27 hónapos kislányomat örökbefogadtam. Mikor lehet neki elmondani hogy nem mi vagyunk az igazi szülei?

Én sosem ültetném le és mondanám el neki, viszont MINDIG beszélnék neki róla. Mindig az épp aktuális korának megfelelően, nem nagy feneket kerítve neki, csak említés szinten, vagy ha kérdez valami ezzel kapcsolatosat. Például, amikor érdekli, hogyan kerül egy baba a néni pocakjába, akkor elmondanám neki, hogy az apukája tette oda, hogy ott növekedjen, de ő nem volt az én pocimban, hanem egy olyan helyről hoztuk, ahol sok baba volt, itt hangsúlyoznám, hogy mi őt választottuk. (ezzel azt jelzem neki, hogy ő nekem különleges, ezért választottam sok más gyerek közül). Vagy este lefekvésnél mesélnék neki arról, amikor hazahoztuk, vagy amikor először megláttuk. Ezek apróságok és most még annyit jelentene neki, mint más gyereknek az, hogy elmondják neki, hogy anya hazahozta a kórházból. De ha ez folyamatos és ilyenkor mindig megemlíteném, hogy más gyerekeknél ez másképp van (persze elmesélve korának megfelelően, hogy másnál hogy van), akkor észre sem venné, hogy egyszer elmondtad neki, csak valahogy mindig tudná. Ahogy nő, mindig beszélgeték vele erről. Van a családban, akinél így csinálták a szülei és nagyon bejött. Nincs trauma, amikor megtudja, csak egyszerűen tudja és kész. Sosem volt olyan, hogy nem tudta. És látom, hogy az átlagosnál is jobban szereti a szüleit. Ha én egyszer örökbe fogadnék, követném ezt a példát.

Nem tudom nyílt vagy titkos örökbefogadásod volt, de az biztos, hogy amatőr módon lettél felkészítve. Ez az egyes számú kérdés. Légyszives ne kísérletezz, azokra halgass, akik benne vannak a témában és nem kívülről beszélnek. Mi például megkaptuk a teljes körű tapasztalatátadáson kívül Marie- Claude Monchaux: Nekem két születésnapom van c. könyvét (Móra könyvkiadó, kiadva 1976,1977,1979, 1983-ban is) Keresd meg a könyvet könyvtárban vagy boltban és keresd meg a területileg illetékes családsegítő pszichológusát, hogy elmagyarázza, hogyan használd. Nem elég felolvasni, előre tudnod kell, miket fog kérdezni a lányod, és mit kell válaszolnod. Ha esetleg pénzt kérnének, de ezt nem hiszem, megéri, mert biztos megoldást fognak ajánlani, ami már bevált. Én is azt hittem, hogy jobb, ha nem mondom majd el, de nekem ez az első örökbefogadásom, a velem beszélgető szakembernek meg az ezredik volt, összehasonlíthatatlan a tapasztalatkülönbség köztünk. Valóban, már most tudnia kell, hogy pl. Te szívből szereted, nem a vérrokonság miatt. Poénosra is lehet venni, hogy gólya bácsi véletlenül rossz kéménybe dobta, de Te rohantál érte. Következő kérdés, amihez szintén ugyanaz a szakember segítsége fog kelleni: a vér szerinti anyjáról mit mondasz. Mellesleg: el vagy tévedve, ha azt hiszed, nem érzi belül, hogy ővele valami nincs rendben. Ha valóban elmész olyanhoz, aki örökbefogadókkal és örökbefogadottakkal foglalkozik, rendben lesz minden, ha nem, akkor nagy pofont fogsz kapni az élettől és tönkreteszed a lányodat érzelmileg. A legjobb lenne, ha elvégeznéd a tanfolyamot, amit a családsegítő szolgálatok szerveznek örökbefogadó szülőknek. Nem értem, ha most történt az örökbefogadás, miért nem voltál a kötelező tanfolyamon, ahol pont ezekről van szó. Mindnesetre szerintem tényleg jó tulajdonság, hogy felismered, mikor kell segítséget kérni és szereted a lányodat.

Szerintem 6 és 10 év között a legjobb. Vagy tényleg beszélj folyamatosan a kislánynak erről. Az osztálytársainak attól nem muszáj tudni. :)