Téged elvarázsol más kisgyereke?

Hát most lehet, hogy meg fogsz kövezni, de nekem a párom kislánya sem volt számomra egy "istennő".

Alapból aranyos kislány, de RETTENTŐ mód elkényeztetett.

Nem vagyok gyerek utáló, sőt nagyon szeretnék én is sajátot, de főleg másáért nem volnék annyira oda.

Többnyire nem, de megesik, hogy igen. Ma a buszon hazafelé jövet volt egy 8 hó körüli baba, aki úgy, de úgy kacagott, hogy lehetetlen volt mosoly nélkül kibírni. A fél busz vele nevetett.

Egyébként tényleg ritka, hogy más gyereke megfogjon. Még akkor se megy automatikusan, ha rokon. Keresztfiammal például sehogy se jövök ki. Nem mozdított meg bennem semmit, s akkor se változott a helyzet, amikor nagyobb lett. Nem utálom, de nem vagyok oda meg vissza érte, mint mások.

Már kezdtem rosszul érezni magam, hogy valami hihetetlenül rideg szívű nőszemély lehetek, amikor megszületett barátnőm kisbabája, aki viszont az első pillanattal megvett kilóra. Most kettő, de még mindig tart a "szerelem". Ő is rajong értem. Általában az idegeneket nem kedveli, még a nagyszüleit se viseli mindig el, velem viszont órákig elvan.

Igen, nálam előfordul. Most várom a második babát, lehet a hormonok is közrejátszanak, de egyik nap láttam a buszon egy enyémhez hasonló korú kisfiút, és szegényke beesett az ülés mellé, és sírni kezdett, erre én is majdnem sírva fakadtam, úgy megsajnáltam (tiszta hülye vagyok). Nagyon édesnek, helyesnek találtam.

Ma meg egy 2-3 év közötti kicsit dagi kislányt láttam, aki ült a babakocsiban, nagy pofazacsikkal, kis csücsöri szájjal, és majdnem elbóbiskolt, a szeme néha lecsukódott, meg tudtam volna zabálni, olyan édesnek láttam. A barátnőm meg ki volt akadva, hogy én biztos vak vagyok, és nézzem már meg a szüleit, a kislány is ugyanolyan (dagi). Sehogy sem értette, hogy mi aranyosat látok benne, pedig a szülök sem voltak olyan nagyon elhízottak, igaz soványak sem.

Én sem szépnek találtam, hanem nagyon nagyon cukinak.

De nem minden kisgyereket találok én sem aranyosnak, de sokat igen.

Nincs még gyerekem, nincs komoly kapcsolatom sem, 27 éves vagyok. A nagyon picik (olyan 3 hónaposak vagy nem is tudom, szóval már emberi formájuk van, de még nem annyira, nem nagyon értek ehhez, bocsi:D) mostanában elkezdtek tetszeni. De egy-egy momentum csak rajtuk pl. tök zsír lehet hordozni őket a városban, aranyos lehet, hogy puhák, vagy a lábuk zokniban halálosan cuki.

Azt nem mondanám, hogy elvarázsol. Nekem a nagyobb gyerekek sose jöttek be (ami már járni tud), szóval én kisbaba párti vagyok. Olyan csibe-tyúk, kiskacsa-nagykacsa szitu ez nálam:)

(Ismét egy brfk-s pedóvadász? ;) Nem rosszmájúságból, de adja magát a kérdés jellege. ;))

Komolyra fordítva: engem általában véve elbűvölnek a kisgyerekek. Remélem, ez nem bűn, mások szemében. :) Bár a saját értékrendszer és annak alakulása a lényeg. Az viszont, hogy mások mit gondolnak rólam, másodrangú. Ha már ilyen kérdést tett fel valaki, én továbbszőném picit, ha nem jelent problémát. ;) Bár e fórumkérdéseket főleg anyák látogatják, tehát nőneműek, akikről (naív módon) általában nem feltételez a társadalom pedofíliát (pedig köztük is akad, köztük sem sok, persze),

de kérdem én:

melyőtöknek mi a meglátása arról, ha egy férfinek is vannak olyanfajta, természetes érzelmei, mint egy nőnek? Nem a nemi orientációra gondolok, sem a nemi identátásra. Hanem arra, h szerintetek lehet-e ez természetes? Hiszen minden nőben egészésges, ha van maszkulin (férfias) tulajdonság is, és minden férfiban ideális esetben kell lennie valamelyest feninin (nőies) vonásoknak is. Így teljes az ember lelkivilága.

