Kismamák, akik féltek a szüléstől, elolvasnátok az én törénetemet?

Ez ugyan nem "kérdés", csak szeretném veltek megosztani, hogy milyen szép szülésem volt.

először is, egyáltalán nem féltem, pedig a 2.babát vártam és ugymond már tudtam mire készüljek - a fájdalom nagyságára gondolok. Én végig kismamajógára jártam - nem reklámozni akarom, csak én ott találtam meg azt a heti 2órás kikapcsolódást, ahol a pici babámmal és magammal tudtam foglalkozni. A 20.héttől már mindennap azt vártam, mikor mehetek szülni. Pedig voltak problémák végig, a terhességgel is, a családban is, építkeztünk is, van egy 2.5éves másik kisgyerekem - szóval nem mondanám nyugis időszaknak a terhességet. De mégis végig nyugodtan, kiegyensúlyozottan éltem meg. A jógán megtanultam relaxálni, figyelni a testem. A szülést fejben döntöttem el, hogy könnyű és gyors lesz, és ügyes leszek én is a baba is, nem fog sokáig tartani, nem fog fájni. A 18. héttől így készültem lelkileg. Mosolyogva mentem szülni, csodálatos volt, szóról szóra úgy történt, ahogy az előbb leírtam - bár azért kicsit fájt. :-) Du. 2kor még úgy mentem be a kórhába, hogy hát talán kicsi szúrkál a hasam, nézzenek már meg. 3óra elteltével már a karomban volt a pici fiam, a szülőszobán konkrétan 35percet vajúdtam, és 12perc volt a kitolás. CSodálatos volt a szülés, szó szerint! A vajúds alatt a fájások alatt is csak arra gondoltam, hogy minden egyes fájással közelebb kerülök a gyermekemhez. (mivel a vajúdás nem tartott sokáig, erre végig tudtam koncentrálni)

Persze úgy gonolom, hogy nem jógára kell járni, csak meg kell találni a terhesség során az embernek azt az időt, amikor kicsit magába tud szállni, és felkészülni a szülésre lelkileg.

Remélem sokan vagyunk még, akik ilyen csodálatosnak élték meg a szülésüket, mint én.

Mindenkinek könnyű szülést kivánok, és jó babázást.