1,5 éves csak akkor fogad szót, ha "zsarolom". Lesz ennek káros kövtkezménye?

Szia!

Én másfél éves korban nem így próbálkoztam,persze nem lehet kikerülni néha ezt a "zsarolást"sem.Pl.konektorba védőt raktunk,ha valami veszélyes helyzetet teremtett akkor megfogtam és határozottan elvittem onnan,és próbáltam magyarázni,miért nem jó az stb.., még akkor is ha úgy látod nem sokat ér.Hidd el sokat ér,kitartás :-)Igen vannak ezek a csakazértis korszakok,de túl lesztek rajta, és nagyobbként ő is tudni fogja a dolgokat.látsz gyerekeket itt-ott, hogy szót fogadnak?És honnan tudod, hogy a nap többi részében ők éppen mikor-hol idegelik a szülőket?Ne vonj le ebből semmit,biztos, hogy jó kis gyerkőcöd van-lesz!Így utólag látván mennyi mindenen nem kellett volna idegeskednem nekem sem.Ha már Te is érzed, hogy sok a zsarolás, akkor biztos túl sok,próbálj változtatni!

Ami ebben a fenyítési módban nagyon fontos, hogy a bün és a büntetés össze függjön.

Elöször is tedd olyanná a lakást, hogy ne kelljen pl konektor bele nyúlásért veszekedni vele, vagy is biztonságos legyen.

A másik, hogy kismotor megvonást akkor alkalmazzál, ha a kismotorral csinál olyat amit nem szabad.

Pl mentek az utcán és eliszkol elöled a motorral, vagy hirtelen az utcára húzza azt. Mond el neki, hogy az tilos, és ha mégegyszer megteszi akkor elveszed a kismotorot. Ha viszont mégegyszer megteszi(és megfogja), akkor rögtön elveszed a kismotort és nem adod akkor vissza. Ez max 1-3x fog megismétlödni és leszokik róla. De mivel gyerek lehet 2-3 hónap múlva megint próbálkozik, de akkor már csak ki kell mondani a fenyegetést és nagyrészt használ.

Ami nagyon rossz, ha pl tv tilalmat azért kap mert elszaladgál az utcán. Kettönek nincsen köze egymáshoz, és igy a büntetésnek sincsen értelme.

Ami megint csak rossz, ha figyelmezetés nélkül veszed el a kismotort. Vagy is ahogy eliszkol te nem figyelmezteted, hanem már el is veszed. Ekkor sem tudja, és sokáig tart mire felfogja ha felfogja miért is vetted el.

Ami megint rossz, ha 10x is engedzs neki, vagy is egyszer elszalad, aztán mondod neki, de a következönél és még következönél is engedsz neki.

Másfél éves a lányom, ő sem szeret szót fogadni. Én inkább elviszem a veszélyes helyekről, ahányszor csak kell, illetve nálunk is gyerekbiztos a lakás. Egyébként ez az a kor, amikor elkezdik keresni a határokat.

Viszont a nagyobbaknál én is alkalmazom a zsarolást. Szerencsére már ritkán kell, mert eddig csak olyat mondtam, amit aztán be is tartottam.

A szófogadó gyerekekről csak annyit, hogy az enyémek is nagyon tudnak viselkedni idegen helyen (szemvillanásból, fejrázásból értenek), de otthon...

Én amikor kisgyermekre vigyázom úgy nevelem (saját még nincs), hogy csak minimális zsarolást engedek meg magamnak. Pl. minimális megvonás, és ez a legvégső stádium.

Elsőként ezt lépem meg általában, és nagyjából:

"Nagy baj lehet, ha a konnektorhoz nyúlsz, nagyon fog fájni neked, és nagyon szomorú leszek, kórházba is kerülhetsz, ha beteg leszel a konnektortól!"

Ha nem használ, másodikra minimális megvonást helyezek kilátásba, de most is magyarázok és nem haraggal:

"Szóltam az előbb, hogy baj lehet ebből. Kértelek, hogy NE. Most mégis megint odanyúltál. Ha újra odamész a konnektrohoz, ma már nem játszhatsz a kedvenc játékoddal, csak a többivel!"

Ha harmadszor is odamegy, akkor következetesen megtiltom neki aznapra a kedvenc játékát. Vagy ami épp a leghatásosabb, de mindig magyarázom neki, mi a köv.lépés és sose haraggal. És következetese n járok el.

Valami ilyesmit vázoltál fel, kedves kérdező. Ha pontosan így jársz el te is, akkor, úgy gondolom, semmiféle okod nincs lelkiismeret furdalásra, ráadásul semmiféle kárt nem teszel a gyerek lelkében, sőt, tanítod, ezen felül szociálisan és mentálisan fejleszted ezáltal.

