Hogyan oldjam meg ezt a hisztikérdést?

A megállóban próbáltad azt hogy leültök, öledbe veszed és olyat játszotok hogy mutasd meg hol a piros autó, kék autó stb..? Tehát lekötni a figyelmét.

Esetleg csak simán beszélgetni, hogy nézd az egy kukás autó, ez meg egy mentő stb....

Mesekönyvből is van utazós, vagy járműves, esetleg vihetnétek magatokkal.

Buszmenetrendet nagyon áttanulmányoznám és úgy időzíteném hogy csak 2-3 percet kelljen várni.

Apukának is el kéne vele menni sétálni, ő biztos jobban meg tudja tartani a kezét, szokja meg hogy ez a módi.

Illetve biztos elég erős, hogy végigbírja az utat? Lehet hogy van ereje 5 percig rohangálni de aztán elfárad, ő még nem tudja beosztani az erejét, akkor rohangál amikor épp eszébe jut.

Meg nyilván valahogy a stresszfaktort megszüntetni. Mantrázd magadban, hogy már csak x hét a költözésig, utána minden jobb lesz, lásd a kiutat az alagút végén.

Ja meg visszafelé úton versenyeztetni a tesóval:

Ki bír tovább mozdulatlanul állni?

Ki száll fel előbb? stb...

Próbáld meg nem azt mondani, hogy éppen mit nem szabad, hanem hogy mit szabad. Például ha a buszmegállóban el akar szaladni, akkor nem azt mondani, hogy itt nem szaladgálunk, hanem azt, hogy majd felszállhat egyedül a buszra és a megállótól az oviig szaladhat egyedül. Vagy pl. ha az autóit dobálja, akkor mutasd meg hogy tudja a helyére dobálni.

Az oviban az enyémek is mindig elszaladtak, amikor a nagyért mentünk, berohantak az ovi fürdőszobájába és ott kinyitogatták a csapot meg kinyomták a folyékony szappant, meg rohangáltak a folyosón. Amikor a középső nőtte ki az elrohangálós kort, a kicsi kezdett szökni, de végül mindketten kinőtték. Ez ellen nem sokat tudtam tenni én sem, figyeltem fél szemmel hogy hol vannak, mit csinálnak, és vigyázni hogy legalább magukban és másban ne tegyenek kárt.

Igen, valahogy a második/többedik gyerek hisztije mindig idegesítőbbnek tűnik, mint az elsőé volt. :-D Ez azért is van, mert te magad idegesebb vagy, több a dolgod kettővel, többel. Ne aggódj, ez majdnem mindenkinél így van ;-) Ez az egyik legnehezebb dolog, hogy az elsőt már megtanítottad egy csomó dologra, és most kezdheted elölről, de ez normális dolog.

A "gyerekpóráz" csúnyán néz ki, de meglehetősen hasznos dolog :-D Ami még bejött a kicsinél, hogy az ő kesztyűjét, meg az enyámet összevarrtam úgy, mint amikor egymás kezét fogjuk. Belebújunk, és úgy engedi fogni a kezem.

A hiszti meg... Próbálj elvonatkoztatni tőle. Csak azt vedd figyelembe a gyerek viselkedéséből, amit éppen csinál (eltolja a kosarat, feszíti magát), de próbáld meg figyelmen kívül hagyni a hisztit, és próbálj meg nyugodt maradni. Gondolj arra, hogy "figyelj, kölök! Most te marhára nem akarsz beszállni a kocsiba, de muszáj, mert indulnunk kell." Mond azt neki, hogy "most be kell szálni a kocsiba", és berakod a kocsiba.

Ez van kisfiam, ilyen az élet. Szeretlek, de ezt most kell és kész.

Úgy általában a gyerekneveléssel kapcsolatban is nagyon hasznos mondatot kaptam pár éve: A düh mindig a megnemértés jele. Ha megérted, hogy a másik mit akar, már nem leszel dühös.

Lefordítva: Ha tudatosítod magadban, hogy a gyerek nem érti, miért kell megfogni a kezed, miért kell beszállnia a kocsiba, miért kell felöltöznie (és még egy darabig nem is fogja érteni), akkor ellenkezik, mert ő éppen akkor valami mást akart csinálni. De amíg nem képes megérteni a miérteket, addig te mondod meg, hogy mi legyen egy csomó esetben. Majd egy év múlva, amikor már érti, akkor dönthet bizonyos dolgokban, de addig nem. Idővel meg fogja érteni, hogy nem mindenben dönthet ő, de minél nagyobb és okosabb, annál több mindenben igen.

Amint ezt te is elfogadod, onnantól sokkal nyugodtabb, magabiztosabb leszel, és könnyebben fogod kezelni ezeket a szituációkat ;-)