Mikor éreztétek úgy, hogy ELÉG a szoptatás?

Szeretsd a gyerekedet és ennyi!

Kaksizz magasról a szoptatásra, és értem én( én is ezt éltem)hogy a legjobbat akarod, de ha a gyereked egy stresszes megkeseredett anyát kap, az rosszabb mint a kiegyensúlyozott anya+táp. Sokan misztifikálják ezt az szoptatós ökörséget. Nem mondom, akinek megy annak ok. De attól nem vagy kevesebb hogy nem tudsz szoptatni, vagy a kicsi nem akar. Tökéletes anya vagy szoptatás nélkül is. Ezt mondd el magadnak napi 100X. Próbálj meg lazítani, és minden rendben lesz. Mi is felnőttünk tápon és semmi bajunk. Ha a gyereknek az kell hát hajrá!

Igaza van az elsőnek.

Sajnos nem sem sikerült a szoptatás egyik gyerekemnél sem, de mindkettő édes, aranyos, kiegyensúlyzott.

Kár ezen gyilkolni magad, aki beszól, azt meg küldd el a fenébe!:)

Valószinűleg fejlődési ugrása van a Kicsinek 3 hónaposan és mivel most nagyobb mennyiséget igényel, illetve gyakrabban éhes, ezért persze, hogy ellöki magától a cicit és inkább a cumisüveget választja, ahol ömlik a tej. Sajnos a kórházban nem kellett volna neki tápszert adni. Gyorsan rájönnek ám, hogy a cumisüveg szuper dolog, nem kell megdolgozni a kajáért.

De ha már igy alakult, ne idegeskedj! A gyermekednek egy szerető, türelmes anyucira van szüksége. Próbáld gyakran cicire tenni, de ha ellök, akkor ne erőltesd, mert annak sincs értelme, hogy megutálja az egészet!

A hozzátáplálással ne siess! Ráértek még bőven vele! Egyelőre kapjon tejet és tápszert, az még bőven elég neki!

Másokkal meg ne foglalkozz! Xard le, aki beszólongat. Ha más véleményével foglalkozol, csak idegeskedni fogsz! Csinálj mindent úgy, ahogy Neked és a Babádnak a legjobb, mert Te vagy vele napi 24 órát!

Irom mindezeket úgy, hogy nekem szerencsére másfél évig sikerült szoptatnom, sosem kellett tápszer! De nálunk is be volt ám készitve a tápszer minden eshetőségre!:o)

Én a kórházban az első két napban álomszerűen tudtam szoptatni a picit. Mellre tettem, evett, elaludt, csoda volt, rettentően örültem. A harmadik naptól mintha elvágták volna (nyilván már nem volt neki elég), egész nap sírt, a nővérek nyomkodták a mellem, próbáltuk fejni, semmi nem jött. Tápszert kapott, mert kezdett kiszáradni, én is úgy sírtam, mint egy gyerek... Két nappal később 40 fokos lázam lett, a melleim nem voltak megduzzadva sem, mindössze egy-egy csomó jelezte mindkettőben a gyulladást. Alig bírtam mozdulni, 10 ml tejet fejtünk ki belőle, ennyitől gyulladt be,pár vizsgálat után az orvosom azt mondta, hogy minden bizonnyal nincsenek meg a kivezető nyílások, és a tej sem termelődik eléggé. Csődöt mondott minden szopis tanácsadó is, teljesen elapadt a tejem (vagy lehet nem is volt semmi...).

Tehát átéltem én is ezt, borzasztó érzés volt, de utána belenyugodtam, hogy ő bizony tápszeres baba lesz, és ez így lesz jó.

Én csak 2 napig tudtam neki anyatejet adni, te 3 hónapig, ha ennyiben marad, akkor is szuper vagy!!! :)) És utálom az egész szoptatás propagandát, ha tudnád, hányszor kaptam meg a kórházban, hogy miért féltem a mellem, hogy miért nem adok neki enni, hogy miért kényelmeskedem el... Rettenetes érzés volt, és rohadtul haragudtam magamra. A férjem egyébként orvos, utánajárt, és valóban van ilyen, mármint olyan, hogy nincsenek elégséges kivezetők a női mellben, és nem tud elfolyni a tej. Ez van, ezután sem nagyon tudtam megnyugodni, csak amikor hozzászoktam ahhoz, hogy a tápszer után mosolyog gyönyörűeket a kicsi, és miután rájöttem, hogy ettől bizony még én leszek az anyja. :)))

Szóval: nem vagy egyedül, és már ez a 3 hónap is szuper, nyugalom!!!! :)