Anyukák, mit csináljak? 4 és fél éves fiú gyerekem retteg a sérülésektől. Bármi kis seb van rajta, üvölt, hogy "bibije" van.

Pár hete kezdődött ez, korábban nem érdekelte, hogy hogy néz ki, hogy áll a haja, van-e beszakadt bőr a kezén, van-e véraláfutás a térdén, stb. Most meg mindig áll a tükör elé, és vizsgálgatja magát. Ha felfedez egy kis karcolást, vagy akármi apróságot, visít, hogy bibije lett és mikor fog elmúlni...nem a fájdalom zavarja, mert amikor tényleg baleset történik, elesik, beüti magát, akármi, egy kis nyöszörgés után semmi baja, de ha tudatosul benne, hogy neki most ez látható sérülést csinált, olyan, mintha szégyellné magát. Múltkor mondta is, hogy látni fogják a többiek! Ma reggel azt mondta, az egyik csoporttársa mondta neki, hogy csúnya a "bibi". Szerintem ezért lehet, hogy nézi folyton, de már odáig jutott, hogy a haját is nézi, még az is idegesíti, ha a paplan gyűrődése reggel látszik a kis arcán. Emiatt is képes sírni. Mit lehet neki mondani, hogy hagyja ezt abba? Van valami jó tippetek?

(ő ilyen kis érzékeny egyébként, volt egy hasonló bekattanása tavaly nyár végén, akkor a bogaraktól kapott sikítófrászt, a legapróbb muslicától is rettegve sírt. Az se volt könnyű...de megoldódott. Mielőtt pszichológushoz küldenétek: akkor voltunk, de röhögve jöttem ki a rendelőből. Megállapította, hogy a gyerek túl okos, valóban érzékeny személyiség, korának megfelelő képességekkel, korát megelőző érzelmi intelligenciával, és ha továbbra is gond van, fantasztikus segítsége után - semmi ötletet nem mondott a bogárfóbia eredetét vagy a probléma kezelését illetően - majd kitalál valamit...hehe. Érdemes volt sorban állni 3 órát)

Tehát tippeket szeretnék tőletek, hogyan kezelnétek a kérdést? Mivel szerelnétek le ezt? Volt már valakivel hasonló szitu?