Apás szülés? Pro és contra?

Nálunk rosszul sült el. Bár már rég lebeszéltük, hogy nem lesz benn, és a kórházban is szóltam, hogy senkit nem akarok meglátni, a nővérke egyszercsak beállított a férjemmel, miközben én benn vajúdtam a szülőszobán már egy ideje. Utólag kiderült, hogy a nővérke nem kérdezte, hogy be akar-e jönni, hanem azt mondta neki, hogy jöjjön be. jó, oké, szarul voltam, nagyon, de az utolsó amire vágytam az volt, hogy ő ott legyen. Amúgy is nehéz volt, rohadt nehéz, és még nehezítette, hogy ő ott ül és mondogatja hogy ügyes vagy, stb. Hálistennek, annyira fájt, hogy megszólalni sem tudtam, mert biztos elküldtem volna a pi.....! Engem idegesített. Nagyon. És láttam, hogy ő sem élvezi a helyzetet, hogy én ott összehányom, összepisilem, összekakilom magam a fájdalomtól, és eközben ömlik belőlem a véres magzatvíz. Még azt sem mondhatom, hogy hát úgy sem látott semmit, mert a fejemnél volt, mert nem igaz. Mert engem ráültettek a hülye labdára, és nem engedtek leszállni, így tényleg mindent látott. Bennmaradt, mert hát nem mert otthagyni, meg ha már ott van megvárja, amíg a pici kibújik. Mondom hát jó, legalább valami szép emléke is lesz az egészből. Én már üvöltöttem a fájdalomtól, amikor közölték, hogy akkor tolnak a műtőbe, apuka meg menjen ki.

Nem undorodott meg tőlem, ugyanúgy szeret, de ez neki is egy borzalmas élmény maradt.

Az apa személyisége, hozzáállása nagyon meghatározó... Ez az egyik legfontosabb tényező, lehet pro és kontra is :) Van, aki utána nem tudja nőnek tekinteni a másikat, van, akinek ez óriási élmény. Hatalmas különbségek vannak e téren.

Én támogatom, de nem akárkinek való. Van, ahol a nő idegenkedik a gondolattól, akkor is rossz ötlet.

Ha valamelyik fél nem akarja, hogy benn legyen az apuka, akkor ne legyen benn. Egyik fél se eröltesse rá a másikra az akaratát ezügyben, mert nem fog jól elsülni.

Nálunk apa hezitált, de aztán úgy gondolta, hogy hős lesz, és bejön, nehezebb dolgom úgyis nekem lesz. Jó volt, az elején még beszélgettünk, elintézte ő az sms-eket, telefonokat, hozott zoknit, vizet, amit kértem, de a végén már nem tudott segíteni, de szerencsére nem szólt bele a dolgokba, csak ott volt, mint külső szemlélő. Néha kapaszkodtam a karjába. A fejemnél ült, nem látott semmit, nem is nagyon mert odanézni (vértől ájulós típus, de tényleg, ha elvágom az ujjam, rosszul van tőle). Kérdezték tőle, hogy elvágja-e a köldökzsinórt, de szerintem meg sem hallotta, el volt foglalva a pityergéssel :) Ő vitte ki a babát megmutatni a rokonoknak (mindig mondják is, hogy milyen büszkén hozta ki a picit), elkísérte mosdatni, mérni, amíg engem varrtak, aztán még átjött velünk a gyermekágyra is a megfigyelés után. Azóta mindenkinek meséli, hogy milyen szuper volt, meg hogy aki teheti, ne legyen nyuszi, menjen be. Szóval nálunk bejött, utóhatása nincs, nem nézte premier plánban a gátmetszést sem, szóval ugyanúgy rám mászik, mint régen.