Nektek hogyan teltek a szülés után a kórházban töltött napok?

Az első gyereknél borzalmasan. Különszobában voltam, október közepén született a pici, pólóban mentem szülni és nagykabátban jöttem ki a kórházból annyira lehűlt a levegő. A szobában meg olyan bazi hideg volt, nem zárt jól az egyik ablak, hogy a gyereket kénytelen voltam leadni a csecsemősöknél éjszakára, mert nekiállt tüsszögni. A 4 bent töltött napból a 3.-ra sikerült megcsinálni, szóval rohadtul pipa voltam rájuk.

A második manó augusztus közepén született, ott meg mocsok meleg volt, a szobában 40 fok, nem lehetett pihenni semmit. Én már rettenetesen vártam mindkettőnél, hogy végre hazamehessek és elkezdhessük a közös életünket.

Utálok kórházban lenni, mindig a lehető legkorábban szabadulok. Straphylococcus fertőzést mutattak ki nálam, ezért preventíven antibiotikumot kapott, várták a véreredményeit, hogy ha fertőzött, akkor további két napig kapja.

Mondom nincs az az isten, hogy én még két napot ott legyek. Elkezdtem szervezni a gyerekorvossal, hogy ha kell, akkor ő házhoz jön és beköti neki az infúziót naponta kétszer, felügyeli az állapotát. Szerencsére nem kapta el, így miatta nem volt indokolt tovább maradni.

Én közel egy liter vért vesztettem. Péntek hajnalban szültem, hétfőn reggel már menetkészen álltam, gyerek is felöltöztetve, teljes család bent. Akkor esett be a főorvos (hétvégén nem volt bent) és az ügyeletes orvosra rádörrentett, hogy adjanak transzfúziót nekem, mert viccesen alacsony a hemoglobinom.

Előtte egy órával szedték ki a branült. Mondtam, hogy kizárt, én nem maradok itt egy percet sem, hozzák a zárójelentéseket és itt se vagyunk.

Nem jó, akkor meg fogok halni (sic!). Oké, három napja itt vagyok, azóta ismert, hogy jelentős vérveszteségem volt. A véreredményem már akkor is lesújtó volt. Ha eddig kihúztam nélküle, utána is megoldom, nekem már nem kötnek be semmit, saját felelősségre hazamegyek. Ne három nap után találják ki a vérátömlesztést, ha addig nem volt fontos.

Jó 15 perc vita után csak előkerült a nyomtatvány, aláírtam, eljöttünk. Több, mint egy éve volt, még mindig életben vagyok :) Szájon át szedett vassal megoldottam a vérképzést.

Mondjuk később volt egy kisebb hasi műtétem is, ott is három napig akartak bent tartani, de szintén saját felelősségre hazajöttem 24 óra után. Ott azzal próbálkoztak, hogy de hát X óra múlva tudnak zárójelentést adni. Mivel jogilag nem nekem fontos a zárójelentés, hanem a kórháznak, mondtam, hogy jó, én elmentem, majd valaki bejön a záróért pár nap múlva.

(Ha hazafelé baleset ér és nincs zárójelentésem, a kórház a felelős érte, ezért nekik fontos.)

A parkolóban voltam, amikor hívtak mobilon, hogy mégiscsak kész lett a zárójelentés, legyek olyan kedves és azért még fáradjak vissza.

Tudom mit érzel, kèrdező, még nem szültem, de volt egy vetélésem, akkor 1 éjszakát kellett kórházban lennem, iszonyat volt. Bőgtem egész este, honvàgyam volt, akkor megfogadtam, hogy többet ha nem muszáj, nem fekszek be.

Mèg messze van a szülès, de én is a kórházi napoktól félek.

De arra gondolok, h ott majd már nem egyedül leszek, hanem a babàval, és vele leszek elfoglalva, így hamar telik az idő.

Inkább attól félek, hogy befektetnek előtte, mert akkor nagyon nem fog menni az idő :/

Nekem az az 1 nap is borzalmasan lassan telt.