Kérhetek bátorítást? Hétfőtől bölcsi.

szerintem a ne mutasd az nem elég,legalábbis nálunk nem,annyira megérzik a mosoly mögötti feszültséget,hogy jaj.sóhajts jó nagyot és mond magadnak hogy minden rendben lesz.ha látod mennyire jól el lesz,te is megkönnyebbülsz,én ilyenkor nagyon büszke vagyok rá,hogy milyen okos és ügyes,és ez megnyugtat.sok sikert.

Dettó ugyanebben a cipőben vagyunk most mi is, mint ti, komolyan azt hittem én írtam ki. Hétfőn kezdődik a beszoktatás, 2,5 éves a lányom, barátkozós, de elég anyás. Ha fel tud oldódni nem keres, játszik, de ha kicsit is meg fogja érezni, hogy valami nem stimmel, el sem fog mozdulni mellőlem. Próbálom nagyon természetesen felfogni a dolgot és úgy tenni, mintha nem történne rossz, de most, hogy már csak pár nap van hátra, nagyon izgulok és félek, hogy milyen lesz. Az megnyugtat, hogy más is van így és sokan ilyen lelkisen kezdik el. Ma voltunk kicsit vásárolgatni, benti cipőt, nadrágot, de olyan kézenfekvő dolgok idegesítenek, amiket ha más tenne fel itt simán válaszolnék és nem érteném, miért teszi fel, hiszen annyira kézenfekvő a válasz! Kitartás, sokan kezdjük hétfőn, vagy az elkövetkező hetekben az első napot!

Mi is pontosan 2.5 évesen keztük. Az én fiam iszonyatosan anyás és félénk volt, nagyon féltem az egésztől. Pár napos beszoktatás volt és szerencsére hamar ment minden. Azt vettem észre, hogy aki ezt természetesnek veszi és lazán kezeli, annak a gyereke is így viszonyúl. Aki sajnálkoziki, meg alig akarja elengedni a gyereket, azt megérzi a gyerek és kihasználja. Nagyon szupi ott nekik. Ha sír is amikor beviszed, gyorsan oda kell adni az ovónőnek és elrohanni. Én is sírva fakadtam a kocsiban, de ez csak nekünk szól és ez tényleg így van, mert egy kis ablak nyitva volt egyszer és hallgattam, mi történik. Kb. fél perc se volt a sírás és már ment is a kicsi játszani.Vannak persze nehezebb napok, mint a felnőtteknél is, de ha nem muszájként vagy egy szükséges rosszként fogjuk fel, ők is így érzik majd. Nagyon nehéz az elválás és a délutánok is kicsit nehezebbek, mert utána töltik ki anyán minden energiájukat, de szörnyű sokat tanulnak és változnak és ami nekünk nagy dolog volt, bátorodnak tőle.Sok sikert! ja és még egy ötlet. Az ottalvást egyből kezdjétek, mert ha hazaviszed, kiszakítod egy közegből és képesek leszokni az alvásról, plussz ha megszokja, hogy hazaviszed, utána nagyon nehezen fog majd mondjuk az oviban ottaludni.

jaj,lányok,az én fiam is 2.5 éves,nem megy bölcsibe,januártól oviba,de ahogy itt olvasom a szívem szakad meg.olyan picik még.fel a fejjel lányok,sok erőt és sok sok mosolyt kívánok az egészhez.

Meséld el, ha van időd, hogy milyen volt az első nap! :)

Szia én a kislányom másfél éves korában mentem vissza dolgozni decemberben, a bölcsit egy hónapja kezdte, addig a mamával volt itthon. És mégis, amikor bölcsis lett, hetekig emésztettem magam, úgy éreztem, cserben hagytam a gyerekemet mert idegenek közt van egész nap. Kellett kb két hét, hogy feldolgozzam magamban a változást, utána már sínen volt a dolog. Csodálkoztam, hogy így élem meg, hiszen a nagy leváláson már túl voltunk bőven. És mégis :)