Volt már valaki gyermekpszichológusnál túlzott önkielégítés miatt?

Igen, pont ma voltam a pszichológusnál, gyerek nélkül. Mint azt sejtettem, tényleg nem normális, azt mondta, hogy a normál állapot az, ha előfordul ugyan, de nem napi szinten. Első próbálkozásnak jutalmazó terápiát ajánlott, megpróbálom röviden leírni: napi 2-3 kártyája van a gyereknek rajta kis ajtó ábrával, amit akkor használhat fel, ha egymagában szeretne lenni 5 percre (mivel ilyet mások előtt nem csinálunk). Ha nem használja fel a kártyáit, a nap végén ahány kártya, annyi csillagot, matricát, nyomdát kaphat, és ha összegyűlik x csillag, mondjuk 10 csillag, akkor egy előre megbeszélt jutalmat kap, együtt kirándulás, fagyizás, valami, amit szeret. Ezáltal motiváljuk, hogy inkább más közös elfoglaltságot válasszon. Ha beválik a terv, és egyre kevesebb kártyát használ, esetleg el is felejtkezik róla, ilyenkor nem kell felemlegetni, előhozni a csillag számolást, mert a cél, hogy elfelejtse.Közben persze folyton le kell kötni, ne maradjon egyedül, hozd ide, segíts ezt vagy azt, más testi érintéssel elterelni a figyelmét, meglengetni, csikizni, simogatni, stb. Ezt csak azért írtam le, hogy mindenkit biztassak, hogy érdemes szakemberhez fordulni, mert a kóros dolgokat nem növi ki csak úgy az ember, és minden eset más és más, és kicsit sem nézett rám furán a téma miatt a gyermekpszichológus, nagyon segítőkész volt!