Újabban csak megcsinálni van idő a gyereket, de nevelni már nincs kedv?

Hiába pontozol le mindenkit, kis nyuszi, mert:

1. attól még nem lesz igazad (ha ez ilyen egyszerű lenne)

2. mi meg majd jól felpontozzuk egymást :)

Annyira rossz, ha ilyen fiatalon már ilyen begyöpösödött és szűk látókörű valaki. Mi lesz veled, mire megöregszel???

Amugy meg egy apro észrevétel...inkabb abbol vonj le kovetkezteteseket,hogy anyuka hogyan viselkedett veled,köszönt,megköszönt,szépen kért...a gyerek csak gyerek..mintakat követ...nem,nem 2-3-4 évesen...az,hogy valaki hogyan neveli a gyereket,nem ilyenkor fog leginkabb kiutkozni...hanem majd felnottkent..

Apropo,en is dolgoztam kereskedelemben,a gyerek csak gyerek...de hidd el felnott is kepes taho modon viselkedni,nem koszonni,es nulla megertest mutatva hisztizni...a gyerek meg kinoheti...a felnott mar nem fogja

Szerintem a kérdező nem a gyereket minősítette, hanem a szülőt!

Én sem vagyok szupermami mintagyerekekkel, de ha a gyerekem egy kedvesen felajánlott dolgot durván elutasít, akkor azért rászólok, hogy ilyet nem illik, inkább köszönje meg még akkor is, ha nem kéri, hiszen a szándék a lényeg.

Persze ez nem azt jelenti, a gyerek rögtön meg is tanulja ezt, itt csak a szülői példamutatás és a terelgetés a fontos.

Ugyanígy a köszönés is. Én mindenhol köszönök és a gyerekeimet is figyelmeztetem rá. Ennek ellenére nem nyüstölöm őket vele, ha nem köszönnek, akkor nem köszönnek, csak időnként el szoktam mondani, hogy ezt így illik és nekik is jól esik, ha rájuk köszönnek. A nagy (9 éves) nem szeret köszönni vagy csak halkan teszi és szégyenlősködik, a kicsi (6,5 éves) viszont mindenkinek hangosan köszön és bárkivel leáll dumálni :)

Akkor én most "jó" vagy "rossz" anya vagyok? 😜

"2. mi meg majd jól felpontozzuk egymást :) "

Eddig is döbbenetes volt ezen az oldalon, hogy felnőtt emberek miért p*csognak pontozásért, de ez már a dedó szint.

Mennyi idős lehetett a kérdésben szereplő gyerek? Nagylányom 5 éves, el nem bírom képzelni hogy valaha ilyet csinált volna. Köszönni is tud már egy ideje, ha belépünk a boltba anélkül , hogy szólnék. Kisebb korában sajnos rá kellett szólni, hogy köszönjön pedig tőlem mindig azt látta, hogy boldog-boldogtalannak köszönök. ÁLlítólag a példával lehet legjobban tanítani.

Ilyen orbitális hiszti esetén nem tudom, mi a helyes reakció a szülő részéről. Mondjuk én sem az eladó előtt tenném helyre a gyereket, lehet hogy amikor már kint voltak az üzletből akkor megszidta őt a szülő.