Hová lett az ösztönös viselkedés?

Kedves 10-es!

Ugyanerre próbáltam én is rávilágítani. Nem a szülés, a táplálás módja a fontos, hanem a szeretet, a törődés. Adjunk meg a babának minden tőlünk telhetőt, de ne ragaszkodjunk mindenáron a természetességhez.

Mint írtam, nekem szerencsém volt, de eszembe sem jutna senkit leszólni, mert az Ő sorsa, szülése másként alakult.

Szóval nem feltétlenül helyes két táborról beszélni, mert remélem sokan vagyunk pártatlanok ebben a kérdésben.

Kedves Sókristály! :)

Én is remélem. De találkoztam már mindkét táborból olyannal, aki megszólt valamiért. Kaptam már meg, hogy én császáros vagyok, ezért nem is vagyok igazi anya. Na ezt mondjuk nem is igazán értettem... De kaptam már azt is, hogy azért tartott 16 órán át a vajúdás, mert én szemét, csak magamra gondoltam. Hát ezt sem igazán tudtam hova tenni, de mindegy.

Nekem megnyugvás volt, hogy a kórházban lehettem, talán szerencsém volt az orvosommal, szülésznőmmel is, nem tudom.

Most egyébként az jutott eszembe, hogy akkor én is mazochista vagyok, mert jó sokat kínlódtam, és nem kértem fájdalomcsillapítást. (akkor úgy éreztem, nem tennék jót vele sem magamnak, sem a gyereknek, szerintem ma sem tennék másképp egyébként) De, sajnos a császár miatt meg a természetesség hívei néznek le. Szóval én vagyok a 3. csoport: a mazochista ösztönellenes császáros. :D :D

mazochista ösztönellenes császáros - ez nagyon jó :-)

Az ellenben tény, hogy mindenkinek úgysem lehet megfelelni.

Én kaptam már azért, mert nem ugrottam fejest a császárba, hanem kerestem egy jó orvost, aki vállalt. Pedig ez is felelős döntés volt, nem veszélyeztettem vele a babát, sem magamat.

De kaptam már megrovást azért, mert 7 hónapos babámnál feladtam a szoptatást, mert bár volt tejem, nem volt hajlandó enni. Utóbb kiderült, hogy nem is tehettem volna semmit, mert emésztési probléma állt a háttérben, a mai napig kínlódunk vele. A másik véglet: mások meg azért toltak le, mert a 3. gyerekemet 4 évig szoptattam.

Sajnos ez ilyen, alegjobb, ha csak magunknak akarunk megfelelni.

Én is abban látom a problémát, hogy akik fájdalomcsillapítás nélkül szülnek lenézik és sárba döngölik azokat, akik nem így szülnek. Nem akarok én sem vitát szítani, 2012-t írunk, vannak az orvostudománynak e téren vívmányai és egy felvilágosult kismama, hadd döntse már el, hogyan akar szülni..... Nem itt dől el, ki milyen anya lesz, hanem 20 év múlva, hogy milyen embert nevelt fel.

Nekem csak az számít, hogy egészséges legyen a babám és én is. Ha EDA-kell, akkor az kell, ha császár lesz, akkor az lesz. Inkább felkészülök mindenre, ne érjen meglepetés tudjam mi miért történik velünk. Nem hinném, hogy emiatt depis leszek :) Azokkal az anyukákkal más baj is van, akik ilyen ősanyáknak hisznek és megkérdőjelezik ezáltal saját magukat.... Miért kellene nekik hinni? Azért van fogadott orvosom és szülésznőm, mert bennük bízom. Az élettani részével tisztában vagyok a szülésnek, én ezért választottam a fogadott párost.

A lenéző, lekezelő stílusotok miatt kaptátok meg ezt a bélyeget, szerintem a megnyilvánulásaitok felháborítóak.

A kecsketejről annyit (agrár mérnök vagyok) forralatlanul adni a fertőzések miatt óriási felelőtlenség, ha forralod, roncsolódnak az amúgy értékes tápanyagok....

Jézusom... miért foglalkozik mindig mindenki a mások dolgaival és nem a sajátjával? Nem tök mindegy neked kedves kérdező, hogy ki hogy szüli meg a babáját, ki hogy táplálja az után stb...???? Annyira elegem van már az örökös vitákból, cici kontra tápszer, természetes kontra császár... Miért nem lehet tiszteletben tartani mások (idegen emberek) döntéseit??? Mit kell ezeken a dolgokon állandóan lovagolni???? Nem vagyunk egyformák, SZERENCSÉRE! Vagyis különbözőek az igényeink, a fájdalom küszöbünk stb... Ha valami nem tetszik nem foglalkozom vele... Nem értem mások hogy unatkozhatnak ennyire, hogy mások életével (ráadásul idegenek életével) foglalkozzanak úgy hogy ahhoz semmi közük.

Nem akarok senkit megbántani, bocsánat, ha úgy jött le, nem hozzád szegeztem konkrétan a mondani valómat kedves kérdező, de nekem meg már abból van oltárian elegem, hogy minden fórumon ezeken a dolgokon veszekednek a kismamák, anyukák.

Nagyon ráér a mai világban mindenki. :)

Elnézést ha valakit megbántottam.

Tudod az otthonszülést jóval kevesebben választják, mint a kórházban szülést. Persze, hogy jobb a statisztika. Másrészt: igen, neked szerencséd volt az otthonszüléssel, mert nem volt semmi komplikáció... de el tudnál számolni a lelkiismereteddel akkor is, ha azért hal meg a babád, mert mondjuk rátekeredett a köldökzsinór a nyakára (ami bizony előfordulhat), és későn ért ki a mentő, illetve nem volt helyben orvos, pedig egy császárral a babád élhetne?

Az otthonszüléssel nincs semmi gond, amíg nincs semmi gond, hogy úgy mondjam.

Hidd el, az orvos nem azért van, hogy téged, vagy bárki mást indokolatlanul, csak a saját jókedvére és a Te károdra mindenféle műtétnek tegyen ki.

Nem ítélek el senkit, mindenkinek joga van úgy dönteni ahogy, csak aztán a következményekkel is ugyan olyan felnőtt módon kell együtt élni.