Kinek milyen volt a szülés?

1 hete szültem friss az élmény. :d hát a fájások kegyetlenek, én szerdától vajúdtam és pénteken hajnalban lett meg a bábám, szóval nekem kijutott a jóból. :D Rendszeres fájásokkal mentünk be a kórházba ami a kórházban 20 percig teljesen elmúlt, de aztán megint 5 percesek lettek. Burok repesztés (nem fáj, annyit érzel, hogy rengeteg víz folyik ki belőled) aztán vajúdtam tovább. Vajúdásnál nagyon figyelj a mély lélegzésre, és ha férjed bent lesz veled akkor masszírozza a derekadat jó erősen. Ez a két dolog elég nagy mértékben tudja csökkenteni a fájást. Én nem tágultam rendesen ezért kaptam oxitocint, néhány óra múlva méh puhítót mert még mindig nem tágultam rendesen. Aztán péntek éjfélkor már felajánlották, hogy kaphatok EDÁ-t mert már teljesen ki voltam, nem tudtam semmire sem figyelni annyira fáradt voltam, és annyira fájt már mindenem. Végül éltem az EDÁ-val (korábban nagyon elleneztem, féltem tőle stb.) Na az volt a megváltás, valóban elmúltak vagy hát inkább enyhébbek lettek a fájások. aztán jött a kitolás, hát az EDA hátránya hogy a kitoláskor kakilási ingert kellene érezni , de az EDA miatt csak a fájást éreztem a kakilási ingert nem, és így nagyon nehéz volt nyomni. 1.5 órán keresztűl jött ki a fiam, viszont ha nincs EDA akkor császár lett volna, mert nem maradt erőm nyomni. Szóval valamit valamiért. Amikor kibújt akkor olyan érzés mint egy kis polip a lábad között, de ha kint van akkor minden fájdalom elmúlik. Még utána míg a babát megfürdetik addig téged össze varrnak, kipucolják a méhed stb. na ezek nem kellemesek, de túlélhető. Aztán nálunk hozták a babát és 2 órát apa baba és anya együtt lehettek. Utána anyának le kell zuhanyozni és pisilnie kell ha nem tudsz akkor katéter. Hát a pisilés 2-3 napig fáj, csíp, éget stb. de kibírod. A kakilás egyáltalán nem okozott nekem gondot. Vérzésem 2 napig volt, akkor kellett vastag betét. Nekem úgy volt, hogy órákig semmi vérzés, aztán egyszer csak ahogy felálltam éreztem, hogy eláraszt a cucc. 3. napon már éjszakai betét elég volt nappalra éjszakára. Amikor szülőszobára kerülsz kapsz beöntést (nálunk mindig adnak, de ezt kórház válogatja) nem vészes csak mikor fájásod is van meg kakálod is kell. :D Szóval igazából kegyetlen 12-24 óra, de aztán elmúlik és minden jó lesz, megszépülnek az emlékek stb.

Ja igen nekem végül úgy jött ki a baba, hogy az orvosom a hasamon "ugrált" és nyomta ki belőlem a gyereket, én is nyomtam, szülésznő húzta. Édesemet 3200g ra ígérték és 4000g-mal született.

Nekem fél hétkor elfolyt a magzatvizem, lezuhanyoztam, rendbe tettem magam, és bementünk a kórházba. Ügyeletes doki megvizsgált, majd közölte, hogy nem magzatvíz folyt el, hanem a nyákdugó ment el. Erre mondtam, hogy biztos nem, mert szó szerint locsogott a víz. Hümmögött, hámmogott, végül behívta a férjemet, hogy valóban sok víz folyt-e el. Nagy nehezen meggyőztük, hogy igen. Utána ctg-re raktak, ami mutatta a fájásaimat rendszeresen 4 percenként, de a szülésznő közölte, hogy túl vidám vagyok, így ezek még nem fájások, lehet, hogy 6-8 óráig még be sem indul a szülés, a férjem menjen haza, én pedig egy sima kórteremben kaptam egy ágyat, azzal a felkiáltással, hogyha már vajúdok szóljak. Mikor rákérdeztem, hogy honnan fogom tudni, közölték, hogy majd az már mindenhol fáj, és nem leszek ilyen kis vidám. Hát én vártam, nekem ugyanúgy fájt, csak már nem 4, hanem 3 percenként, de én még mindig nagyon vidám voltam, így nem szóltam senkinek. A fájások alatt lazítottam, illetve én végig sétáltam és telefonon beszélgettem a férjemmel, szüleimmel, barátnőkkel, kollégákkal, így gyorsan ment az idő. Egyszer bejött a szülésznő megnézni, látta, hogy telefonálok és ágyba parancsolt, hogy pihenjek. Én mondtam, hogy nem tudok feküdni, mert 3 percenként jönnek a fájások, mire közölte, hogy ezek még nem azok, ne aggódjak, mert akkor nem lenne erőm így sétálgatni meg telefonálni és kiment. Egy óra múlva megint rám nézett, én akkor mondtam, hogy szerintem már vajúdok, nézzenek már meg. Ekkor nagy nehezen megnézett az ügyeletes doki, 3 ujjnyin túl voltunk már, gyorsan hívták a dokimat, én a férjemet. Előkészített a szülésznő és felajánlották, hogy bemehetek a szülőszobára, de ha lefekszek az ágyra, többet már nem kelhetek fel baba nélkül. Hát mondtam, hogy akkor én inkább megvárom a dokimat meg a férjemet, addig én elleszek a folyosón. Így is volt. Amikor ők beértek, akkor bementünk a szülőszobára, már bő 4 ujjnyi voltam. Kaptam oxit (miért, azt nem tudom, de ott nem tudtam tiltakozni), aztán kb. 20 perc múlva kezdődött a kitolás. Hát ez már sajnos nem olyan vidám történet mint a vajúdás, én totálisan kétségbeestem és pánikoltam, mert nem éreztem, hogy akár csak egy cm-t is haladt volna a babám, amit pedig mondtak, azt nem hallottam a pániktól, pedig csöndben voltam. Az orvosom segített rá kézzel, hogy meglegyen a baba. Én nagyon hálás voltam neki, mert egyáltalán nem fájt, viszont így elmúlt a félelmem, hogy baj lesz. Volt gátmetszésem, de egyáltalán nem éreztem, ahogy a varrást sem. Már a szülőszobán azt mondtam, hgoy jöhet a kistesó.

