Mit tehet a szülő, illetve az óvoda?

Sziasztok.

Próbálom minél egyszerűbben leírni a gondomat, de lehet így is hosszú lesz.

Sokat hallani panaszkodó szülőket, hogy van az oviban/iskolában agresszív, verekedő gyerek akivel nem tudnak mit kezdeni.

Most én a másik oldalon állok.

Kisfiam 4 éves, szeptember végén kezdte az óvodát.Másfél éves korában járt bölcsibe is fél évet, de akkor másik városban laktunk.A bölcsiben soha nem volt gond vele, nagyon dícsérték.

Sajnos úgy adódott, hogy férjemnek megszűnt a munkahelye, így az albérletből ideiglenesen anyósomékhoz költöztünk (az én szüleim már nem élnek).

Nos, ők a két véglet, anyósom mindent megenged a gyereknek és ha m, a szülei rá merünk szólni a gyerek előtt kioktat minket, h hagyjuk, amit egy kisgyerek ki is használ.Apósom pedig nagyon agresszív, szinte azt várja a gyerektől, hogy felnőtt módon gondolkodjon, viselkedjen, állandóan üvölt vele.

Mi vagyunk a szülei de nem hagynak beleszólást a saját gyerekünk nevelésébe.

Anyósommal sem lehet értelmesen beszélni, megsértődik és elvonul várva a bocsánatkérésünket, apósom pedig soha senkivel nem ért egyet és ha beszélnénk vele erről akkor üvölt mint a sakál a gyerekek előtt.

A kicsi teljesen összezavarodott, eddig normális légkörben neveltük, voltak határok, rendszer, minden az életében, most káosz van.Apósomtól megtanult káromkodni, csapkodni, kiabálni és elég gyakran verekszik is az oviban ha nem rá figyelnek, vagy nem az ő akarata érvényesül.

Senki nem mondhatja sem azt, hogy mi elkényeztetjük, sem azt, hogy nem foglalkozunk vele, mert magunktól vittük pszichológushoz, pszichiáterhez, az oviból pedig mst elküldték 5 nap beszoktatás alatt a nevelési tanácsadóba, mondván nem bírnak vele, csapkod, hisztizik, verekszik, nem fogadja el a szabályokat, nem vesz részt a közös programokban stb.Már 2 hónapja ovis, de meg se próbálják bent altatni.Közölték velünk, hogy ők nem fegyelmezhetik sehogy mert a gyereknek jogai vannak, annyit mondhatnak neki, h gondolkozzon el.nos, egy 4 éves gyerek...ráadásul koraszülött volt, ami annyiban mutatkozik meg, h picit később érik a kortársainál, ha elmagyarázom neki, h miért ne verekedjen nem érti, neki ez játék, nem érzékeli ha nagyobbat üt pl.

Itthon nem csinál ilyeneket, ha vele vagyo (játszótér, stb) akkor tudok rá hatni, nem engedem, hogy elfajuljanak a dolgok.

Minden szakember azt mondta, hogy semmi baja a kicsinek, csak sok neki most egyszerre minden: nemrég költöztünk anyósomékhoz, apósék hozzáállása meg beleszólása a nevelésbe, a nemrég született kisöccse és az ovi amit szintén nerég kezdett.Igy jön ki rajta az egész.

Az óvónők közölték (bár addig még nem volt meg a nevelési tanácsadó szakvéleménye), hogy ők nincsenek kiképezve ilyen gyerekekre mint a fiam és nem tudnak vele mit kezdeni.

Miután a nevelési tanácsadó megírta nekik, hogy semmi olyan baja nincs a gyereknek, ami miatt nem járhatna közösségbe, egyszerűen sok stressz érte mostanában és több türelmet, figyelmet és szeretet igényel felőlük is.

Nekünk sem könnyű de nem is hunyunk szemet fölötte, viszont kétségbeejtő, hogy az óvónők ennyire nem foglalkoznak vele, mert állítólag ők sehogy sem fegyelmezhetik a kicsiket.

Már ott tartunk, hogy a szülőket uszítják ránk, ha megyek a kicsiért nekemesnek, hogy a fiam fellökte a gyerekét stb, neveljem meg stb.

Én egyszerűen nem értem, hogy ok, a gyerekeknek jogaik vannak, az óvónők már nem alkalmazhatnak olyan büntetési módszereket mint régebben, de mi az, hogy egy (több különböző szakember szerint is normális) gyerekhez nincsenek kiképezve, hogy az ő szavaikkal éljek???Egy szófogadó, rendes gyerekhez nem kell képesítés, arra bárki tud vigyázni.Nekik, mint pedagógusoknak tanulniuk kellett, hogyan kezelhetők a problémásabb kicsik is.

Na meg azt sem tehetik meg, hogy a verekedő gyerekeket szétszedjék????Ennyi erővel ha a kicsik még nem tudják a súlyát a verekedésnek, nem érzékelik a határokat, agyon is verhetik egymást, mert ők nem lépnek közbe???

Megértem a szülőket, akiknek a gyerekeit megveri egy másik gyerek, hogy kiakadnak ezen, de könyörgöm, ha a gyermekem oviban van ott nem lehetek vele, és minden szülő abban a tudatban adja be oda a gyerekét, hogy biztonságban van és az óvónők figyelnek rájuk.

Én meg tudom fékezni, ha máshol csinálna ilyeneket, de nem nagyon van rá szükség.

Én felelek akkor is, ha ők nem foglalkoznak a verekedő gyerekekkel???Nem lehetek ott mellette könyörgöm.Sok mindent megteszek ami tőlem telik, de én nem borulhatok ki azon, hogy ők képtelenek hatni egy gyerekre?Nem tudják alkalmazni a tanultakat, felkelteni a figyelmét, lekötni, elbolondítani, ha hisztizne, lefogni, beszélni vele, szétszedni őket ha verekednek?Most ott tartunk, hogy naponta gyomorideggel megyek érte melyik szülő esik nekem.Nem én nevelem erre, nekem sem jó így, de egyelőre még időbe telik, hogy el tudjunk költözni és a kicsi is visszazökkenjen a normális kerékvágásba.Ő is szenved ettől.

Szóval félreértés ne essék, nem az a bajom, h a szülők kiakadnak ha pl a fiam bántja a gyereküket, hanem az óvónők hozzáállása és az, hogy fogalmam sincs mit tudnék mondani a nekemeső szülőknek és a gyerekeiknek.Mondjam, h üssön vissza?Azzal csak növelném a bajt.Álljak ki harciasan a fiam melett, mikor tudom, h igazuk van és fordított helyzetben én sem örülnék neki ha az én gyerekem bántanák?Mit tehetnék?A szakemberek szerint nincs szükség kezelésre, csak arra, hogy anyósoméktól megszabaduljunk és újra következetes nevelésben lehessen része meg nyugalomban éljen mint eddig míg nem költöztünk ide.Ez viszont sajnos nem csak rajtunk múlik, időbe kerül és én lennék a legboldogabb ha végre elköltözhetnénk tőlük és újra nyugodt, kiegyensúlyozott életünk lenne.Segítsetek, mit tehetek?