Hogy lehettek ilyenek a nővérek?

Én Szolnokon szültem császárral. Nálunk az a meglepő, ha valaki nem dohányzik. Én is dohányoztam 7 évig, amint megláttam a pozitív tesztet letettem a cigit és azóta sem gyújtottam rá, amire magamban iszonyat büszke vagyok !!!

Pedig annyi, de annyi lehetőségem lehetett volna rá. Viszont a lányunk ezerszer fontosabb, mint saját magam vagy az igényeim.

Csecsemős nővérek nálunk iszonyatosak voltak. A bababarát kórház nálunk azt jelenti, hogy éjjel-nappal veled van a gyermeked, amivel még gond sincs. Viszont, ha fürdeni mennél és nincs senki, aki figyeljen a babádra és kitolod a csecsemősöknek, akkor 2 percen belül visszatolják. Mondván: "otthon se fog senki ott lenni!"

Nekem második nap bekékült a lányom, nem kapott levegőt. Gyermekágyas nővérkék vitték a csecsemősökhöz a lányom, hogy segítsenek. Én meg friss császárral nem bírtam kiszállni a székből és egyszerűen csak sírtam és kiabáltam, hogy valaki segítsen. Végül egyik szobatársam jött be és segített fel, majd nagy nehezen kitopogtam a csecsemősökhöz, hogy él-e még a lányom, hogy mondjanak végre valamit. Ott álltak a lányom sírt - szerencsére - és nem csináltak semmit, mondván mindjárt jön a főorvos. Magamhoz öleltem a lányom és elkezdtem sírni, mire közölték, hogy ezzel semmit nem oldok meg! Kérdem én, mit kéne megoldani?! Ők kutyába se vették az embert, se az újszülötteket. Úgy beszéltek velünk, mintha a seggükből rángattak volna elő.

Utolsó előtti nap bejött hozzám látogatóba egy kedves ismerősöm, aki eléggé befolyásos ebben a városban. Egyből nyájas - bájas lett mindenki.

Alig vártam, hogy haza jöjjünk. Végül az is 'kalandos' volt, mivel akit utánam császároztak 30 perccel annak a lányát adták majdnem ki nekem. Összecserélték a papírokat.

Így reggeli 10 órás hazamenetelünk helyett hazajöttünk délután 6kor.

Ahol én szültem, ott is elég bunkók voltak a csecsemős nővérkék. Mindenkit megszóltak, semmi sem volt jó. Nálunk a fiam egész éjjel ordított, én meg nem bírtam felkelni, mert nagyon sok vért vesztettem. Mondtam, hogy csináljanak már valamit, mert az egész emelet nem tud a gyerektől aludni. Én meg elég szarul vagyok. Erre az volt a válasz, hogy azért baba-mama szoba, meg miért nem hoztam cumit.

Na, meg én abortuszosokkal voltam együtt. Róluk nekem is eléggé megvan a véleményem, de ugye nem tudhatod, hogy mi van a háttérben. Őket folyamatosan hangosan fikázták. A sógornőm is mesélte, hogy neki elhalt lombikbabája volt, lelkileg majdnem belehalt. Aztán még a nővérkék is tették neki a megjegyzést, hogyha nem akar gyereket miért nem vigyázott. Ehhez képest a cigis sztori még elég szolid, szerintem.