Azt kell megérteni, h egy minimális, logikus, megalapozott zsarolásnak helye van, amikor a kiszolgáltatott személy életét véded. Tehát minimalizálni kell a zsarolást, de amikor helye van, akkor még használ is, mind a gyereknek, mind a felnőttnek, főleg hosszú távon, ami a döntő szempont!

Teljesen természetes dolog, h dackorszakban (kinél mikor, de valamikor 1-3 éves kor között) eljátssza a gyermek, hogy ellenkezik, folyton, minimum fél éven át, de van, h 2, 2 és fél éven át. Tehát ennél többet nemigen tehetsz, és ez , ebben a formában jól is van így. Rendkívül fontos, h ezeket a játszmákat végig élje a gyermek, mégpedig 1-3 éves kora között. Ugyanis az éntudat a dackorszakkal párhuzamosan tudatosodik a gyermekben! Ez a saját határai keresésével telik, ezt pedig, mivel még nem elég kifinomult ,nem elég differenciált a viselkedése, gondolkodása, problémamegoldása, ezért csak ilyen elnagyolt megoldásokkal tud élni ennek érdekében, hogy pusztán ellenkezik. Bár egyre jobban érti a játszma lényegét, és kell is értenie.

Három éves korra végződik a dackorszak mindenkinél, esetleg picit előbb. Ez azt jelenti, h onnantól már nincs túlzott igénye pusztán ellenkezni (más formában a kamasz korban válik hangsúlyossá ismét), és azt is jelenti, hogy onnantól kezd megjelenni a tudatosság.

A szülők többségében egyébként van egy fajta félreértés: sokan azt hiszik, h a 4 év alatti gyermek mintha direkt, tudatosan játszmázna a felnőttel, mintha tesztelné a felnőtteket tudatosan. Ez annyiból tévedés, h bár teszteli, de teljesen ösztönös náluk. Ha meggondoljuk, hogy egy csecsemőről végképp nem feltételezi senki, hogy kiagyalja, hogy "na most ilyen típusú síró hangot adok, mert tejcire vágyom... most meg amolyat, mert fáj a pocakom", akkor pusztán a látszat miatt nem feltételezhetjük egy három évesről, hogy tudatosan tenné. Szakemberek ennek már régesrég utánajártak. Arra jutottak, hogy a tudatosság első csírája 4 éves korban jelenik meg. A dackorszak pusztán ösztönös ellenkezés, az énhatárok keresése okán. Meg kell tudnia, ki ő? Csecsemőkorban ugyanis globális egésznek érzékeli a létet: minden ugyanaz az ÉN, számára, tehát nincs én, te, ő, mi ,ti , ők. Az anya neki egy "közelebb eső testrész", de alapvetően egynek hiszi magát mindennel.

Kb 1-2 évesen jelenik meg először a gyermekben ,h a világ különféle élőlény egyedekként is értelmezhető. (Aztán iskolás korunkban sajnos átesünk a ló túlsó oldalára, és azt hisszük, h a világ kizárólag szétdarabolt részekre oszlik, pl élőlény egyedekre, tárgyakra... holott eredetileg minden: EGY, és összefügg. Ahogyan a karod, ereid, orrod, szemed is te vagy, nem tőled független részek, az emberek, élőlény egyedek, tárgyak is épp ilyen egységet alkotnak, és ezt a csecsemő még tökéletesen érzékeli, viszont a csecsemő kizárólag így érzékel, és ez fog 1-2 évesen elkezdeni megváltozni.

PONTOSÍTOM SAJÁT, EGYIK ELŐZŐ MONDATOMAT:

Arra jutottak, hogy a TUDATOS JÁTSZMÁZÁSUKNAK (pl a felnőttek tudatos, szándékos provokálásának) az első csírája 4 éves korban jelenik meg.

(Nyilván a tudatosodás úgy általában véve, pl az éntudat fejlődése: az egy folyamat! Nem arról van szó, hogy egyik pillanatról a másikra jelenne meg!

De a felnőtt tudatos provokációjára képtelen a 3 éves gyermek, és képtelen az ennél fiatalabb is. Pusztán akkor még csak ösztönösen viselkednek a gyermekek, a csecsemők.)

Előzőnek:

Kiemelem a dec.18-án, 15:02-kor írtakból:

"Azt kell megérteni, h egy minimális, logikus, megalapozott zsarolásnak helye van, amikor a kiszolgáltatott személy életét véded."