Víziszonyos lett a 2,5 éves lányom, mit csináljak már?

[link]

Találtam itt egy jó cikket erről. Szerintem hasznos

Enyém is 2,5 éves, és szintén utálja a vizet. Fürdés esténként kb 2 perc.

Engem nem zavar, attól még, hogy nyár van, nem kell neki kötelezőszerűen kismedencében lubickolni, és a strandon sem kell majd belemennie a vízbe.

Ne erőltesd, hagyd békén, aztán hátha visszajön a kedve, ahogy látja, hogy mások is fürdenek.

Nem kezdte zavarni a picit a hajmosás? Ugyanis a felülről rá zúduló víz egyes kisgyermekek számára igen kellemetlen élmény. Az is lehet, hogy a hajsampon váltott ki ilyen asszociációt benne: a vízhez kapcsolódó élmény. (Persze ettől még valahogyan meg kell oldani a hajmosást.)

Amondó vagyok, valami -számunkra talán apróságnak tűnő- esemény kiválthatta ezt a "pálfordulást". A tudat alattink (a gyermekeké is) minden információt tartalmaz múltunkról és múltbéli környezetünkről is, ez úton könnyű kideríteni a probl. okát, de kicsik esetén erre csak a játékterápiát (óvodapedagógus, gyermekpszichológusok hatásköre, de "házilag" a laikus szülő is próbálkozhat vele, sőt, javasolt, de csak kellő objektivitással), és a kineziológiát ismerem diagnosztikai-, és egyben oldó módszerként (teljesen fájdalommentes testileg mindkettő, azonban természetesen amikor tudat alatt "rátapint" a fájó pontra a kineziológus -vagy éppen a gyermekkel játszó felnőtt- mint probléma gyökerére, akkor feltörhet a lelki fájdalom a gyermekben, akár sírásban törhet ki (A KATARZIS AZ EGYIK LEGHATÉKONYABB GYÓGYMÓD, pl. nagyobbak, és felnőttek esetén egy film happy endje, ha az igényes dráma), de ez olykor elkerülhetetlen, ha így éli át, ugyanakkor evvel félig megoldottuk a problémát, ill. a szakember plusz oldást ad rá.)

Semmi ördöngősség nincs a kineziológiában sem, mégha az alternatív gyógyászat része is; hasonlatos az elve részben a regressziós hipnózishoz, ami már az akadémikus orvoslás része. Én voltam már "kinezes" terápián, önszántamból, kiváncsiságból alávetetem magam, elmondhatom, hogy mellékhatásmentes és hatékony:

nem tünetileg kezel, és feltárja a problémák tudat alá fojtott lelki gyökerét , okát.

Persze , mondom, lehet hogy a jelen probléma oka egyszerűbb ennél, ráadásul egy kineziológiai kezelés igen drága.

Van egy ingyenesen megvalósítható javaslatom, én mint szakember is alkalmazom alkalomadtán, de egy laikus (nem szakember szülő) is alkalmazhatja, ha kellően empatikus és érzékeny - jó értelemben (vagy még nem az, de törekszik erre a nevelő/szülő) :

megfigyelem a gyermek játékát, és abból rengeteg mindenre lehet következtetni és a problémát lelkileg feloldani, de általában akkor hatékony e módszer, ha legalább néhány napon át végzi az ember ,ugyanis elhamarkodottan következtetni nincs értelme, az téves is lehet akár. Ez 2-7 évesek esetén kiválóan működik, másoknál már nem nagyon. Ha jó az érzéke a nevelőnek/szülőnek, akár képes megragadni a játékfolyam azon pillanatait, amikor szembesíthető a gyermek a problémája okával, és egyben képes lehet a felnőtt feldolgoztatni vele, ösztönös ráérzéssel segíteni a picurt kifejezni az érzését a játékfolyamban, ami gyakran szimbolikus formában jelentkezik (akár az álom az alvás során - az is szimbolikus gyakran és probléma-/örömfeldolgozó mechanizmus!) ; valamint kellemes, működő alternatívával is lehet továbbvinni a játékfolyamot. (Alapjában erről szól a játékterápia.)

Elsőre talán tanácstalanul állhat, aki még nem próbált ilyesmit tudatosan, de írok egy példát, és ennek analógiájára talán Ön is képes megvalósítani a gyermeke számára:

Pl. -egy ötlet, lehet variálni!- játssza a kisgyermekével, hogy a plüssállat (pl. maci), amit a kezébe ad, egy ügyes búvár (javaslom, elsőre Ön, azaz a felnőtt kezdje a játékot , amikor a gyermeke épp nincs elfoglalva más dologgal, és előtte játssza 1-2 percig: "pám-pám, megy a mackó-búvár, nocsak, itt a jó kis tengervizecske, nagyon szeretem, olyan érdekes a víz ... hm... nézzük csak, mit látni .... paccs... de jó itt :) ... nézzünk körül" stb stb improvizálni kell ;) )

Fontos!: közben figyelje gyermeke reakcióit és pl. ha megrémül, esetleg módosítsa fokozatosan a játékmenetet , pl. kérdezze meg a picurt: "hmmm.... tudod mit? :) lehetek inkább búvár cica? vagy .. búvár kutyus? ..." vagy erre is sír, akkor : "tudod mit? nem búvár leszek, hanem cicus/kutyus/maci ... na, megyek pancsizni" ... stb stb ..... csak példát írtam, fontos az improvizáció és az empátia, folyamatosan beleérezni a kicsi lelkivilágába , épp mit érez mit vált ki belőle az adott játékpillanat, vagy folyamatszakasz...

... a gyermek a legtöbb esetben saját maga veszi át a játékot, ill. kapcsolódik bele. Ha megfigyeli, mi módon játszik ekkor a picur, sok mindent megérthet félelmeiből, örömeiből, tapasztalataiból! Idővel egyre jobban rá fog érezni, mikor vegye vissza a játék irányításának menetét ideiglenesen, apró "terelgetéssel", a gyermek aktuális megnyilvánulása, reakciója alapján.

Sok sikert kívánok! :)

(Egyes vélemények szerint lehet reinkarnációs, spirituális oka is az érthetetlennek tűnő hozzáállásnak, pl. váratlan "pálfordulásoknak", de ez ez bizonytalanabb, ingoványosabb életterület, bár olykor lehet, hogy ezért olyan makacs az adott probléma,

de nem megoldhatatlan! :) Legfeljebb esetleg időigényes.)