Van így ezzel más is?
Nekem 8 hónap telt el a szülés után, amikor már tudtam könnyek nélkül is beszélni róla.
Sürgősségi császárom volt, nem sikerült az érzéstelenítés, végigordítottam a műtétet, utána fél évig depressziós voltam, pszichiáter kezelt.
Sokáig azt mondtam, nem biztos, hogy mégegyszer nekifutnék.
Most lesz 3 éves a ksifiam, tervezzük a kistesót, már orvosnál is voltunk, hogy zöld lámpát kapjunk.
Hidd el, szép lassan felülkerekednek a jó emlékek, ha szeretnétek még gyereket, meg fogod érzeni, mikor jött el az idő!
Én pont ebben vagyok!
Sürgősség császár, ráadásul a pici egy kicsit hipotón lett, ezért tornára kellett járunk majdnem egy évig, ahol hellyel-közzel végighallgattam minden héten a gyerek ordítását. Plusz aggodalom, hogy vajon helyre fog-e jönni, fog-e mászni stb.
Helyre jött, tornára már csak a kontroll miatt járunk, minden rendben ,de bennem olyan mély nyomott hagyott az egész, hogy mondtam a férjemnek, nem biztos,hogy szeretnék mégegyet szülni!
Félek a komplikációtól, hogy esetleg beteg lesz stb.
Hosszú vajúdásom volt ami a finisben császárral végződött :( Sokáig úgy voltam vele,hogy nem lesz 2. de annyira vágyunk rá,hogy jövőre megpróbáljuk.DE hihetetlenül félek a hosszú vajúdástól,félek megint megszenvedek vele.De mindezek ellenére megpróbálkozok majd a természetes szüléssel,és reménykdek benne,ha nem megy nem fognak ennyi ideig szenvedni hagyni.
Azt hittem csak én nem tudom feldolgozni...de látom más is van hasonló helyzetben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!