Beszél-nem beszél? Nem várunk el tőlük túl sokat?

Szerintem csak idegesít minket, hogy az értelme megvan de a képessége még nincs.

vagy is lányom másfél éves. Mama, papa, baba, bébi NEM, ja

az össz szava. Habár kétnyelvü gyerek, de akkor sem mond semmit.

na de ordítani tud mindenért. Próbálom hogy mondja cumi, de csak ordít ha kell. pl ülünk a vacsoránál. mutatja, mondja (de nem érteni semmit) mit akar, és persze mindig mást emelek fel. A végén már ordít, mert anya nem tudja kitalálni mit is akar. vagy oda megy a szekrényhez és mutogat. hm éhes akar valamit, mindent végig mutogatok de semmi nem jó, mire elkezd ordítani, aztán késöbb kitalálom hogy lehet kukit akar, de hát az elfogyott, de mivel nem tudja mondani, nem tudom kitalálni mit is akar.

Szóval engem most épp iszonyatosan idegesít, hogy nem képes semmit kimondani. Persze hogy meg fog tanulni, és mivel apa német így ezen a nyelven is, de most ott tartok, hogy nem bírom már, mert soha nem tudom kitalálni mit akar.

Szerintem éppen a gyerekek eltérő fejlődése miatt merülnek fel kérdések az anyukákban. Igen, egyértelmű, hogy a gyerekek mások, de amikor pl. az unokaöcséd mondjuk másfél évesen nagyon szépen beszél, a tiéd meg 3 évesen sem, akkor egyértelmű, hogy kérdések fognak felmerülni benned a saját gyereked fejlődésével kapcsolatban.

Én ilyenkor nem azt érzem az anyukákon, hogy siettetni akarják a gyereket, hanem aggódnak. S az aggódás egy bizonyos fokig teljesen normális! Biztos van, aki átesik a ló túl oldalára, de szerintem jellemzően csak egészséges aggódás van a szülőkben.

A között, hogy 1 évesen már több szavas mondatokat kell mondania, és 3 évesen még nem beszél, azért van különbség. Az első egyértelműen nem normális dolog, a második viszont egyértelmű, hogy aggódást szül. Nem azért mert nem normális dolog, hanem azért mert ritkább, mint az átlag és ilyenkor a szülő persze hogy nem érti mi baj lehet, mert sokszor egyből rosszra gondol. Ez nekem természetes emberi reakció.

Az a gáz, amikor szakemberek is olyanokat mondanak, hogy füled ketté áll...

Na nálunk a járás volt ilyen. 3 lányom van, + összesen 14 unokatesó. Az összes gyerek legkésőbb 11 hónaposan elindult, kivéve az én 3. lányomat. Csak mászni volt hajlandó. 18 hónaposan tette meg az első lépéseit :-D Beszélni sem beszélt 2,5 éves koráig. Mindenki (rokon, szomszéd, játszótéri anyuka) azzal piszkált miért nem visszük mér el orvoshoz, mert ez már nem normális.

Most 7 éves, semmivel sincs lemaradva kortársaitól : sem mozgásában, sem nyelvi vagy logikai területeken :-D

Igazad van, vannak túlzó elvárások, felesleges összehasonlítgatás, egymás paráztatása.

Viszont van, amikor tényleg probléma van. De ha az ember bízik az ösztöneiben, akkor érzi, hogy megfeleően fejlődik-e a gyereke.

Talán jó példa az enyém. Kicsi lányom 4. baba. A testvérei 2 évesen már szinte folyékonyan beszéltek, Ő meg csak néhány kéttagú szót mondott ki. Nyugtatgatott a védőnő, gyerekorvos, hogy nincs két egyforma gyerek, ne aggódjak, de nem hagyott nyugodni a dolog.

Hosszú történet, de végül kiderült, hogy éretlenebb az idegrendszere a kortársainál, még az okra is sikerült rájönni. Most tsmt-re járunk, és ugrásszerűen meglódult a beszédfejlődése.

Hogy mit akarok ebből kihozni?

Ne pánikoljunk, ha a csemeténk kicsit lassabb, de tartsuk nyitva a szemünket, és főleg a szívünket.