Miért szül oktatókórházban az, aki aztán meg fel van háborodva, hogy bemennek hallgatók a szülésére?

Nálunk pl egy kórház van elérhető távolságban és az oktatókórház, így nem tud választani az ember.

Én például kikötöttem, hogy kevesen legyenek bent. Ennek egyszerű oka van, betegesen félek minden nőgyógyászati beavatkozástól, és a nőgyógyászok látványától az egekben van a vérnyomásom, így a dokim is minimalizálni akarta a gondot okozható tényezőket, így ő maga is mondta, hogy nem lehet bent más. Korábban műtött, és akkor az idegtől rohamot kaptam. Egyszerűen van, akit egy-két dolog érzékenyebben érint. Más területen pl engedtem már, hogy legyenek bent hallgatók, azt is engedtem, hogy probalkozzanak rajtam, de ez nekem túl sok lett volna a szülőszobán. Ha mondjuk előtte beszélgethettem volna a tanulóval, aki bent akarna lenni, talán úgy más lett volna. De így is örült az orvosom, hogy a vérnyomásom 160 alatt tudtuk tartani és nem.lettem rosszul.

Én mindkét csoportot meg tudom érteni, ugyanis nő vagyok és orvostanhallgató. Bár még nem szültem, tudom magamról, hogy szégyenlős vagyok, nehezen viselném, ha még pár hallgató is bámulna vajúdás és kitolás közben. De persze az eszem másik része meg azt mondja, hogy bizony nekik is meg kell tanulni. Nekem is "rosszul esik", mikor valaki azt mondja, hogy márpedig nem lehetek bent, fáradjak ki. De a tapasztalataim alapján elég sokan megengedik amúgy, ha normálisan közelít az ember. Meg ha nem egyszerre 5-en akarnak bemenni, hanem mondjuk csak 1-2 ember.

Pont nemrég voltam szülészet-nőgyógyászat gyakorlaton, és épp egy először szülő kismama vajúdott. Sokszor egyébként nem kérdezik meg a kismamát, csak kitolásnál szólnak, hogy menjünk be. Őszintén szólva az a helyzet nekem is kissé kényelmetlen, így gondoltam inkább megkérdem az anyukát, hogy szabad-e. Meg is lepődtem, mikor minden gond nélkül mondta, hogy "oké":) Bent volt az anyukája is, kicsit féltem, hogy majd ő kerget ki, de ő is nagyon kedves volt. Próbáltam magam hasznossá tenni, segíteni, biztatni a kismamát, így végül úgy láttam, egyáltalán nem volt neki kellemetlen, talán még örült is a támogatásnak:)

Azért, mert sokszor nem lehet választani, mert csak az a kórház van.

Felháborodva meg sokszor azért vannak, amit az orvostanhallgató írt:

"Sokszor egyébként nem kérdezik meg a kismamát, csak kitolásnál szólnak, hogy menjünk be."

Magyarul a szülő nőt szellemifogyatékos szoborként kezelik és meg se kérdezik a dologról, holott ha megkérdezik akkor lehet úgy van vele, hogy leszarja, csak legyen már vége, vagy beleegyezik, hogy hadd tanuljanak. De ha nem kérdezik meg, akkor meg csak arra eszmél, hogy hirtelen betódulnak a hallgatók neki meg elfelejtett bárki is szólni, hogy mi van.

A kórházban dolgozóknak kutyakötelességük lenne engedélyt kérni arra, hogy a tanuló vizsgálhasson, vagy jelen lehessen. Én meg majd eldöntöm, hogy rendes leszek-e. Ha megkérdezi normálisan, felőlem jöhet, bár nyilván már van az a társaság, ami kicseszettül zavarna, frusztrálna, úgy, hogy még a saját dokimat is hónapokba telt megszoknom, minden vizsgálatra gyomorideggel mentem hozzá (nyilván a tökidegenek miatt nem lenne gyomorgörcsöm, és nem bukna el az egész folyamat ott ahol van) és nem azért, mert az eredmény miatt aggódtam.

Vagy talán nem lenne kedvem az amúgy is 30 km-re lévő kórház helyett egy másik 30 km-re levőt keresni.

Ha szó nélkül becsődül a tömeg, és mindenki a lábam között kezdene el nyúlkálni, csak úgy, mert ő csak úgy tud tanulni, hát, biztos elküldeném őket melegebb éghajlatra.