Ti melyik ovis különórát hagynátok ki a felsoroltakból? Nektek ez már túlhajszolást jelentene?

Én az angolt hagynám ki. leírom azt is, hogy miért.

Én éltem külföldön kisgyerekként is. Ha most megy középsőbe a lányod akkor olyan 4-5 éves lehet. Ha két éven belül kiköltöztök, akkor gondolom, hogy ne egyből a mélyvízbe dobd ott is fog egy évet oviba vagy attól függ hova mentek iskolai előkészítőbe járni. Szóval ha elkezdi az ovis angolt, akkor max. két évet járhat heti egy órában. Ez alatt valószínűleg tanul méhány mondokát, mondjuk a színeket, esetleg a napokat, számokat, de főleg angolul játszani. Ha pedig kiviszed az angol nyelvű közösségbe azt amit itt két éva latt tanult, azt ott maximum egy hónap alatt megtanulja. Borzasztóan fogékonyak a nyelvre a gyerekek. Még egy 16-18 éves is ha bekerül anyanyelvi környezetbe (egy ilyen szervezetben önkénteskedem) akkor négy hónap után igaz hibásan, de már tud beszélgetni és rengeteg dolgot megért. Szerintem nem nyer vele annyit, nem szerez olyan nagy előnyt.

Én a ti helyetekben megtartanám az uszást, lovaglást, korizást, hiszen erre már beállt, ezeket szereti. A zeneovit és az alkotóházat meg elmennék megnézni kipróbálni és ha tetszik, akkor járnék rá.

Az én lányiam novemberben elsznek 3 évesek, de úszás, tánc, kézművesszakkör a program és mi is most láttuk a zeneovit, ahova ők mint nagy bölcsiek is mehetnek már, úgyhogy kipróbáljuk azt is.

Ez a program nekem is soknak tűnik, főleg az lenne riasztó számomra, hogy van két olyan nap is a héten, amikor egymás után van két program- nekem ez már sok lenne és a gyereknek is.

18.00-kor, sőt van olyan, amiknek majdnem 19.00-kor van vége valaminek, mire hazaértek, megbeszélitek, vacsora, játék, mese, fürdés stb.- nem lesz kicsit késő?

Az ovis angolt váltsd ki egy mozdulattal úgy, hogy bevezeted azt, hogy pl. a kocsiban menet mindig angol nyelven hallgattok zenét, mondókáztok és te csak angolul beszélsz ilyenkor- ez nagyon jó móka. Ha ki szeretnél költözni, akkor gondolom nem okoz gondot átváltani azonnal.

Mi így csináljuk (bár kétnyelvű család vagyunk, én magyar anyanyelvű, de vannak szituációk amikor váltok a 3 évesemmel és nagyon szereti).

Ami még eszembe jutott: miért nincsen a családban soha egy olyan hétvégi nap a program szerint, amikor nem kell menni valami foglalozásra?

Mikor van együtt a család "csak úgy" vagy mikor tudtok együtt kirándulni, biciklizni, esetleg kimenni a kis barátokkal egy játszótérre, füves területre vagy "csak otthon" lenni?

Ezek is nagyon fontos dolgok- nem csak a folyamatos programok és fejlesztés.

Mondom ezt úgy, hogy számomra is fontos, hogy a kisfiam ha kedvet érez rá tanuljon zenét is, sportoljon is stb.

Hajlamos vagyok - gondolatban szerencsére- kicsit túlzásokba esni és a leírásodból nekem úgy tűnik, te is ilyen típusú anyuka vagy.

Beszéld ezt meg otthon valakivel: esetleg apukával, barátnővel és hallgasd meg, mit mond erről a lányod óvónője, valamint a jelenlegi hobbik vezetői, oktatói is.

Pl. simán lehet, hogy az ortopéd orvos sem ajánlaná a heti balettot, ha tudná, hogy mellette még úszás, lovaglás és x dolog van (ez csak egy példa volt tényleg)

A gyerekek hajlamosak 2 perc alatt mindenért lelkesedni, az is szerintem becsülendő, hogy ennyire igyekszel figyelni a lányod nevelésére, fejlesztésére, igényeire- de azért legyenek "üres járatok" is, nem kell még ennyire betáblázni a mindennapjait.

Biztosan neked is mondta gyermekorvos vagy védőnő a kisautós példát amikor baba volt: néha csak fekszenek a földön és tologatják ezredszerre is a kisautót a lejtőn. Számunkra már unásig ismételt, monoton dolog, ami messze elmarad esetleg az aktuális fejlettségi szintjétől- de ilyenkor is fejlődik, feltöltődik, a rutinos, "semmitmondó", kötetlen játékaival megnyugszik és ezalatt épül be, ülepszik le a sok ismeret és új dolog.

A programodban kevés ilyen "ülepítő" időt látok.

Szép napot.

Kedves kérdező!

Először is kérlek ne haragudj, nem áll szándékomban megbántani, tényleg csak a véleményemet írom le, remélem nem veszed rossz néven. De! Szerintem már ez is több mint elég egy ekkora kisgyereknek, semmiképp nem tennék ehhez hozzá. Az az igazság, hogy a gyerek maga is akarja és szereti, ez nagyon csalóka dolog. A gyerekek nagyon képlékenyek és alkalmazkodóak ebben a korban, szeretnek megfelelni, ha ő (tudat alatt persze) érzi, hogy te örülsz, amiért csinálja, akkor ő csinálni fogja, és ha kérdezed, mondja is, hogy szereti, de ettől még nagyon fárasztó és sok ebben a korban! Azt is figyelembe kell venni, hogy a túlfáradás sem feltétlenül azonnal rajta, adott esetben egy alkalmazkodó,jó kislány esetén, alig van jele, vagy olyanban nyilvánul meg, amit az ember össze se köt a túlterheltséggel.

Én heti kettő-háromnál többet semmiképp sem csináltatnék vele, még akkor sem, ha ő mondja, hogy szeretné. Az angol szerintem is felesleges, egyetértek a 9.58-cal, azt odakint pillanatok alatt magára fogja szedni, és sokkal természetesebb módon, mint itthon. Nekem fura a balett (tényleg ortopédorvos javasolta?), a korcsolyát pedig biztos elhagynám, rendszeresen űzve nagyon egészségtelen ilyen kis korban. Szóval én biztosan egynek pl. választanám az úszást, meg egynek a zeneovit és hétvégére mondjuk a lovaglást. A korcsolya, képzőművészet megmaradhatna időnkénti szórakozásnak.

Ha megengedsz még egy gondolatot, akkor miért ne tehetné meg egyszer egyszer, hogy kihagy egy foglakozást?(hiszen, mi felnőttek is így csináljuk, ha ma fáradt vagyok, nem megyek, de ettől még nem akarom abbahagyni.) Serintem igenis ez túl szigorú hozzáállás egy ilyen pici gyereknél:-). Nem hiszem, hogy attól mondjuk kevésbé felelőségteljes felnőtt lesz belőle. Ráadásul, jó mutató is lehet, ha valamelyik órát túl gyakran kihagyná, akkor azt szépen ki lehetne iktatni.