Elítélendő az, ha félek a természetes szüléstől?

Nem elítélendő, de hidd el, ha már a második terhességed vége felé fogsz járni és beindul a szülés, valamint úgy alakul, hogy nem lesz szükség császárra, akkor már egyáltalán nem fogsz félni tőle. Szerintem.

Én hüvelyi úton szültem, számomra hihetetlenül könnyű volt. És azt sem tudom elképzelni, hogyan fért ki a fiam, mert ő is közel négy kilós volt, de ez szinte mindegy, mert egy két és fél kilós baba sem olyan kicsi, amire az ember ránézésből azt mondja, hogy ezt simán ki lehet pottyantani...

Utólag már bánom, hogy nem videokameráztunk, vagy nem készített fényképeket a férjem a kibújás pillanatáról, mert szülés utáni napokban, amikor nézegettem a babámat, akkor teljes döbbenettel kérdeztem meg jó néhány alkalommal a férjemet, hogy biztosan én szültem-e meg a gyereket és kértem, hogy mesélje el, hogyan is fért ki, mert én egyszerűen elképzelni sem tudom. Nekem könnyű szülésem volt és messziről sem volt annyira fájdalmas, valamint nehéz, mint amennyire elképzelhetetlen az, hogy egy ekkora baba kiférjen a hüvelyemen.

És mégis kifért, nem is akárhogyan, mivel három órás intenzív vajúdás után tágultam ki teljesen, gátmetszés nélkül, védelemmel, repedés nélkül bújt ki a fiam és semmilyen fajta fájdalomcsillapításra nem volt idő.

Nem a hüvelyi szüléstől leszel jó anya, ez nem ettől függ. Inkább arról van szó, hogy nekem személy szerint a hüvelyi szülés a könnyebb, a császár az, amitől tartani kell. (Lehet, hogy ha császár lett volna, akkor most az tűnne egyszerűbbnek.)

Mi már gondolkodunk a második babán és bennem meg egyre többet az a gondolat fogalmazódik meg, hogy mi lesz, ha a második szülés nem alakul olyan jól, mint az első, ne adja Isten császározni kell majd. Mert én ettől félek.

Szerintem az ismeretlentől félünk mind a ketten...

Én is nagyon félek a szüléstől! A fájdalomtól is,meg hogy ne sérüljön a baba,mert nagyon fiús,keskeny alkatú vok. Reménykedek a császárban,de ha mégse akkor EDA-t biztos kérek! És nem érdekel ez a sok fura,elmaradott szerzet itt az oldalon,aki ilyet mond,hogy nem igazi anya az,aki nem term. úton és fájdalom nélkül szül! A két dolognak semmi köze egymáshoz! De ehhez kell agy is,hogy felfogják!

Úgy tudom,ha az elsöt császárral szülted,akkor esélyes,hogy a köv.is az lesz. Meg ott az EDA! Ne félj, én is abban bizok:)

Szia!

Én most 18 hetes vagyok. Én is nagyon félek a szüléstől, a császártól és a hüvelyitől is. Mondjuk régen amikor még nem voltam terhes sokkal jobban féltem, annyira, hogy azt mondom nem is szülök soha. De most, hogy már itt mocorog bennem a bébi másképp látom. Félek, kélek, de majd csak kibírom valahogy, hisz annyian kibírták már, nem én vagyok az első és az utolsó aki szülni fog. És különben is most már sokkal fejlettebb az orvos tudomány, ha szülés közben ne adja Isten valami probléma lenne, készen állnak az orvosok mindenre. E mellett számtalan fájdalom csillapító módszer van (mondjuk én csak az EDA-t szeretném kipróbálni) ha nem elég a gáz vagy a szuri hatása kérhetsz EDA-t is. Már teljesen más a szülés mint mondjuk 100 évvel ez előtt. És ha 100 évvel ez előtt meg tudtak szülni az asszonyok akkor ne hogy már mi ne tudjunk megszülni mikor ennyi segítséget kapunk. Szóval én is be vagyok tojva rendesen, de most már nincs vissza út, már meg kell szülni. És biztos vagyok benne, hogy ha majd vissza emlékezek a szülésemre, azt fogom gondolni, hogy nagyon megérte minden fájdalmával együtt.

Szia!

Én nem féltem a szüléstől egészen a 37. hétig, amikor is azt mondták uh.-on, hogy 4190 g a baba. Teljesen pánikba este, elkezdtem rettegni a szüléstől. Tesóm is ekkora volt és anyum iszonyú sokat szenvedett vele, máig szinte sírva fakad, ha eszébe jut (azért hugimat imádja). És nekem még volt hátra 3 hetem. Múltak a napok, szülésnek semmi jele, még a 41. hét végén is teljesen zárt voltam. És már gurultam, akkora volt a hasam. Mindenki azt hitte ikreim lesznek. A dokim be akarta indítani, de végül utolsó előtti nap csinált még egy u.h-ot és egy másik dokival közösen úgy döntöttek, hogy császár. Akkor teljesen megnyugodtam és mosolyogva mentem a műtőbe. A babám 4180 g-mal született és szélesebb volt a mellkasa mint a feje, szóval elakadt volna a szülőcsatornában, és tuti császár lett volna ha simán indul akkor is. Legalább is a doki ezt mondta. Én nagyon gyorsan felépültem egy hét után semmi bajom nem volt, és a dokimnak megsúgtam, hogy a következőt is így szeretném. El lehet ítélni ezért, de én még a gondolattól is rosszul vagyok, ha eszembe jut, hogy a babának baja eshetett volna egy sima szülésnél.

Szerintem nincs ezen mit elítélni, és Te vagy a világon a legjobb anyukája a babódnak.

Jó babázást

9 hónapos kislány anyukája.