Az első szülésem borzalom volt. Dokim burkot repesztett, mert csak aznap ügyelt a kórházban. 12 kor repesztett, délután 5 körül voltak 5perces fájásaim. Sajnos tágulni nem tágultam, úgyhogy oxitocint kaptam folyamatosan. Végül a kitolás annyira elhúzódott, mert nem tűnt el a méhszáj, hogy szegény kislányom beszorult, a teljes fején véraláfutás és vérömlenyes volt, két és fél óra volt a kitolás. Annyira fájt, és már annyira nem voltam magamnál, hogy majdnem leharaptam a férjem ujját. Aztán végül ki kellett nyomnia az orvosnak belőlem a gyereket, mert nem tudtam volna megszülni magamtól. A babát el is vitték, mert nagyon lelassult a szívverése és ki is hűlt, úgyhogy egy napig nem is láttam. :S Aztán engem másfél órát varrtak össze, teljesen szétrepedtem, majdnem combközépig (hiába volt gátmetszés). Hetekig alig tudtam járni, ülni. Ez elég rossz élmény volt. Mondtam is a férjemnek, hogy egygyerekes család leszünk.... Aztán mikor megint terhes lettem, az egész terhességet végigparáztam, hogy én még egy ilyet nem fogok kibírni, nem akarok szülni! Meg is beszéltem az orvosommal, hogy repesztésről szó sem lehet, csak ha nagyon indokolt. Aztán túlhordás miatt mégis repeszteni kellett. Bementem reggel kontrollra, mondta, hogy már 3 ujjnyira ki vagyok tágulva, úgyh nincs mire várni. Annyira megijedtem, és ideges lettem, hogy 1 óra múlva már8-10 perces fájásaim voltak. 3/4-d 1- kor repesztett, 15:50kor a kezemben tartottam a kislányomat. :) A repesztés után 10 p múlva 5 perces fájásaim voltak. Az elején még simán bírtam, 2 óra múlva már kicsit kimerült voltam, akkor fektettek fel az ágyra, addig labdán vajúdtam. Aztán ott volt 6 fájás, amikor remegő kezekkel könyörögtem a férjemnek, hogy szóljon az orvosnak és a szülésznőnek, hogy nem bírom tovább. Ekkor már nem nagyon voltam magamnál (nálam is az volt, hogy beszéltek hozzám és fel sem fogtam, hogy mit mondanak, arra ocsudtam fel, hogy kérdezték, hogy érted, amit mondok??), össze-vissza beszéltem. De már jöttek is be sok-sok lepedővel és mondta a szülésznő, hogy már szülünk. A kitolás max 20 p volt, azt hiszem 5.nyomásra kint volt. Mikor jön ki, az egy kicsit furi, feszítő érzés lesz, de nem olyan fájdalmas, mint a toló. Én nagyon figyeltem rá, hogy folyamatosan mindig egy picit nyomjam kifelé őt, nehogy "visszacuppanjon", ennek ellenére az utolsó előtti tolás előtt sikerült visszamennie teljesen a szeméremcsont mögé, de egy tolással megint kint volt. Utána mondtam is a szülésznőnek, hogy pedig én annyira figyeltem rá, hogy ne "szívjam vissza" a gyereket. Azt mondta, hogy ennek lelki okai voltak, még akkor sem hittem el, hogy szülök és nem akartam elengedni a babát.Szóval szerintem tényleg fontos az, hogy tudatosan , lélekben készülni kell a szülésre. Utána a méhlepény megszülése , a tisztítás,varrás már sima liba. Miután megszületik a baba minden fájdalom el fog múlni. A szülésznő majd mondja, hogy mikor hogy lélegezz, az nagyon sokat segít és valóban csökken a fájdalom. Szerencsére ennél a dokinál gátvédelemmel szültem, csak 2 öltésem van belül. 2 órát ott lehettünk a szülőszobán apával és a babával. Én ott teljesen felüdültem. Visszatért belém az élet. (Talán azért, mert nem szenvedtem olyan sokat) Saját lábamon sétáltam el a szobámig, nem is engedtem, hogy estére elvigyék a babát. Olyan jó volt, hogy ott lehetünk együtt a félhomályban. Szóval a 2. szülésem visszagondolva nagyon jó élmény volt. Szerencsre gyorsan túl voltam az egészen, de azért egy picit rémisztő volt, hogy minden olyan gyorsan történik. A fájdalomra, meg az egészre másnap már nem is fogsz emlékezni. Kívánok neked könnyű és problémamentes szülést!

1 vagyok: tudom, hogy nagyon várja az ember, hogy kibújjon a csöppség, és el is fog jönni ennek az ideje, de élvezd ki minden percét a terhességednek mert nagyon hamar vége lesz. És ez igaz majd a babázás összes percére is még a sírós időszakra is. Minden percet élvezzél mert nagyon hamar elrepülnek ezek a csodás pillanatok. Persze lesznek majd másik csodás pillanatok, de ilyen picike csak nagyon rövid ideig lesz.

nekem múlt héten volt szorulásom nagyon kemény volt nekem is