Én választhatok, hogy császár, vagy spontán. Melyiket válasszam?

Első gyerek, első szülés, ugye? Ezt nem választod, hanem, ahogy alakul. Nyilván ha megy a természetes szülés a rendes folyamatában, akkor kár felvágatni a hasad. Ha meg komplikációk lépnek fel, hiába akarod a természetes szülést, úgyis császározni kell a baba érdekében, mert hogy ez voltaképp életmentő műtét.

Pont ezért nincs ilyen választás, vagy választod a császárt, megbeszélt időpontban. Vagy hagyod természetes útján folyni a dolgokat és úgyis eldől melyik legyen.

2szer simán szültem. Fáj tény, de még ott aznap akkor el is múlik a fájdalom!!!! Míg én utána vígan járkáltam a szegény császáros alig bírt mozogni.

Úgyhogy ha 3-jára terhes lennék remélem az is síma szülés lenne!!!

Egyébként meg rohadt jó az az érzés amikor érzed, hogy "kibuggyan" (bocs a csúnya kifejezésért, de nekem ilyen volt, amikor kicsúszott) a baba. Húú...tényleg jó. Ott minden fájdalom elmúlik :)

Nekem, ha lenne 2., fix császár lenne.( már ennél is gondok voltak) Mi a különbség:

1. simánál ott lehet apuka. Fáj, de hamar elmúlik. gátkezelés

2. Császárnál műtenek, epivel. ( engem. féltem, de nem volt ijesztő) Irány az őrző, 12 óra fekvés, fej nem mozoghat. Utána alig tudsz menni ( modjuk én már aznap

du. könnyen mozogtam.) Na, meg az injekciók... De ha sima lesz is, készülj fel, hogy bármikor megcsászározhatnsk, ha gond van. ( én halálra rémültem. Mondjuk, rajtam kívül mindenki tudta.) Nem aklartalak megijeszteni. Ha érdekel a történetem, írj mailt, és elmesélem... Könnyű szülést, jó babázást...

Ma 4 hetes a kislányom. Ő a harmadik gyermekem. És mind a hármat természetes úton hoztam világra. Mondjuk én szerencsés alkat vagyok, mert én a hármat összességében rövidebb idő alatt szültem meg, mint más egyet. Gyerekenként átlag 2 óra. A fájdalomküszöböm is igen magas. A szülésznőm áradozott, hogy milyen jól tűröm a fájásokat. A kisfiamat volt a legrosszabb megszülni, mert ő 4200gr volt és iszonyatosan fájt. Amíg ki nem csusszant... Hihetetlen és elmondhatatlan érzés. Borzasztóan örülök, hogy mind a háromszor átélhettem ezt. Voltak császáros szobatársaim. Míg én a szülés napján viszonylag vígan mászkáltam, ők azt is meggondolták, hogy lemásszanak-e az ágyról. Sőt, még akkor is, amikor én már jöttem haza a picurral. De ez gondolom alkat kérdése is.

Szóval én mindenképp sima szülés párti vagyok és ha kegyes lesz hozzám a sors, akkor pár év múlva ad még egy utolsó lehetőséget, hogy még egyszer átéljem.

Szerintem add meg a lehetőséget magadnak és a testednek, hogy műtét nélkül szüld meg a gyermekedet. Ez olyan csoda, ami csak nekünk, nőknek adatott meg. A fájdalomtól meg szerintem nem kell félni. Ez mindenkinél más és más. Most az utolsó szülésemnél egyáltalán nem volt vészes a vajúdás. A javát itthon letudtam (az tényleg olyan volt most nekem, mint egy erős menszeszgörcs), a szülőszobán meg rendesen csodálkoztam, amikor láttam, hogy öltözik be a dokim, hívják a gyerekorvost meg mondják, hogy nemsokára jönnek a tolófájások. Egyáltalán nem éreztem, hogy már ott tartunk. És tényleg. Tök fura volt, hogy már meg is szültem. Na jó, lehet mondani, hogy harmadik szülés, de nekem pl. az első volt a legrövidebb. Mindennel együtt másfél óra. Na az tényleg gyors volt.

További boldog babavárást kívánok és azt, hogy jó döntést hozz!

Jó nektek,hogy lehet választani.Itt is lehet,csak meg kell fizetni.Na én megfizetem...Le fognak pontozni valószínű,de én a császárt választom,írtam már másnak is,hogy én félek a hüvelyi szüléstől.

Tudom,a terhesség vele járója is lehet az inkontinencia,de az én anyukámmal történt az meg,hogy a születésem óta nem tudja tartani rendesen se a kis se a nagy dolgot.Kiskoromban láttam,hogy viszi magával a "pelenkát" és nem volt jó élmény,Kérdeztem,de azt mondta,hogy anyunak is kell,meg,hogy ha nagyobb leszek,elmondja.

Pszichológusnál is voltam rendszeresen,ezzel a bajjal.Nem akartam gyereket,hogyha valaki azt felhozta a sírógörcs kerülgetett.(nem gyengén,bár a múltkor ezt nem írtam,epilepsziát is váltott ki nálam a rettegés) Szóval rettegtem a terhességtől.A párommal szerettünk volna babát,de a problémáim miatt továbbra is orvosi segítségre van szükségem,sokszor megyek ellenőrzésre.De semmi gyógyszer nem kell,nekem csak az adott megnyugvást,amikor találtam egy orvost,aki segít nekem.Megnyugtatott,hogy egészséges a gyermekünk(a nemét nem tudjuk még) és hogy császárért vinnem kell a pszichológustól egy igazolást is(mivel,hogy már gyerek korom óta ezzel küzdök,több,mint 10 éve járok ugyanahhoz a szakemberhez,ő ajánlotta egyébként,mert csak így mertem babát akarni egyáltalán)

Jó hosszú lett,bocsi,meg nyilván neked nincs ilyen lelki problémád,nem érint a dolog,de az én indokom ez.