Milyen gyakran fordul elő, hogy gyermeked éjjel sír, ordít, hisztizik, kiabál, csapkod, rugdos, dobálja magát?

Húha, nálunk sose volt ilyen, de rémlik, hogy volt egy ilyen téma egy baba-mama blogon, ahol lényegében visszatérő rémálmok okozták ezeket a rohamokat.

[link]

Amúgy ilyenkor látszik, milyen jó dolog a net.

A régi időben ha orvos/pszichológus nem tudott segíteni akkor honnan tudott az ember ilyen infót előásni?

Már pedig egy ilyen ijesztő esetben legalább megnyugtató ha tudja az ember mitől van és esetleg, talán tenni is tud ellene.

Remélem sokat segít a megadott link.

Szia!

Az én 2,5 éves fiamnál heti 1-2 alkalommal van ez,általában olyankor,ha kicsit csúszik(max. fél óra) az esti lefekvés,vagy délután kevesebbet alszik,mint a szokásos 2,5-3 óra.

Én először simogatom,ha továbbra sem nyugszik meg,akkor az ölembe veszem,onnan általában visszafekszik magától,és alszik tovább reggelig.

Szia. Ez a pavor nocturnus, éjszakai felriadás. genetikai alvászavar.

3. A pavor nocturnus speciális - túlzás nélkül állítható - drámai tünetekkel jár

A gyermek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, szemét tágra nyitja, és hangos, sikolyszerű kiáltásban tör ki. Nem csak viselkedése, de autonóm idegrendszere is pánikreakciókat mutat. (Szívverése felgyorsul, légzése szaporább lesz, verejtékezik, remeg.) A sikoly hangos, kétségbeesett sírás követi, mely vigasztalásra, szülői dédelgetésre sem csendesül. A gyermek nem alszik, de nincs is ébren. Az ismételt, kétségbeesett szülői kérdésekre időnként összefüggéstelenül válaszol, de láthatóan és érezhetően "nincs jelen". A roham általában tíz-tizenöt percig tart, elmúltával (másnap) a gyermek nem emlékszik semmire.

A felmérések szerint az éjszakai felriadások előfordulási gyakorisága 2,5% körül lehet, a lányok és a fiúk között - e tekintetben - nincs számottevő különbség.

Mi okozza a pavor nocturnust? A kutatók úgy vélik, mindenképpen van egyfajta genetikai hajlam (mely lényegében az alvajáráséval azonos). A pavoros gyermek családjában mind alvajárást, mind éjszakai felriadást gyakrabban találunk az átlagosnál, sőt az is előfordul, hogy a két tünet - a pavor és az alvajárás - ugyanannál a gyereknél jelentkezik. A kiváltó okok között pszichológiai tényezőket, de egyéb külső-belső ingereket is feltételeznek. Ez utóbbiak között rendkívül nagy jelentősége van a légzésproblémának.

A hetvenes években egy amerikai orvoscsoport figyelt fel arra, hogy azok a pavoros gyerekek, akik - a pavortól teljesen függetlennek minősített okból - orrmandulaműtéten estek át, az orrmandula eltávolítása után teljesen tünetmentesekké váltak. Feltételezhető tehát, hogy ezeknél a gyerekeknél a pavort a légutak részleges elzáródásából adódó fulladásélmény váltotta ki. A megduzzadt orrmandula és a pavor közötti összefüggést magam is többször tapasztaltam a klinikai gyakorlatban, ezért a pavoros gyermek gégeszakorvosi vizsgálatát minden esetben fontosnak tartom.

Ilyenkor a szülő és az óvónő gátlásoldó, teljesítményszorongást csökkentő tevékenysége rendkívül eredményes lehet. Olyan gyerekek esetében, akiknél az alvászavar - akár pavor, akár alvajárás - az alvásidő első harmadában jelentkezik, a szülőket figyelmeztetni kell arra, hogy óvják gyermeküket az olyan késő délutáni, esti tevékenységtől, amely erős kifáradást okoz. Tehát az esti komoly tornától, a túl késői lefekvéstől. A kimerültség ugyanis meghosszabbítja a mélyalvás szakaszát, növeli az éjszakai roham valószínűségét.

