Szerintetek mitől van addig tej, ameddig?

Szerintem genetikai kérdés.

Azt is hallottam, mindig szükség szerint van tej, amennyit eszik a baba, annyi pótlódik.

Aztán nem árthat ha az anyuka nem fogyózik addig, és nem idegesíti halálra magát.

Húh, sokat vacilálltam, hogy válaszoljak e, de bevállalom. Szerintem elszántság, nyugalom , pihenés (az elején), és megfelelő mennyiségű folyadék. Én genetikeilag "hibás" lehetek, mert se a mamám, se anyukám nem tudott szoptatni. Én 9 hónapja szoptatok. Az első 4-5 hónapban vért izzadtam, hogy megfelelő mennyiségű legyen a tejem. Sikerült. És büszke vagyok magamra (meg persze sok sok támogatás is kell. Hamar fel lehet adni)

DE!

Ha nincs annyi tej, amennyi kell, sincs gond. Tápszeres babák is ugyanolyan egészségesek és szépek lesznek, mint az anyatejesek.

21 hónapig szopott a fiam, akkor abbahagyta.

(6-18 hónapos koráig csak reggel és este, 18-21 hónapos koráig csak este)

A kicsi 9 hónapos, még négyszer szopik, plusz az éjjeli édredések, bár azokat nem bánnám,ha elhagyná.

Nm tudom mitől függ, az elsőnél így alakult, most a lányomnál más tudatosan is csináltam, de nem nsgyon méregettem, hogy mennyit esznek.

Én fél mellemből szoptatok cca. 8-9 hónapja. Babámat műtötték, intenzíven volt 11 napig, eleve stresszes típusú vagyok, mégis ömlik a tejem.

A babám lassan 1 éves és még mindíg szopik, naponta többször is. Szeretném leszoktatni, mert 35 kg-ot fogytam és már rámegyek lassan, orvos is javasolta, hogy lassan hagyjam abba.

Alig eszek, alig iszok, mégis van. Tejfakasztó praktikákat sem használtam.

Anyu engem 2 hónapos koromig tudott szoptatni.

Fogalmam sincs, hogy mitől van még mindig tejem, azonkívül, hogy folyamatosan szopik a babám és azt sem tudom, hogy miért apadt el a másik.

Nem személytől és nem genetikától függ. Lányom 1 éves koráig szopizott, most a második lányom 2 hónaposan már nem eszik eleget, pótlás lesz. Ismerek minden tejserkentő praktikát, esküszöm már azon gondolkodtam elmehetnék szoptatási tanácsadónak, úgyhogy aláírom amit annak idején a tápszeres babák anyukái mondtak: van az úgy, hogy mindent kipróbál az ember, mégis elmegy a tejcsi.

Szóval szerintem főként a babától függ, csak ezután a mamától. Szopi gyakorisága, kitartás a baba részéről míg eljut a zsíros tejig, meg a genetika.

Baba: szopási készsége, ügyessége, esetleges nehézségek (pl. lenőtt nyelv, hasadék), kitartása.

Anya: akaratereje, türelme, kitartása, gyakorlatias gondolkodása (pl. hathatós segítséget kér, utánajár a dolgoknak, kerüli a "veszélyeket"), segítő környezete, tápláltsága.

Anyai szervezet: megfelelő fizikai adottságok (nem nagy mellet jelent), optimális hormonműködés, jól-tápláltság.

Szopások: gyakorisága, intenzitása, komfortszopizás!, szopási igény rögzülése a hozzátápizás mellett is.

A genetika max. annyiban szólhat bele (ha egyáltalán), hogy pl. az anyuka örökölte a hormon-alulműködést vagy a tejmirigy-elégtelenséget. De ezt kinyomozni... szóval nuku.

1.

Megfigyeltem, hogy akinek nagyon nagy mellei vannak, azok nem tudnak szoptatni. Akiknek kicsi, vagy normál, azok igen.

2.

