Igaz, hogy ha a mióma a méh falában helyezkedik el akkor az egész méhet veszik ki?

A méhizomdaganat, a mióma a méh simaizomzatából kiinduló, élesen elhatárolt, leggyakrabban több gócból álló, jóindulatú daganat. Többnyire csak a harmincas évek közepe után fordul elő sűrűbben, de gyakori, hogy a betegnek lényegében nincs is panasza. Orvoshoz rendszerint a havivérzés kisebb-nagyobb eltérése miatt fordulnak a nők, de megesik, hogy elsőként vizelési-székelési problémák hívják fel rá a figyelmet.

A méh miómája az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedés. Csak fogamzóképes korban jelentkezik, a 35 év alatti nők 2,5%-ában, 35 év felett pedig 17-20%-ában fordul elő, leggyakrabban 40-50 év között. A változás kora után, a méh öregkori visszafejlődésével párhuzamosan a daganatos göbök is visszafejlődnek. Ez olyan általános érvényű megállapítás, hogy ha a nemi érettség idejében megállapított mióma a menstruáció elmaradása után növekedni kezd, mindig rosszindulatú elfajulásra kell gondolni. (Szerencsére ez csak nagyon ritkán fordul elő.) A petefészek eltávolítása után ugyanígy visszafejlődnek a miómás göbök.

Terhesség alatt a daganat általában növekszik, a gyermekágy alatt visszafejlődik. Mindezek arra utalnak, hogy a mióma keletkezésében és növekedésében hormonális hatások is szerepet játszanak.

Tünetek és kísérőjelenségek

A méhizomdaganat legfontosabb és leggyakoribb tünete a vérzési rendellenesség: a miómák 40-50%-ában jelentkezik.

A miómás göbök elhelyezkedhetnek a méh külső felszínén, a hashártyai boríték alatt - ezek észrevétlenek maradhatnak, ha nem történik nőgyógyászati vizsgálat. Fejlődhetnek göbök a méh izomfalában, ilyenkor egyenletesen nagyobbodik meg a méh. Ez a daganat akadályozza a méh összehúzódó képességét, ezért ciklust tartó, de erős vérzést okoz. Előfordul, hogy a mióma miatt a normálisnál gyakrabban, kéthetenként jelentkezik normális vagy annál jóval erősebb vérzés. Ha viszont a méh belső felszíne, a nyálkahártya alatt helyezkedik el myomagöb, akkor ciklust nem tartó és elhúzódó vérzést okoz. A nyálkahártya alatt elhelyezkedő göb könnyen fertőződhet gennykeltő baktériumokkal, ilyenkor bűzös, véres folyás is jelentkezhet, ami összetéveszthető a rák tüneteivel. Nagyobb vérvesztések eseteiben a beteg vérszegény, étvágytalan, szívdobogásról, szédülésről, fejfájásról panaszkodik.

Ha fáj a has

A mióma másik kísérő tünete a fájdalom. Jellemző nyomási fájdalmak kísérik a nagyra nőtt vagy a méhnyakból kiinduló daganatokat. Ha a hólyagra nyomást gyakorol, akkor gyakori vizelési ingert okoz, viszont a méhnyakon elhelyezkedő daganat a vizelet kiürülését akadályozza. A kismedencébe beszoruló daganat székelési panaszokat okoz, de előfordulhat az is, hogy isiászhoz hasonló deréktáji fájdalom jelentkezik. Komoly fájdalmat idéz elő a miómás göb elhalása. Ha a daganat kiemelkedik a kismedencéből, és a szabad hasüreg felé növekszik, nem okoz nyomási fájdalmat.

Meddőség

Gyakori kísérőjelenség a meddőség. Megakadályozhatja a megtermékenyülést, sőt méhen kívüli terhességet vagy vetélést is okozhat. Az esetek legnagyobb részében azonban a létrejövő terhesség zavartalanul fejlődik, és a terhesség szövődménymentes marad.

Gyógyítása

A mióma kórjóslata általában jó. A legtöbb daganat lassan fejlődik, és panaszokat egyáltalán nem vagy csak alig okoz.

A kisebb, lassan növekvő, panaszokat nem okozó miómát fél évenként ellenőrizni kell. Ha férfiökölnyinél nagyobbra növekszik, ha vérzési rendellenességet (vérszegénységet) vagy fájdalmat okoz, illetve ha gyors növekedésnek indul, a miómás méhet részlegesen vagy egészen el kell távolítani. A göb elhelyezkedésétől függően esetenként mód nyílik a méh megtartásával a daganat eltávolítására. A menopausa után a méhhel együtt a petefészkeket is kiemelik.

Ha a nőnek méheltávolítást javasolnak, jóllehet tünetmentes vagy nagyon gyengék a miómás tünetek, akkor érdemes kikérni egy másik szakorvos véleményét is. Nagyon sok szükségtelen méheltávolítást végeztek már eddig, úgyhogy nem felesleges több véleményt meghallgatni.