Margareth Mahler, a pszichoanalízis egyik kiemelkedő alakja mutatott rá arra, hogy hároméves kor körül a gyermek legfontosabb "feladata" önmaga (az "én") felismerése. E folyamat egyik lényeges eleme a szeparáció, ami azt jelenti: ahhoz, hogy a gyermek meg tudja különböztetni önmagát, mindenekelőtt arra kell ráébrednie, hogy nem azonos a szülővel.

Mit tehetünk? Mik lehetnek a kiváltó okok?

Kerüljük az olyan délutáni és esti tevékenységeket, melyek nagyon kifárasztják a kisgyereket. A kimerültség meghosszabbítja a mélyalvás szakaszát, így nő az éjszakai roham valószínűsége is.

Fontos, hogy időben kerüljön ágyba a gyerek. A szeparációs szorongását csökkenthetjük pl ha odafigyelünk az ébrenlét és alvás átmenetére. Hiszen egy óvodás kisgyerek már nem cumizik, nem szopik este, de még kicsi ahhoz, hogy az ágyban olvasson egy kicsit elalvás előtt, ezért nagyon fontos az esti mese, a szülővel való esti összebújás.

A pavor sokszor együtt jár az alvajárással is. Ezeknek a gyerekeknek a felmenői között többen is vannak, akik gyerekként küzdöttek az éjszakai felriadással vagy az alvajárással.

A felriadáskor nem tehetünk mást, mint a gyerek mellett vagyunk, öleljük, és várjuk, hogy elmúljon a roham. Az ébresztgetés hasztalan, a roham végén a kicsi szépen alszik tovább. Tehát nincs más dolgunk, mint kitartani, a serdülőkor végére rendszerint megszűnik ez a fajta alvászavar.

Illetve ha túl sűrűn jelentkezik, akkor érdemes gégeszakorvossal kivizsgáltatni, ugyanis az egyik kiváltó ok lehet a megduzzadt orrmandula okozta fulladásélmény is.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy óvodáskorban a gyermek nagyon kevés "megküzdési stratégiával" rendelkezik az alvás és az álom kellemetlenségeinek megelőzésére. Az idősebbek olvashatnak vagy hallgathatják a walkmant lefekvés után, a kicsinek pedig még cumiznia vagy az ujját szopnia sem szabad, hiszen "ő már nagyfiú". Ezért fontos, hogy a szülő az ébrenlét és az alvás közti átmenet megteremtése céljából esténként leüljön gyermeke ágya mellé és beszélgessen vele, meséljen neki; mindez felmérhetetlenül sokat segít abban, hogy az óvodáskorú gyermek békésen átaludja az éjszakát, és frissen, kipihenten ébredjen.

dr. Ranschburg Jenő

Az én fiam 3 és fél éves, nekünk fél éve kezdődött először. A körzeti orvos csak legyintett rá, most jutottam el odáig, hogy megyünk a Madarász utcai Alváslaborba, valamint gyermekpszichológushoz járunk. Ha bármiben tudok segyteni, írj privit. Üdv

A mi 1,5 évesünknél is ez van hétfő óta minden éjjel negyed 1-kor. Nem emlékeztem pontosan a jelenség nevére, nem tudtam rákeresni.

Magamhoz ölelem, megvárom, míg elmúlik a roham.

Nálunk is előfordult párszor, volt hogy minden éjjel, aztán elmúlt.

Őt sem lehetett ilyenkor megnyugtatni. Dobáltam magát, ordított és minden ellen tiltakozott amivel meg akartam nyugtatni. Amikor kivettem az ágyból, akkor is csak tolt el magától.

Most 23 hónapos és kb. 1,5 éves korában kezdődött, de most már hetek óta szépen alszik.

Remélem nálatok is rendeződik a helyzet!