Császárosoknál ez még kellemetlenebb. Hisz fáj a seb, és 5-6 nap kell mire a szervezet kapcsol, hogy termelni kéne a tejet. Van olyan baba, aki annyira megszokja a tápszert, hogy utána sem érdekli a cici, hisz azért már dolgozni is kell. Gyenge szopóreflex-szel született babáknál akár a teljes anyatejes táplálás elveszett a császárral.

3.

Ha 35 év feletti az anyuka, akkor sem szokott összejönni a "csak anyatejes" táplálás. Bár lehet sokáig sikerül szoptatni, de inkább komfortcicizés ez, mint táplálás. Mellette 200 ml tápinak csúszni kell.

Ez csak 3 megfigyelés a családban. És még mennyi minden befolyásolja...

Szinte mondhatom, CSODA, ha valakinek problémamentes terhességgel, komplikációk nélküli természetes szülése után sikerül még csak anyatejesen táplálni a nem hasfájós ,egészséges gyermekét minimum 6 hónapon keresztül!

A szűk családban az elmúlt 1 évben 6-an szültünk. Csak én részesülhettem ebben a CSODÁBAN. Milyen jó lett volna, ha mindenkinek ilyen egyszerűen ment volna, de sajnos nem. Ezek a megfigyelések nővéremnél, egyik illetve másik sógornőmnél igazak.

Érdekesek ezek a megfigyelések, szerintem jó, hogy leírtad őket, köszi!

A mellméretről a szakemberek (ennél jóval nagyobb minta alapján) azt mondják, semmi köze a szoptatás sikeréhez. A mell méretét a zsírszövet adja, az viszont a terhesség előrehaladtával átadja a helyét a mirigyállománynak, ami aztán a tejet fogja termelni. Hogy a mirigyállomány mennyisége mitől függ, nem tudom, gondolom, részben genetika, részben hormonműködés befolyásolja. A mell mérete általában egy specifikus esetben szokott számítani, mégpedig mellnagyobbító, de főleg -kisebbítő műtét esetén. Nem tudom, a te családodban van-e szó ilyesmiről. Hogy a többieknek miért nem sikerült a szoptatás, ennyiből nem lehet pontosan tudni, de valószínűleg nem emiatt.

A császárosokról sajnos néha még a bababarát kórházakban is elfeletkeznek, nemhogy a "simákban". A műtét utáni többnapos lábadozás idején gyakran egyik fél sem erőlteti a szoptatást, pedig az újszülöttnek az első 24 órában a legnagyobb a szopási készsége. Hirtelen nem tudok hivatkozást mondani, de olvastam olyan vizsgálatról, ahol a csaszis, de rövid időn belül szoptató anyukákat nézték hosszú távon. Sokkal jobbak voltak az eredményeik, mint azoké a csaszisoké, akik csak később kapták meg a babáikat. Ezért is született meg az az ajánlás, hogy (szinte) minden körülménytől függetlenül az a legjobb, ha az anya a lehető legrövidebb idő belül szoptathat. Ettől hamarabb beindul a tej és a baba sem az üveget szokja meg.

A 35 év felettiség érdekes dolog, nekem elsőre egy ellentmondásos gondolat jutott eszembe: ennyi idősen (jó esetben) már eléggé érett az ember, tehát elvárható lenne egy bizonyos szintű tájékozottság, megfontoltság és egy nagy adag türelem, amik mind elengedhetetlenek a sikeres szoptatáshoz. Ugyanakkor sok nőnek már kialakult elképzelései, elvárásai, életritmusa van erre az életkorra és többekkel találkoztam magam is, akik már nem tudtak/akartak annyira rugalmasak lenni a sikeres szoptatás érdekében, amennyire szükség lett volna. Persze nyilván vannak kivételek is.

Azt viszont nem egészen értem, amit a komfortszopiról írtál. Hogyhogy kell mellé a tápi is? Elvileg először van evés és utána cumizás. Ez hogyan alakult ki mégis így?