nagy idő...egy év sem!

Nekem az életem a gyerekem volt és szeretném,ha újra lenne kiért érdemes élnem.Minden vágyam egy baba.Beszélni nem tudok párommal mert elutasítja és ideges lesz.Ha mondom,kérjen ő is segítséget,ellenkezik

ha majd ezen rész változni fog s a párodra fogod írni ezt akkor lesz babó.!!! fektesd az energiádat a párodra s a lelkedre hogy fel tud építeni önönmagad megint hogy hitet találj az életbe. nagyon sok erőt kívánok neked nektek !!!!

Teljesen igaza van az elottem szolonak! Bar nem tudom hogy erzel nem is akarom soha megtudni, az en kislanyom is most 17 honapos....

De mint kivulallo azt mondom ha nem akarod hogy tonrkemejnen a kapcsolatod es szereted a parod adj idot neki! es magadnak is, nem vagy meg felkeszulve lelkileg, hiaba hiszed azt hogy igen. Ne eroltesd a parod mert csak rosszabb lesz! Hagyjad ot gyaszolni es hogy termeszetesen eljojjon nala az ido, amikor orommel var egy ugy babat es nem rettegve, depressziosan!

Várj, természetesen, ne erőltesd. De: ne várj tétlenül! Segítsd őt! Kapcsolódjatok ki! Menjetek kirándulni, főzz új ételeket, menjetek moziba, színházba, sportolni, foglalkozzatok más dogokkal. "Szellőztessétek" ki a gondolataitokat! A pici fiatok már örökre ott marad nektek a szívetekben, de csak akkor tudtok továbblépni és új babát vállalni, ha a stresszt levezetitek valahogy. A férjed is szerintem arra vár, hogy picit enyhüljön a nyomás rajtatok. Tegyétek meg! Segíts mindkettőtöknek! És akkor gyorsabb lesz a "gyógyulás".

Őszinte részvétem!

Szia,

bocs hogy ha nyers és őszinte leszek de ez a véleményem.

Nagyon sajnálom, hogy elvesztettétek a babátokat. Senki és semmi nem fogja őt pótolni.

De az a véleményem hogy nagy önzőség lenne most a részedről egy újabb baba. Bocsi. De itt én csak azt olvasom ki a soraidból, hogy te, neked, neked kell. Hol a párod?? Most az lenne az első és legfontosabb, hogy Neki segíts, hisz szereted. Neki Rád van most szüksége. (szerintem) Segíts neki ha már te „túl” vagy rajta ( bár nem hiszem hogy valaha is lehet főleg nem 3,5 hónap után max együtt élni a tudattal) hogy ő is helyére rakja magában a dolgokat. És ha ez mind rendben van ( de csak akkor) akkor szóba jöhet a baba. Addig nem mert így egymást is elfogjátok veszíteni.

Bocs ha túl nyers voltam de ez az én őszinte véleményem.