Én, speciel egy kisgyermekgondozói és -nevelői hajlammal megáldott hetero férfi vagyok. Elsősorban ezért ilyen jellegű a végzettségem is. És kevésbé azért, mert külsőre szebbnek látom a kisgyemrekeket, mint , mondjuk, egy vénasszonyt. Bár lehet, h ez torz esztétikai érzékre vall, ha a társadalmi közfelfogást nézzük, lévén most egy férfi "tollából". De bátorkodom megkockáztatni, hogy egy öregaasszony nem annyira szép, mint egy kisgyermek.

Nos tehát, a külső csak egy tényező a sok közül, bár nyilván az élet része az is. Kérdem én: van itt, akit a kisgyermekek LELKIVILÁGA is elbűvöl? Mert engem leginkább az. Belegondoltatok már, milyen nyitott még a tudatuk, milyen őszinték, mennyire zseniálisan fel tudják dolgozni érzelmeiket, főleg óvodáskorban...? :) Szerintem ez is csodálatos bennük. És elnézést kérek azoktól, akiket zavar, h férfi lévén így érzek, így gondolkodom. Biztosan vannak köztetek, akik tudatában vannak annak ,h gyermekrajzból elég jó megközelítéssel pszichés diagnózist lehet sejteni. Hiszen önmagát adja a kisgyermek, fantasztikusan pontos az önkifejezésük. :) Szerintem sokat tanulhatunk a kisgyermekektől.

A felnőtektől meg azt tanulhatjuk meg, többek között, hogy ha egy férfi gondolkodik és érez így, mint én, az tuti "ferde hajalmú", vagy vmi hasonló. Tényleg nem rosszmájúságból mondom, csak tapasztalatból. Mármint h tapasztalok ehhez hasonlatos, "magyarázzuk bele a feketebárányba, hogy ő egy rossz ember" hozzáállást sokaktól. Tisztelet a kivételnek. :) Titeket nem ismerlek, nem rólatok tapasztaltam, nyilván.

Bár akik valóban rosszmájúak, ők is voltak tiszta lelkűek. Egykor. Kisgyermek korukban. Ki tudja, mitől romlanak el oly sokan, olyan nagyon. A lényeget tényleg a picuroktól tanulhatnánk. Mert csodálatos a lelkiviláguk. És nem melleslegs tényleg szépek is, szebbek, mint az öregasszonyok.

Aki nem rosszmájú, az azt is érteni fogja, hogy nem akarom bántani az öregasszonyokat. :) Az élet természetes velejárója az öregség, és hogy mindannyian csúnyulunk, idővel. Bár, mondom, sokak szerint ez a gondolkodásmód pedofiliát jelent. Akik eként vádaskodnak, talán érdemes lehet kivizsgáltatni a pszichéjüket klikeksedésre hajlamos paranoia (indokolatlan félelem) gyanujával. És nyilván nem rólatok írom, hiszen titeket nem ismerlek titeket a való életben. Azok az emberek olyanok, akárcsak a homofóbok. No comment...

Én tisztelem a másságot, de nem a pedofíliát. Azonban pl a homoszexualitást normálisnak tartom, holott hetero férfi vagyok, erős szülői ösztönnel. Egyébként tényleg nem izgat már túlságosan, hogy sokaknak jó alap a kötöszködésre pl az, hogy óvóbácsi vagyok. De azért ennél a kérdésnél belegondoltam, a kedves kérdező talán csak nőket szólított-e meg? Semmiféle kritikát ne lássatok bele ezen utóbbi kérdésembe. :) Puszta érdeklődés részemről, hogy férfiaktól is kérdezi-e a kedves kérdező, vagy pedig csak nőknek van joga "elolvadni" a kisgyermekek testi és lelki szépségétől? Szerintem ez érdekes és fontos kérdés. Legalább annyira, mint a kedves kérdező kérdése. :)

(Nem beszélve a társadalmi közfelfogás azon, másik, szintén torz jellemzőjétől, miszerint ha egy nő nem "olvad" el a kisgyermekek láttán, akkor az nem is anyának való, nem is nő... Ez a másik tévképzet, ami terjed az utóbbi évtizedekben. A ló tulsó oldala...)

Tisztelettel:

Egy óvóbácsi.