Nem elég sosem elég korán kezdeni a gyermeknevelést az apának?

Ha az anya nem rontotta volna el a gyereket, akkor nem lenne hisztis. Ha hagyta volna néha egyedül is, akkor nem ragaszkodna az anya állandó jelenlétéhez.

Akkor az apának sem lenne nehéz a gyereknevelés.

Bár, ha ő nem engedi a hisztit, akkor pár hét után nem lesz gondja a gyerek nevelésével.

Hat apuka remelem jo sok gyereknevelesrol szolo konyvet elolvasott! Nem, nem ok, hogy anyuka a lathataron sem lesz napokig. Kell az atmenet. Azert mert kisgyerek valaki es hisztis az meg nem jelenti azt, hogy rangathato is es erzelmileg lelakhato a szulei altal.

apukanak ajanlatos lett volna eddig is reszt venni a kisember eleteben akarmennyire is akaratos vagy kezelhetetlen. Lehet nem is hiperaktiv csak nagy a mozgasigenye. Szoval: Csak fokozatosan, Gyermeknek pedig meg kell tanulni, dolgok nem mindig vannak ugy ahogy a kisfejeben megszuletett valamint azt is, hogy mindenki mas apa es anya is kulonbozo keppen oldja meg a dolgokat.

Mekkora a gyerkőc?

Mondjuk mindegy, de ha megoldható, akkor anyuka ne tűnjön el minden átmenet nélkül...mondják el a kisgyereknek, pontosan, hogy mi fog történni, hogy anyának el kell menni, de visszajön(remélem), és ezt sokszor elmondani neki, hogy addig apával leszel...legyen átmenet, mert különben maga lesz a pokol az első pár nap, hét mind az apának, mind a gyereknek...

Az apának állati nagy türelem kell, hogy ezt kezelni tudja, arra hívnám fel a figyelmét, hogy ne veszítse el a fejét, és amikor a gyerek örjöng, vagy csak sír vigasztalanul, akkor jusson eszébe, hogy Ő itt az én gyerekem, szeretem, és nem azért ordít, hogy engem szivasson, hanem mert nincs más eszköze rá, hogy a feszültségét levezesse, ráadásul hiányzik az anyukája is, aki eddig mindig ott volt...tehát főleg szeretettel közelítse meg a gyereket, még akkor is, ha valami oltári nagy baromságot csinál...

Azt kell éreznie, hogy még ha akármit is csinál, apa szereti őt, és akkor elcsitulnak a dolgok pár hét alatt, de azért legyenek meg a határok. Amire egyszer nemet mond, az úgy legyen, ha sír, és hagyja, akkor vegye ölbe, ringassa, magyarázza el neki, hogy miért nem szabad ezt vagy azt..ebből lesz napi 100 alkalom, tehát nagy nagy türelem kell...

Ha óriási hisztit csap, és nem engedi, hogy felvegye, akkor meg csak maradjon ott, és ne reagáljon semmit, próbáljon a saját érzéseit csitítani, és ne haragudni a gyerekre...max. fél óra alatt kiüvölti magát, és utána úgyis apa ölébe bújik...

ők még nem tudják a dühüket kezelni azért ordítanak, hisztiznek...ha az apa is elveszti a fejét egy ilyen hiszti közben, akkor a gyerek ezt tanulja meg. Hogy van egy stresszhelyzet, akkor hisztizni kell, hisz apa is ezt csinálja...

Anyuka írjon a gyerekhez "kezelési útmutatót", hogy mit szokot alkalmazni, ha a gyerek ezt agy azt csinálja, melyik a kedvenc játéka, hogy szokta lefektetni, mindent amit fontosnak tart...

Amúgy most nem értem...Te vagy az anya, vagy az apa?? vagy mi? Most akkor lehet nem is ez volt a kérdés??

jaja, atyavilág, már értem...sajnálom...:((

Akkor itt nem egy átmeneti állapotról van szó, és az apa nem is lesz képes szeretettel nevelni, mert benne nincs is szeretet a gyerek iránt, ahogy leírod...de sztem alapból az anyának ítélik a gyereket, hacsak nincs valami oltári nagy gáz vele...

tehát ha el tudod tartani, és relative normális körülmények közt van, akkor nem kell félned..kitartást!

Egyáltalán nem érthetö, hogy mit akarsz.

1. A gyerek apjával együttéltetek?

2. Ha már nem - mert az egyik válasod alapján úgy érzem, szétváltatok -, akkor kinek lett a ygerek itéltve?

3. Olyan nincs ugyanis, hogy X évig az anya neveli, és utána egyszerüen az apa "akarja nevelni" minden ok nélkül.

4. Az sem világos, hogy TE odaadnád a ygereket neki szivesen?

5. A legértelmesebb lenne hivatalosan tisztázni a gyerek jogi helyzetét (elhelyezés), nem ide-oda rángatni.

6. Az anyós nem világos, hogy hogy jön a képbe, az apa nála él?

7. A kérdésre: egy apa/egyedülálló férfi is képes egy gyereket nevelni, de nem úgy, hogy "na majd én", hanem ennél joval többre van szükség.